Méhsejt alakú adrenalin

2003.06.10. 12:41

 
   
 

Ezzel a kocsival sok mindenre. A borzasztó erő a fronthajtással elég kezelhető módon juttatható az útra, és hála a kifinomult, precíz, de ruganyos futóműnek (elöl McPherson, hátul félfüggetlen tengely hosszlengőkarokkal, jól felkeményítve) ott is tartható. A 7,2 másodperces gyorsulás 0-ról 100 km/h-ra nem probléma, a hatsebességes váltó fokozatkiosztása ehhez az értékhez van hangolva, a Leon kettesben "véletlenül" pont 101-nél szabályoz le. A váltogatás mindig öröm egy sportautóban, bár ennél a motornál nem feltétlenül kell a hat sebesség: a 2100 és 5000 1/min között mindig rendelkezésre álló 270 Nm-rel öt fokozatból is megtalálnánk a megfelelőt és a kocsinak sosem okoz gondot az 1247 kilogramm saját tömeg mozgatása.

 
   
   

A Cupra R úttartása, egyenesfutása mintaszerű, az Octavia RS se kutya, de ezt megirigyelheti. A fékek számára - elöl négydugattyús Brembo, hátul kétdugattyús Lucas, hűtött tárcsákkal - nem probléma felemészteni a mozgási energiát, kezelésük kis pedálerőt igényel, a Leon fékjei az Octaviához hasonlóan hirtelen harapnak. Gyors kanyarban kikapcsolt ESP-vel a Cupra R a már említett módon erősen alulkormányzottá válik, a széles gumik tűrése viszont általában a sofőr idegrendszere felett van. Ha mégis kitolja az autó az orrát, gázelvételre szép nyugisan visszatér az ívre. Farkitörési hajlamot a Leonnál gyakorlatilag fékezésre sem tapasztaltam, ezt majd télen, kézifékkel pótolom.

 
   
 

A Cupra R a bennülők számára mindezt kiváló gyári hifi nyújtotta zenével, a Passat és Octavia Klima-Tronicjánál durvább, de a kategóriában azért elfogadhatóan finom működésű, csendes klímával, kényelmes, jó kis polgári autóként tudja produkálni. Egyszerűen és széles tartományban állíthatók az első ülések, a könyöktámasz kialakítása tökéletes, négy légzsák, ABS+TCS+ESP óvja a bennülőket, 340, vagy lehajtott ülésekkel 656 liter csomagtérbe pakolgathatunk, van pohártartónk, tolltartónk és számtalan polcunk, rekeszünk.

 
   
   

A Leonban is elrejtettek egy-két hibát. A külső tükrök nagyon picik, járdaszegély mellé tolatásnál pedig lebillentés nélkül használhatatlanok. Már említettem a hátsó tér szűkösségét, de erre már minden rutinos autóslap-olvasó csak reflexből bólint: a Golf IV 2513 mm-es tengelytávú padlólemezére épült autóknál bizony ez így van. Ember fel nem foghatja, hogy ha már átemelték a VW-kből a csillapított kapaszkodókat, ami a VAG minőség(érzet)-politikájának már-már védjegye, akkor az Octaviánál oly jól bevált középső, a belső tükör feletti kis napellenzőt miért nem alkalmazzák a Leonban?

 
   
 

Pozitív kis "nahát, még erre is gondoltak?"-érzetek is vannak azért bőven: teljes értékű pótkerék, a tükörállító pöcök elforgatásával behajtható visszapillantók, utastérből nyitható tanksapka, automata első ablakemelők és zárásnál maguktól feltekeredő ablakok. Minden igazán karakteres autó rejt valami egyedi csodát, ilyen a Leon számomra legszeretetreméltóbb extrája; a kalaptartó emelőzsinórjai. Amikor autónkat hűtőszállításra használjuk - és erre a Leon 1/3-2/3 arányban dönthető hátsó üléstámlája révén nagyon is alkalmas, mi több, ez eddig a leggyorsabb hűtőszállító, amit valaha láttam -, mindig felmerül a probléma: megússzuk-e a kalaptartó kivételét-betételét, hurcibálását a tartózsinórok leszakadása, vagy valamibe beakadása nélkül. Nos, a Seat tervezőmérnökei éjt nappallá téve dolgoztak, és megalkották az Önműködően Felcsévélődő Kalaptartó Emelőzsinórt. Ez az igazi teljesítmény, 210 lóerős autót bárki tud gyártani, de ez unikum. Le a kalaptartóval előtte!

  Értékelés: 4,5 - Azért nem öt, mert állandóan leért a spoilere és mert nem fértem el hátul. Ha a Seat ezeket korrigálja, bátran jelentkezhet a hiányzó 0,5 csillagért!