Nőrokonok autója

2005.01.17. 15:11
Gömbölyű, jellegtelen kisautó. Néha széles gumikkal, nagy felnikkel, öblös kipufogókkal és Suzuki-emblémára pisilő kisfiút ábrázoló matricával akad egy-egy macsósított példány, de a második generációs Corsa inkább a nők birodalma.
csik.jpg

Urambátyám-ország vagyunk, ez a hiánypótló írás is amiatt születhetett meg, hogy egy családtag vált érdekeltté Corsa-ügyben. Mikor húgocskám tőlem, mint szakértőtől (muhaha) megkérdezte, milyen autót vegyen egymillióért, természetesen azonnal visszakérdeztem: mire kell neki? Munkába járni napi 40 km-t oda-vissza, és valószínűleg csak pár hónapig lenne rá szükség, mondta. Ja, mondom én, ha el is akarod majd adni, Corsát vagy Polót vegyél.

Bizony, hiába álldogál a használtpiacon számtalan pörgős kis olasz, kényelmes kis francia, strapabíró kis japán autó, Opelék 8-10 éves Corsája és Volkswagenék kicsit öregebb Polója iránt érdeklődnek a legtöbben az egymilliós kisautó-kategóriában. Ez van, még a legszőkébb plázacicák és a legkalaposabb úrvezetők is tudják a Volkswagenről, hogy tartós meg presztízs, illetve az Opelről, hogy sosem kop el.

Ilyen a piac: a neten 1150-1500 köbcenti közötti motorkategóriában '96-os 146-os Alfák, '99-es (!) 145-ös Alfák, '97-es, '98-as Saxók, ugyanilyen évjáratú Daewoo Lanosok is akadnak kicsivel egymillió alatt. Hét-nyolc éves Puntóval, uram bocsá' a nagyobb Bravóval is Dunát lehet rekeszteni, ahogy Fiestával (és Mazda-pandantjával, a 121-essel) és Escorttal is. A Corsák a milliós értéksávban öregebbek picinyt, jellemzően '95-'96-osak, csaknem minden esetben 100 000 km feletti futásteljesítménnyel. A Polók még öregebbek és többet futottak, '95-ös már csak mutatóban akad egy milla alatt.

Meg is tekintettünk legott vagy tíz Corsát, egyik szebb, mint a másik. Rögtön az elsőbe csak úgy dűlt be a szél a harmadik ajtó mellett. Akkora rést hagyott a karosszériás Mester a kasztni és az ajtó között, hogy simán kiláttam, nem vicc. A második csudaszép sportos jószág volt, kagylóülésekkel, piros számlapokkal, csak hát - ami nem látszott a hirdetés gyatra felbontású fotóin - minden karosszériaelem más árnyalatban pompázott.

Volt '98-as is, már frissebb hűtőmaszkkal, csúnyán törve és rosszul javítva. Még megnéztünk egy-két olajfolyásokkal, lepukkant beltérrel, lejárt gumival és lötyögős-kopogós váltóval, futó- és kormányművel bíró autócskát, aztán megtaláltuk, amire már azt mondhattuk, kár tovább keresni.

Corsa-kronológia

A General Motors 1982-ben Zaragozában, Spanyolországban megnyitotta új összeszerelőüzemét. A GM addigi legnagyobb Amerikán kívüli beruházása az addigi legkisebb GM-modell, az Opel Corsa gyártását készítette elő. Az autócskát kezdetben két- és háromajtós kivitelben, Standard, Luxus és Berlina felszereltségben gyártották, 1,0, 1,2, 1,3 és 1,4 literes, karburátoros motorokkal. Két évvel később érkezett az ötajtós modell. A befektetés sikeresnek bizonyult, '86-ra elkészült az egymilliomodik, '89-re a kétmilliomodik Corsa.

Ahogy egy angol oldal fogalmaz (bár itt Vauxhall Nova néven ismerik az autót), a motorok " gyengék voltak teljesítmény, de erősek takarékosság tekintetében". Később GTE, vagy SRi, esetleg GSi néven egy 110 lóerős, 1,6-os injektoros motorral szerelt sportverzió egészítette ki a kínálatot, 1990-ben enyhe frissítésen esett át a kasztni.

1993-ban került piacra tesztünk alanya, a gömbölyded második generációs, azaz "B" Corsa. Az autó Eco, Swing, Joy, Sport és GSi16V kivitelben létezett, 1,2, 1,4 és 1,6 literes benzinmotor, no meg egy másfél literes Isuzu-turbódízel került a tömpe orrba, 45-től 106 lóerőig kínálva teljesítménylépcsőket. Európa számára nem gyártottak többé lépcsőshátú Corsát - Olaszországban viszont eladtak pár kombiverziót. 1996-ban Európa első háromhengeres és tizenkétszelepes motorja, egy ultratakarékos, 55 lóerős egyliteres nehezítette meg a versenytársak dolgát.

2001-ben jelent meg a jelenleg is futó "C" Corsa, 2002-ben pedig az egyterű verzió, a Meriva. Forrás: http://www.opelfreundeheavensgate.de

A Kiválasztottat 1995-ben és 120 000 km-rel ezelőtt gyártották, ötajtós, piros, Swing felszereltségű, 1,4 literes, központi injektoros motorral. Némi alkudozással 950 000 forintba került, kereskedésben vettük. A főbb jelzőszámok újkorában: 60 lóerő 5200-as percenkénti főtengelyfordulaton, 103 Nm 2800-nál, 15 másodperces 0-100, 155 km/h végsebesség. Aki többre vágyik, kereshet Si jelzésű autót, ahol a hengerenkénti befecskendezőrendszer már 82 lóerőt csalogatott ki a motorból. Jóval ritkább, mint a sima 1.4i és általában tuningcsodaként végzi - akárcsak a még ritkább, 106 lóerős 1,6-os, hengerenként négyszelepes GSi16V.

Az áttekinthető, egyszerű autó áttekinthető, egyszerű motorterébe pillantva semmi különöset nem láttunk, és ez így van jól. A váltón tócsában álló olajat vásárlás után lemostuk, a bal oldali sárhányóról látszólag hiányzó takarólemez nem hiányzik, hanem nincs, soha nem is volt, egyetlen Corsán sem. Gyakorlatilag csak egy 120 000-es szervizt kellett csináltatni, szíjak cseréje, olajcsere, szűrők cseréje 50 000 forintért - és hadd menjen.