Személyenként hatszázötvenezer

Az üléseket azonban nem egyszerű kivenni, egyenként nyomhatnak vagy húsz kilót, nem lehet őket verejték nélkül ki-bedobálni, az ember csak akkor nyúl hozzájuk, ha nagyon muszáj. Ellenben kiszállni, beszállni még leghátra is könnyű. Az ülések hátlapja egy könnyed mozdulattal lehajtható – a középső két fotel hátlapja asztalkává változik, ha vízszintesbe helyezzük, az első ülések hátlapján pedig lehajtható műanyag asztal van, mint a repülőgépeken.

Nekem két dolog nem tetszett a Carnivalban, egyiknek sincs köze a használhatósághoz. A segge nagyon csúnya. Megpróbáltam megtalálni azt a szöget, ahonnan valahogy mutat majd a képeken, de nem sikerült. Ez a dísztelen, egyszerű, sőt inkább buta dizájn sehogy nem néz ki, szögtől, háttértől függetlenül. Az orr-résszel semmi baj, azt elviszi a jópofa hűtőrács meg a töltőlevegő-hűtő légbeömlő nyílása – tényleg van intercooler, nem kamu a lyuk. Oldalról egyáltalán nem baj, hogy nem szép, egyterűknél nem elvárás; de hátulról sajnos rondább, mint a nagy átlag.

A másik ízléstelenség az utastérben van: a fát utánzó műanyagból szerencsére nincs túl sok, csak az első két ajtóra és a középkonzolra jutott belőle, de még ez is elég, hogy minden jóérzésű embernek egy röpke tízpercre elmenjen a kedve az élettől. A kormány sajnos műanyag, és úgy általában csak közepes az anyagok minősége, de annyira nem vészes, a Carnival nem tűnik gagyinak, csak középszerűnek.

Az autóban alig több mint hetvenezer kilométer van, egyelőre semmilyen komolyabb probléma nem volt vele. Az egyik fotel hátlapjáról levált a műanyag asztalka, minden más egyben van. Nincsenek kikopva az ülések vagy a műanyagok, a Carnival, ha nem is néz ki újnak, jó benyomást kelt.

Megnéztem a hirdetéseket, kétmillió körül már megkaphatjuk az autót, ha egy 2001-2002-es modellel is megelégszünk. A két-hároméves Carnivalok természetesen sokkal drágábbak, négymillió felett van az áruk, de még ez is egészen baráti, hiszen manapság egy normálisan felszerelt, új, dízelmotoros alsó-középkategóriás autó ára is öt felet van.

Népítéletünkben mindössze egyetlen 2001 és 2006 között gyártott Carnival szerepel, egy igazi Jóságos nagydarab . A tulajdonosnak voltak problémái a váltóval, valószínűleg mert tesztautót vett, amit vélhetően bántottak az újságírók. Legalábbis ő ezt gondolja, a márkatársaknak nem volt hasonló gondjuk. Az úr – vagy hölgy – még így is öt csillagot adott a megbízhatóságra; a tesztelt darab is nagyon egyben van, szóval talán hihetünk neki.

Miután kipróbáltam és lefotóztam, visszavittem a Carnivalt jogos tulajdonosához. Nem kellett hazudnom, őszintén elmondhattam a saját véleményemet: tetszett. Az orra egész pofás. Belül nem szép, de tágas, kényelmes és praktikus, mindhárom nagyon. Messze van attól, hogy álomautónak nevezhessük, de az árát egészen biztosan megéri. Jó vétel volt 4,5 millióért.