Teszt: Toyota Celica T Sport

A hangjelzés kiirtására remek módszer olvasható itt, a melléváltás meg odafigyeléssel elkerülhető. Keze válogatja, nekem például sose ment rossz helyre.

Kaland a végére

Ha a tesztautó elhozásakor produkált gumiégetés nem lett volna elég elrettentő a Toyota Motor Hungary számára, a végére még jutott egy kicsi a jóból. Az utolsó előtti napon ugyanis egy bevásárlóközpont parkolójában egy lendületes furgonos fiatal padlógázzal oldalbatolatta szegény Celicát. A szériában járó oldallégzsákok szerencsére nem nyíltak ki, ahhoz nem volt elég nagy a tempó, de az ajtó lemeze szépen felsimult az oldalvédelem acélrúdjaira.

A tesztelés itt véget ért, másnap reggel soron kívül visszavittük az autót. Stábunk vigasztalhatatlan volt. Egyrészt a kellemetlenség, másrészt a cikk díszének szánt motorhangfelvétel elmaradása, harmadrészt pusztán a visszaadás miatt. Ilyen normálisan is használható, csinos, álcázott vadorzó ritka vendég, de olyankor megbecsüljük. Kiváló autó, és tessék megfigyelni, milyen remekül mutat a sérülés mellett a TotalCar matrica.

A kézenfekvő ellenfél    A Celica T Sport koncepciója kísértetiesen hasonlít a Honda Integra Type-R koncepciójára. Kupéforma, 1,8-as high-tech motor, elsőkerékhajtás. Kézenfekvő tehát az összevetés. Az Integra jóval korábbi konstrukció, új autóként már nem is forgalmazzák. Az eltelt néhány év viszont pont elég volt arra, hogy kultuszdarabbá érjen. Nem is csoda. A Type-R a megtestesült tuningautó, egy igazi kompromisszummentes elmebaj. Olyan, mint egy B kategóriás japán akciófilm himlőhelyes arcú techno-sufnituning guruja által összefércelt utcai supercar. Minden felesleges kacat kihajítva, motor felpiszkálva, hangszigetelés elvből is száműzve, toronymerevítő, piros versenyülés, vesekőre hangolt futómű, önzáró differenciálmű, egyedileg számozott példányok limitált darabszámban. És eszméletlen vezetési élmény. Az Integrával normálisan közlekedni reménytelen vállalkozás, egyszerűen nem arra van. Csak szaggatni lehet vele, azt viszont elképesztően. Szintén a sztratoszférában húz, akár a Celica, de végtelenül nyersebben. Ha egy pillanatra elpörög, megindul az eleje az egyik irányba, aztán összezár a diffi, visszahúzza, mindig birkózni kell vele. Ellenben hihetetlenül fordul, tapad, fékez. Csak ámokfutóknak ajánlott, azoknak viszont tiszta szívvel. Aki meg ilyesmit szeretne, de lágyabb és mindennapra használhatóbb kivitelben, vegyen Celicát.

Kedvenc fórumaink egyik legrémisztőbb ámokfutója, Antforce, egy Integra Type R tulajdonosaként mesélt nekünk a Celica T Sport-ról:

Antforce: A párbaj

Egy szép őszi délutánon egy gyönyörű Celica állt meg a házam előtt. Én széles vigyorral és tiszta szívből jövő örömmel vágtam be magam az autóba.

Belül szűk, bár kellemes, japánosan sportos látvány fogadott. Kinézetre teljesen sportautós, minden a helyén. Igényes anyagok is megtalálhatóak az utastérben, bár a műszerfal átlagon felülien kopogós anyaga az Esztergomi gyár termékeire hagyott asszociálni. Természetesen ez a kis malőr nem ronthatta el a kedvem, mint ahogy az éjszakai fényben a klíma, a rádió és a műszerfal színkülönbségéből fakadó diszharmónia se.

	Honda Integra Type-R

Számomra a vezetés volt a lényeg. Egy AUTÓ, (igen, csupa nagybetűvel) összehasonlítása egy másik remekművel, mely saját tulajdonomat képezi, és Honda Integra Type-R megjelölést kapta. Eredetileg párbajként indult az összehasonlítás, bár rá kellett jönnöm, hogy mindkét autó első osztályú, és bár hasonló műszaki paramétereik vannak, a gyártók más-más célt tűztek ki maguk elé.

Öszehasonlításomban a vezetési élményre, az autózásra helyezem a hangsúlyt.