Az a baj, hogy az előző RS iszonyatosan jó volt. Kulturált városi kisautó és gokart egyben, kényelmes, sportos, rettenetesen élvezetes, és még jól is nézett ki. Akkor jártunk volna a legjobban, ha a régi autón kicserélik a kasztnit, a többi marad, amilyen volt - gondoltam, mikor mentem a tesztautóért.
Az aktuális Clio, mint az már Rácz kolléga cikkéből régen kiderült, sokkal-sokkal nagyobb, mint az előző. Egy kisautónál mi sem örömtelibb, mint a tény, hogy végre a hátul ülők is jól érzik magukat, egy sportautó esetében azonban megvakarja az ember a fejét, és aggódó képet vág. 1260 kiló nem kevés, az új, kövér RS másfél mázsás súlytöbblete pont elég ahhoz, hogy tudjuk, a megnövelt motorteljesítményből semmit sem fogunk érezni.
Ugyanakkor az új dizájn annyira erős lett, hogy az ember először nem sok mindenen gondolkodik, ámuló tekintete mögött egyetlen gondolat világít csupán: azannya. Az alap is jobb, amire építkezik, de a sportosítás is hitelesebb. Nem is annyira az RS-re, mint inkább a középmotoros V6-ra hasonlít, amit sajnos sosem vezettem, viszont ültem benne néhány kör erejéig a Hungaroringen Ragnotti mester oldalán; felejthetetlen élmény volt.
Az első szoknya a két ködlámpával és a sportos hűtőrács még hagyján, az első sárvédők oldalán található szellőzőnyílások azonban embertelen jól néznek ki, csakúgy, mint az autó fenekén a diffúzor vagy diffúzorra hasonlító műanyag. A kipufogókat, pláne sportautóknál, mutogatni szokás, itt azonban a Mazda RX-8-hoz hasonlóan a szürke műanyagba mélyesztették őket, az autó feneke ennek ellenére iszonyatosan sportos. Ha egymás mellé állítjuk a két modellt, a régi gyermekjátéknak tűnik az új mellett.
A belső tér is sokat fejlődött, elegánsabb lett, és jobbak az anyagok. Az ülések extra kényelmesek, és az oldaltartásuk is tökéletes. Van szép bőrkormány, alumíniumpedálok és taposó, meg csinos váltógomb; de a kedvencem a színes biztonsági öv. A szín jelen esetben a szürke, ami nem nagy szám, de a végtelen mennyiségű fekete biztonsági öv mellett még ez is felüdülés. Kedves autógyártók, készítsenek minél több piros, barna, zöld, kék, sárga és narancssárga övet a feketétől megcsömörlött autósoknak!
De hagyjuk a külsőségeket, induljunk el inkább az Euroringre. Az M5-ös bejáratánál járunk, mikor egy barátom és az ő hűséges, még a 172 lovas szériából való Ragnotti - vagyis könnyített, fapados - Cliója csatlakozik hozzánk. A Ragnotti gyengébb, viszont sokkal könnyebb. Az történik, amire mindketten számítottunk: a kis Clio lassan, de módszeresen mászik a kövér nyakára, hiába minden, a nagyobb teljesítményt megölik a kilogrammok. A gyártó 215 km/h-s végsebességet ad meg, nekünk két személlyel nem sikerült 210 fölé mennünk, amikor később München felé döngettünk az autobahnon bőrnadrágért meg bajor kolbászért.
Az autópályán egyébként nagyjából olyan az RS-ben utazni, mint bármelyik más autóban. 130 környékén csöndesen siklik. Ha azonban átlépjük a megengedett sebességet, a menetzaj egyszerre felhangosodik. 150-nél már egyértelműen hangosabb, mint egy átlagos modell, így figyelmezteti az óvatlan sofőrt, hogy ne szegje meg a szabályokat.
