Szavannák, fekete nők, dzsipiver-dzsipiveer

Bemutató: Jeep Cherokee 2005

2004.10.13. 11:00

Jobbra jól kilátok, igyekszem az út közepére húzódni, mert a padkán továbbra is nagy a forgalom, míg a szembejövő sávban csak félóránként húz el egy-egy autó. Általában Toyota. Ahhoz képest, mekkora az autó (4500 mm hosszú, 1824 mm széles és 1834 mm magas), csupán 1747 kg-ot nyom. Ahhoz képest, hogy a 2,8-as common-rail dízel vadiúj fejlesztés, 163 LE és 400 Nm-es nyomatékkal húz 1800-as fordulattól, andalítóan cammogunk.

A gázreakció és az ötsebességes automata elég lassú, megfontolt viselkedése azonban tagdhatatlan erényekkel jár. A nap második felében mély homokkal borított úton haladunk, és a kényelmi szempontból bekapcsolt állandó négykerék-hajtás és az erőltetett menet ellenére is csak kicsivel ment 11 liter fölé a napi átlagfogyasztás. Kapcsolásai simák, olajozottan történnek, nem rángat, jól tűri a hirtelen gázadásokat és fékezéseket.

Kifejezetten szórakoztató a porban zúzni vele, itt sokkal jobban érzi magát a Cherokee, mint korábban az országúton. A konvoj kicsit fárasztó, néha lemaradok az előttem haladótól, hogy utána legyen alkalmam kipróbálni, milyen érzés nyúzott arccal ostobaságokat beszélve 170-nel menni a homokban. Nem rossz, de azért nem támad kedvem Forma-1-es futamot közvetíteni.

Második nap, Botswana

Hosszú út vár ránk, ezért reggel 6-kor már útnak indul a csapat. Egy 3,7-es Renegade-et kapunk, ismét automatával, a benzineshez négy fokozat jár. Pár órával később már komppal átkeltünk a Zambézin, kerekeinkről és talpunkról lemostuk a száj- és körömfájást okozó baktériumokat, láttunk egy zsiráfot az út szélén, és eljutottunk az ásványokban gazdag Botswanába. Rögtön a határátkelő után látszik, hogy gazdagabb országba értünk. Az út mellett nagyfeszültségű vezeték és közvilágítás, sokkal több a kőépületet, és az autópark is gazdagabb. Egy óra alatt látunk vadiúj C és nem annyira vadiúj állólámpás Mercit, Hyundai-t, Fordot, sőt az egyik kertben még egy régi cápaorrú hatos BMW is feltűnt.

A nagy benzinesnek már hangja is van, egyértelműen jobb érzés a V6-ost hajszolni, de sajnos erről se mondhatom, hogy különösebben dinamikus lenne. A 13,5 másodperces 0-100 km/h itt csak 10,8 sec, rugalmasságban azonban nem sok különbséget érezni. 80-nál padlóig nyomom a gázpedált, az automata elgondolkodik, egy-kettő-három, visszavált, a motor lassan felpörög, a mutató visszafogott kúszásba kezd, majd ismét váltás következik, a fordulat leesik és megyünk 95-tel. A gyorsítás annyira komótos, hogy ha nem lenne sebességmérő, el se hinném, hogy megtörtént.

120 felett már egyáltalán nem biztonságos érzés, de ezt a gumik is okozhatják. Nem nagyon ismerem a terepgumikat, de a felszerelt GoodYear-eket amolyan köztes megoldásként választhatták a szervezők: viszonylag csöndesen gördülnek az aszfalton, és a nekünk kijelölt, főleg laza, de mély homokkal borított szavannával is jól elboldogulnak. Egészen a terepképességek bemutatására kijelölt természetes off-road pályáig.

A hegymeneten és a bal hátsó kereket égbe emelő árkon átsegítenek, de a por alatt megbúvó éles sziklák nem kegyelmeznek, konvojunk egyik autójának jobb első felnije egy trükkös árokátkelésnél dobja le magáról a gumit, a horvátok másik autója a nagy figyelmet és profi irányítást igénylő meredek lejtmenetben vérzik el. Első alkalommal ásó, sűrített levegővel felfújt narancssárga emelőpárna és csörlő segít, a második eset már sík terepen történik, itt elegendő a hagyományos trapézemelő és a kerékkulcs.

