Type-Rozsda

Még szerencse, hogy elég olcsón jutni komplett, bontott váltóhoz, kis szerencsével akár egész autót is potom áron kaphatunk. Ha találunk Svájcban vagy Németországban egy jó állapotú régi Civicet, érdemes megvenni, valószínűleg még így is jobban járunk, mint a váltójavítással. Vagy próbálkozhatunk hazai bontóknál is, egy komplett váltó ára itthon kábé harmincezer.

Más műszaki problémával már nem szembesülhetünk, a váltót leszámítva a harmadik generációs Civic nagyon megbízható. Viszont a kasztnijára oda kell figyelni, különben az atomtámadást is túlélő motor egyszer csak kiesik. Régi Civic vásárlásakor a legfontosabb, hogy a lemezek rendben legyenek. Ha nem hanyagolták el, netán még üregvédelmet is elkövettek rajta, sokáig húzhatja, de folyamatos karbantartást igényel. Ha a kasztni oké és a motor szépen jár, nagy baj nem lehet.

A Civic tehát elméletileg jó választásnak tűnik, de félő, hogy egy ilyen régi japán kocsiban nem lehet eléggé hátratolni az ülést. Ma már ez a kérdés fel sem merülne, hiszen az autók akkorát nőttek, hogy egy Golf-kategóriás autóban normális, vagy normálisan túlméretes embernek nem lehet helyhiánya, ez az autó azonban több mint húszéves, ráadásul Japánban készült: kicsi emberek tervezték kicsi embereknek.

Ennek ellenére nem voltak problémák sem a láb-, sem a fejtérrel. A tesztautóban Saab-ülések voltak, amik magasabbak a gyáriaknál, de még így is el lehetett férni. Körülbelül 180 centis testmagasságig elöl a fejtér elég, 180-195-ig már gond lehet egy-egy nagyobb bukkanó, 195 felett pedig egyértelműen nem ajánlott. Hátul meg annyi hely van, amennyi. Nem sok, de azért nem kispolszki. És a hátsó üléssor tologatható! Vicces, hogy a gyártók még az új autóknál is büszkén verik a mellüket a tologatható hátsó ülések miatt, közben már húsz éve is készítettek kocsikat ilyen megoldással.

Boldog az élet egy ilyen Civickel. Sportos, fürge autó, kívül-belül kicsi, de nem annyira, hogy ne lehessen elférni benne. És igénytelen, alig kell rá költeni. És keveset fogyaszt. És még jól is megy. És alapjában véve egyáltalán nem csúnya, pedig azóta nagyot fordult a világ. Csak ne lenne ennyire ütött-kopott. Két kiló körül talán van olyan is, amin épebbek a lemezek.