 |
|
 |
|
Ezt az autót nem lehet nem szeretni. Hihetetlenül kellemes vele közlekedni, egyszerűen akarja, hogy menjünk vele. Én se tettem mást, szinte ki se szálltam belőle. A kulcs elfordítása után megjelenik elöttünk az érdekes színkavalkád, majd a kulcs további elfordítására kellemes hang jut a fülünkbe. Ez a hang, mely sokat meghatároz az élményben, hiszen a Toyota egy olyan autót alkotott, melynek szép hangja is van, nagyon jól is megy, mi más kellhet még?
A váltó pontosan és jól kezelhető, bár az Integránál hosszabb úton és nehezebben jár. Sajnos a hátramenet a 6 sebesség miatt az 1-es fokozat mellé került, nem nehéz véletlen odakapcsolni, így néha nekem (is) sikerült hátra megindulnom, ami nem kis riadalmat okozott a mögöttem levőknek.
A motor félelmetesen jól húz. Nehéz rá szavakat találni 6000-től egészen 8200-as fordulatig, a leszabályozásig, hihetetlen, hogy mennyire megy az autó. Természetesen erre a Honda is képes, mely 6200-től 8700-ig műveli ugyanezt. De a Toyotánál alul is van erő. Igaz, egy sportautóban ez nekem kevésbé hiányzik, mert én 3500 felett szoktam az ilyen autókat használni, mégis jó érzés tudni, hogy hatosban 70-nel autózva nem fog keresztbetenni egy kis emelkedő.
A futómű nem sikerült valami feszesre, számomra a vasbeton Integrához képest kevésbé stabil érzést nyújtott, cserébe a Budapesti utakon is lehet vele közlekedni, és nem fél az ember, hogy a gyereknek a hátsó ülésen visszajön a reggelije. Kormányműve kitűnő, pontosan reagál, kanyarokban viszonylag jól viselkedik, bár az elejét tolja kifele, ami javarészt az elsőkerékhajtás és a differenciálzár hiányából fakad. Továbbá ugyanez a probléma az elindulással is, nagyon hamar elkapar az autó, és ilyenkor gyakran az egyenesen tartott kormány ellenére is oldalirányban indul meg.
A Honda érezhetően és keményebb futóműve, illetve az önzáró differenciálműve miatt sokkal jobban használható durva kanyarokban. A Toyotánál ilyenkor sivítottak a gumik, enyhén bedőlt az autó, így igencsak jelezte a vezetőnek, hogy jó lesz visszafognia magát. A Hondánál erősen kell fogni a kormányt, kitépi a kezünkből, a gázzal játszani kell, ha ezt valaki jól begyakorolja, akkor döbbenetesen kanyarodhat vele, ha nem sikerül neki, akkor könnyen elszáll.
| |
|
| |
 |
Érzehető, hogy a Celica kompromisszum autó lett. Egy nagyszerű autó, ami jó a hétvégi örjöngéshez, de jó a hétköznapi nyugodt autózáshoz is. Alacsony fordulaton viszonylag csendes utastér, komfortos rugózás, mind a kényelmünket szolgálja. Ha eljön a hétvége, a papa fogasra akasztja az öltönyt, mama-gyerek otthon marad, irány a hegyekbe autózni. Erre kitűnő ez az autó.
A Honda a másik végét fogta meg a dolognak, kihangosítóval telefonálni nem nagyon lehet a zaj miatt, kisebb úthibák is kirázzák az ember veséjét, lassan menni meg egyáltalán nem lehet vele. A saját autómban utasként utazni igen kellemetlen, bezzeg a Celicában még a legfinnyásabb lányok se panaszkodhatnak.
Egy nagy hibát vettem észre, mely nagyon sokat rontott az élvezeti értéken. A fék. Sajnos fékezéskor az autó sokszor enyhén instabillá változott. A mai napig nem tudom, hogy mi okozta ezt a hibát, lehet hogy az autó sérült volt - bár sérülésre utaló jelet nem láttunk. ( Megkérdeztük, az autó - a teszt utolsó napjáig - nem volt sérült - a szerk.)
Ez a malőr beárnyékolta a további autózásaimat, már kevésbé mertem vele gyorsan menni, és sokkal korábban fékeztem, mint ahogy azt a forgalom indokolta volna.
| |
|
 |
|
A menetteljesítményekben nincs hiba, iszonyatosan megy a kis autó, igaz a Honda még az 5 sebességes váltóval is jobban gyorsul, de 3 személlyel emelkedőn fölfelé 200 felett a celica 6 sebességes váltójának megjön az értelme, és lehagyja a Hondát.
Fogyasztásban autópályán feltételezhetően a 6. fokozatnak további értelme van. Sajnos ezt nem volt időm kitapasztalni, városban bőven elég volt az 5 fokozat is. Fogyasztása 80% városi forgalom mellett, 14.1 14.5 liter között volt, mely némileg túlmutat a gyári 8.4 literes specifikáción, de ha azt nézzük, hogy 192 lóerős autóban ülünk, mindjárt nem is annyira sok. (Ilyen stílus mellett a Honda is bekapja a 13 litert).
Dönteni ? Nehéz lenne. Két nagyon jó autót kellett összehasonlítani, mindegyikben boldogan ül az ember, élvezi az autózást. Hozzám továbbra is a Honda áll a legközelebb, a minimális komfortjával, nagy hangjával, fárasztó de nagyon sportos és nagyon jó kezelhetőségével, és azzal a hihetetlen élménnyel, ami a vezetésével jár.
Mindenesetre el kell ismernem, a kompromisszumok ellenére - és részben épp azok miatt - az uj Celica igazán jóra sikerült.