Legalább alkalom nyílik szép fotókat készíteni az alul-felül kettős keresztlengőkarral és stabilizátorral megtámasztott első felfüggesztésről, és a hatalmas kerék mögött parányinak tűnő 288 mm-es hűtött féktárcsáról. Elöl-hátul tekercsrugók, húszcentis rugóúttal, gáztöltésű lengéscsillapítókkal. A hasmagasság 233 mm, az első terepszög 34,6 fok, a hátsó 31,2. A gyakorlatban ez annyit jelentett, hogy a puha terepen elég kényelmesen, a nehezített pályán fogcsikorgatva, a védőcsöveket alaposan összekaristolva teljesített az autó.

A mabele-i általános iskola diákjainak mindenesetre tetszik a Cherokee, amit a mellékelt videón látható Dzsipiver-Dzsipiveer szövegű nóta is alátámaszt. Tanáruk hevenyészett fordítása szerint a szöveg nagyjából azt jelenti, hogy a Jeep nagyon szép, a Jeep nagyon jó, a Jeeppel remekül lehet közlekedni Afrikában. Ezt nem akartam bevenni, gyanakodtam, hogy inkább arról van szó, hogy a hülye dzsipesek lezúzzák a tájat, és különben is mit keresnek itt, de a gyerekek idővel feloldódó gátlásai, boldog fényképeznézegetése és barátságossága meggyőzött.

Hihetetlen érzés, amint 15 maszatos ujj mutogatja magát a parányi LCD-n, és a biztonság kedvéért megtapogatja a fejemet, tényleg olyan idétlen anyagból van-e a hajam, ahogy látszik. Szolíd harapdálós játékba keveredek a párhetes kiskutyával, egy rövid intejú erejéig beleszerepelek a botswanai tv-be, és már búcsút is intünk. Még gyorsan odaadom a tollamat újdonsült, katonának készülő barátomnak, és megígérem, hogy valahogy küldök párat a képek közül. Szívesen maradnék még, de várnak az elefántok és az impalák a Chobe Nemzeti Parkban.

A két nap alatt vegyes érzéseim támadtak az új Cherokee-val kapcsolatban. Kívülről továbbra se látom szépnek, a régi szögletes vonalú jobban tetszett. Kezdetben sokat szapult belsejét azonban igencsak megkedveltem, és ebben valószínűleg a hihetetlenül kényelmes üléseknek volt a legnagyobb szerepe. Annyira jó tartást és pihentető testhelyzetet adnak, hogy a megtett kb. 1000 km alatt egyszer sem akartam derékfájás vagy elgémberedett végtagok miatt kiszállni.

Az autó irányítása közvetlen, automatával kifejezetten gyerekjáték. Megszoktam a lomhaságot, bár ezt továbbra is inkább hátrányként jegyzem, nem szeretnék olyan helyzetbe keveredni, hogy a motorerő segítségére legyen szükségem. A csirkének tűnő fékek azonban bőven elegendő fékerőt biztosítanak, nem tapasztaltam olyat, hogy megállási szándékom ellenére kitartóan tört volna előre az autó.

Más lapra tartoznak a terepképességek, és annak eldöntése, mennyire minősíthetem komoly 4x4-esnek a Cherokee-t. Minden bizonnyal nem véletlen, hogy a helyiek inkább a Defendert és a Land Cruisert részesítik előnyben, de az átlagos kétkerék-hajtású autókat könnyen elásó homokkal akár részleges, akár állandó négykerékkel könnyedén elboldogult. Ilyen autót úgysem Camel Trophy-ra vesznek, azonban biztos vagyok benne, hogy a magasan fekvő, nehéz talajjal borított utakon megközelíthető, eldugott prés- és síházak látogatására bármilyen évszakban alkalmas.

Jeep Cherokee 2005

  • 336
    Elmennék Afrikába
  • 166
    Kéne
  • 104
    Nem kéne
  • 64
    Be nem tenném oda a lábam

Fontos kapaszkodó lett volna az autó vételára, amit sajnos jelenleg nem tudtunk meg. A magyarországi Chrysler-Jeep importőr szerződése egyelőre függőben van, és kint a régió igazgatójától sem sikerült pontosabb információt kapni arról, hogy alakul a márkacsoport hazai jövője, csak annyi biztos, nem maradunk Chrysler, ezen belül Jeep nélkül. A helyzet előreláthatólag ez év végén, jövő év elején tisztázódik, és akkor derül ki, ki és milyen formában forgalmazza az autót. Aztán a piac eldönti, kell-e neki a Cherokee.

  Értékelés: 3,5