Négy láb jó, két láb rossz

A teszt

A Kárpát utcai Merci-központból indult a temérdek E-Klasse a kiskunlacházai reptérre. Az autók oldalán lévő E-Delegáció felirat arra utal, hogy az eljövendő hetekben a dízel 4MATIC-ok körbejárják az országot és minden Mercedes-kereskedésbe elviszik a hírt: az E osztályban egymásra talált a négykerék-hajtás és a CDI.

Volt a konvojban három, a laredói rekorderekhez hasonlatossá matricázott hátsókerék-hajtású autó és három sorszámozott összkerékhajtású limuzin. Ezek segítettek Lacházán, hogy világrengető felfedezést tehessünk: 4WD-vel könnyebb az élet. Az én autómban 8 km volt, ez eddigi életem legszűzebb tesztautója.

Az első pálya egy alapból síkos és locsolással még tovább tapadásmentesített műanyag kifutópálya volt. Fotocella-kaputól rajtoltunk előbb a 4WD-kkel, aztán a RWD-kkel, aztán megint a 4WD-kkel és nem lepődtünk meg.

A tesztek során az ESP-t bekapcsolva hagytuk, finom gázadagolással nem trükköztünk, azt csináltuk, amit egy átlagos autós tenne, ha el akarna indulni télen agyonelektronikázott, automata váltós, überbiztonságos Mercedesével: padló! A nem-is-emlékszem-de-nem-is-fontos, hány méteres távon a 4MATIC 60-65 km/h sebességre gyorsult fel, a két kerekét folyton kipörgetni akaró, de ESP-vel kordában tartott hagyományos mosóporral kezelt autó maximum 50-55-re. A táv megtételéhez szükséges idő az RWD-knél emlékeim szerint harminc, a 4WD-knél húsz másodperc körül alakult.

Sokkal kevésbé szignifikáns, de azért észlelhető különbség mutatkozott a szintén folyamatosan locsolt szlalompályán. A két-három 90 fokos kanyarból, egy visszafordítóból és egy S-kanyarból álló pályán 17-18 másodperc körüli idő kellett a sínen húzott összkerekes autóknak, ennél egy-két másodperccel futottak rosszabb időt a botladozó hátul hajtottak. Megtudtuk tehát, hogy a 4WD csúszós úton kanyarban is hatékonyabb.

Ezért igazán kár volt elpocsékolni ennyi vizet és gázolajat.

És amikor már mindenki megtapasztalta, milyen jó, biztonságos, uralható egy 4WD a klasszikus hajtáslánccal szemben, eljött a hülyegyerekek ideje. A hivatalos program végeztével azonnal lecsaptunk a Mercik középkonzolján található ESP feliratú gombra és kezdetét vette az ökörködés.

Szóval számomra az Autó továbbra is hátsókerekes. A 4WD Mercedesek kikapcsolt menetstabilizálóval is kiszámítható, biztonságos, gyors és unalmas autók maradtak. A hátul hajtottak ellenben kényelmes, csendes luxuslimuzinból a vizes műanyagon egy csapásra zabolátlan sporteszközökké alakultak, látványosan tették-vették a feneküket, élvezetesen próbáltak kitörni alólunk, ha nem vigyáztunk, ki is törtek. Darálták a bójákat, mentek keresztben, mint a kisangyal, betöretlen musztáng, vad rúkhmadár, jipijájjé.

Ha tehát rám szakadna az OTP és nekem szegezné a kérdést az Élet: 4MATIC vagy sem, habozás nélkül a szimpla hátul hajtott E-Klasse mellett döntenék. Amíg nejem óvodába vinné a gyereket, az ESP gombja szigszalaggal lenne letakarva, de mihelyst egy remek kis téli hóborította délutánon az én kezeim közé kerülne a nagy családi stuttgarti luxuslimuzin, úgy csapatnék vele a - természetesen kizárólag forgalommentes, biztonságos - utakon, hogy minden ladás szája tátva maradna. A 4MATIC árkülönbözetéből meg vennék inkább CD-váltót, navigációt, bármit a Mercibe.

Majd ha elmúltam 50, 60, esetleg 70, beszélhetünk újra a dologról. Addig számomra a kérdés nem kérdés. Éljen az RWD, az összkerékhajtás pedig terepjáróba való. Meg azoknak, akiknek nem nagy élmény a kilinccsel előre. Meg azoknak, akiknek a Mercedes az E-osztályt kitalálta: biztonságra törekvő, az autót státuszszimbólumnak is tekintő jómódú középkorúaknak.

Anyukámnak például megmutattam a két videót. Ö az összkerekest venné, és szerinte az én hátsókerekesemmel felelőtlenül frusztrálnám az olyan közlekedőket, mint ő. Neki is igaza van.