Adatlap Lancia Delta Oro - 2008
A beltér visszafogott és elegáns, erőltetett nüánszoktól mentes. A műszerfalkárpit tapintásra puha, jól megválasztott. A három felszereltségi fokozat közül – ezüst, arany és platina (Argento, Oro, Platino) – az arany változat volt alattam. A fekete, kéttónusú bőrözésen jól elvan a hátsó fertály. Az oldaltartás szintén jeles, ha a velúr ülőlap engedné megcsusszani a nadrágot, a fényes bőrperem dicséretesen áll a fenék útjába. A hátsó üléspad 2/1 arányban osztott, nagyarasznyi távval tologatható előre-hátra. A fejtér elöl egészséges, hátra jobb, ha nem ültetünk 180 centi felett senkit.
A kormány kellően vaskos, hosszú távon is jó fogású. Az irányjelző kapcsolásakor bele-beleakadt a kezem a tempomatot vezérlő nyélbe, ez viszont tisztán szokás kérdése. A műszerfal áttekinthető, az index visszajelzőjét találtam halknak és haloványnak. A navigációs panel körül helyezték el a gombokat, percek alatt átlátható. A padlólemez és a gombok is a Bravóból származnak, a minőségérzettel itt sincs semmi gond.
Lancia Deltához rendelhető robotizált parkolásasszisztens is, ez önmagától képes a párhuzamos betolatásra, csupán a gázt kell adagolni. Vezetési tapasztalat nélkülieknek ez hasznos opció, hisz a farnehéz design megnehezíti a kilátást. A másik villanyalapú okosság a műholdas helymeghatározóra kötött SOS – egy gombnyomás, és máris jön Lanciaman, a szuperhős. Természetesen hazánkban ezt hiába nyomkodjuk, nem jön sem mentő, se tűzoltó: az a korszak még odébb van.
Viselkedés és menettulajdonságok? Itt kell leginkább elvonatkoztatni az egykori Lancia Delta örökségétől. Igaz, abból is voltak puhányabb változatok, de mind szórakoztató és agilis jószág volt. A másfél tonna tömeg itt nagyon érezhető, a kanyarokban nem lehet elsúvasztani a duci testet. A kormány túlságosan uras, könnyen jár, a sportos vezetéshez túlszervózott. Leginkább élesebb kanyarokban zavaró, kifejezetten figyelni kellett, hogy ne rántsuk túl a helyes íveken.
A kétliteres Multijet DPF dízelnek nem okoz gondot gördíteni a kocsit. Háromezres fordulatnál jön egy négyezerig tartó extra kraft. Kicsit nagykalapácsosan, de szorgalmasan húz a Delta. A 165 ló korrekt, nem a teljesítmény hiányzik a kocsiból. Semmi sem hiányzik belőle, sőt pont fordítva van: a mai autókban túl sok az anyag. Ebben körülbelül öt mázsa kütyü, kábel, merevítés és frinc-franc. Értem én, biztonság meg luxus; ettől függetlenül nem lehet nem gondolni arra a potya ötszáz kilóra a szerpentinen.
A hatsebességes váltó legnagyobb erénye a jó fogása. Kapcsolási érzése nem szimpatikus, puhány, a gyors váltásokat lehetetlenné teszi. Nem nevezném rossznak, egyszerűen csak, ahogy az egész kocsi, olyan doktoruras. Nem hinném, hogy véletlen, a célcsoport is ott van valahol, társadalomnak abban a rétegében.
Jelenleg két benzines kapható, mindkettő 1,4-es T-Jet 120 vagy 150 lóerővel. Dízelből 1,6-os és 2,0-s van, 120, illetve 165 lóerős motorral. Az év végére ígérték a 1900 köbcentis, biturbós gázolajost 190 lóerővel és az 1,8-as benzinest 200-zal. Az árak 4,5 és 7,7 millió között alakulnak majd, felszereléstől függően.
Most őszintén mondjam meg, hogy kéne-e? Rázom a fejem, és nem azért, mert rossz autó lenne. Egyszerűen nem nekem készült, nem elég nyers, nem elég vagány, és rég elfelejtett minden csibészséget. Aki az általam rajongott értékeket a deviáns viselkedésforma jegyeinek ítéli meg, az vegye a cipőt, és induljon a Lancia Deltáért.
Doktor úr, higgye el, ön imádni fogja.
