Kettő helyén, három porcióját

Természetesen akut jelenségre nem megoldás, de nekem éppen jól jött volna. A menürendszer döbbenetes mennyiségű adatot tárol. Megtudhatjuk például, hány kilométer van hátra a következő olajcseréig. Ugyanis nem egy átlagos sofőr átlagos használatára szabtak fix csereperiódust; ha állatkodik a vadbarma, akár ötezer után a szervizbe kényszeríti. Persze ez csak látszólagos hátrány: így teszik örökéletűvé a V8-ast. További ezerféle információt közvetít számunkra: ha ilyen autót akar vásárolni, keressen egy felkészült tulajdonost, és kérje meg, böngéssze végig a kitörölhetetlen hibalistát. Százezreket-milliókat takaríthat meg, ne utóbb tépje a haját.

Sok adatot rögzít a "bordcomputer", mert töméntelen szenzor csatlakozik hozzá. Például a StabiliTrak nevű aktív futóműé. A nyílegyenes szakaszokon békésen himbálózó, érzékenyebb gyomrúaknak tengeribetegséget okozó felfüggesztés tempós autópályás haladásnál, illetve szerpentinekre kényszerítve üzemmódot vált. Ott pontosan úgy viselkedik, mint egy leültetett sportkocsi - a csillapítás váratlanul progresszív hatást mutat. Ám ha a megszokott gidres-gödrös útjainkon szeretnénk békésen poroszkálni, minden beavatkozás nélkül visszaáll a hintaló billegésére.

A háromszáz lóerős benzinmotor baromi erős. Ki a fene gondolná, hogy az autóiparban a konzervativizmust maximális szintre fejlesztő amerikaiak ilyet is gyártanak? 4,6 liter, 8 henger, 32 szelep - 7,5 másodperc alatt százon vagyunk. Mindenféle megtorpanás (automata) és bizonytalanság (aktív futómű) nélkül. Nem állítom, hogy olyan, mint az eggyel kisebb Audi V8-as összkerekes rendszere, de sokkal jobb, mint egy könnyű, kitörésre hajlamos, turbómotorral szerelt autó.

Sehol sem erőtlen, de száz felett is habozás nélkül visszakapcsolt kettőt, ha Érd irányába tartunk az M7-esen, és tolakodik mögöttünk valami kihegyezett kétezres. Látni vélem megnyúló arcát, hogy hiába a padlógáz, csak a kondenzcsíkot látja belőlünk. Mert ilyenkor valószínűsíthető, hogy azt húzunk magunk után - ha nagyon muszáj, pár másodperc alatt bespriccel annyit benzint a hengerekbe, amivel egy 800-as konszerntárssal (muhaha) eljutnak Zamárdiig.

Miután virtuálisan kiélvezte a kedves olvasó mind a 300 ló erejét, hadd kalauzoljam kicsit az autó belsejében. Sehol semmi európai értelemben vett józanság, mértékletesség. Az anyagok mindenhol bőséggel méretezettek. A háttámla például rettenetesen vastag. Jó tanács orgyilkosoknak: ha távolétünkben bújna a hátsó ülésre, ne úgy akarja a vér hátrafröccsenését megakadályozni, hogy a támlánkon keresztül próbálja tőrét vagy pisztolygolyóját hátunkba juttatni. Azt biztosan felfogja az arasznyi tömör anyag. Szintén szeretném figyelmeztetni a jobbkéz-szabályt be nem tartó ámokfutókat, ha történetesen belénk találnak rohanni, mi nem szorulunk a tűzoltóság feszítő-vágó szerszámára - kiszállunk majd sértetlenül, és keményen számon kérjük tettét.

A műszerfalon a fabetét (mily' szokatlan!) fából van. Nagymamám politúros bútora volt ilyen. De ő 40 éve vásárolta. Érdekes párosítás a kék kárpitokkal. A kapcsolók és egyéb kezelőszervek a hagyományok őszinte tiszteletét tanúsítják. Tesztautónk tízéves, és ilyen; ha húszéves lenne, még biztosan egy fémkarikát nyomogatnánk a bakelit kormányon, ha kürtölni szeretnénk. Viszont igen kényelmes a belső. Elöl két bőrfotelt találunk (minden irányba szervomotorok húzogatják), hátra egy kanapét applikáltak.

Az átlagosnál kisebb termetűek hátul egyszerűen elvesznek. A termetesebbeknek viszont a beszállással gyűlik meg a bajuk: az első ülés előfeszített biztonsági öve keresztezi útjukat. A legkínosabb pillanatokban mégis a sofőrnek lehet része. Ehhez nem kell más, csak jobbról, 45 fokos szögben érkezni a főúthoz. Mintha zárt áruszállítót vezetnénk. A hátsó oszlop (mérete vetekszik egy folyami híd pillérével) gyakorlatilag feleslegessé teszi a fej forgatását. Hagyatkozzunk a tükrökre. Amit azokban nem látunk, remélhetőleg nincs ott.

Természetesen zaj nem szűrődik be sem a környezetből, sem a motortérből, saját mikrovilágát nem zavarhatja semmi. Talán ezért látunk elnéző rosszallást, már-már dölyfös arckifejezést a hasonló autók vezetőin. Úgy vannak a többiekkel, hogy ott vannak, mert ott kell lenniük - csak őket hagyják békén.