Van pénzed? Jó neked!

2009.04.15. 00:18

Adatlap Ferrari F430 F430 Spider - 2009

  • 4308 cm3-es,V 8 hengeres benzines
  • 490 LE @ 8500 rpm
  • 465 Nm @ 5250 rpm
  • 6 seb. szekvenciális (robotizált) automata
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    4.1 másodperc
  • Végsebesség:
    310 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    18.3 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    0.0 l/100km

Hogy a 430-as igazi arcával is megismerkedjünk, elhagytuk Budapestet. Egy közeli, kanyargós útszakaszt céloztunk meg, hogy kipróbáljuk, mit tud. Hamar rájöttünk, mindent. Nehéz lenne pontosan leírni, mi történt velünk, csak annyi bizonyos, hogy a szerpentin nagyon hamar véget ért. A V8-as bődületesen erős, már kétezres fordulaton úgy megtolja a kocsit, hogy alig hiszünk a szemünknek, és 8500-ig pörög üvöltve; elmondhatatlan, milyen érzés.

Pillanatokon belül elfogynak a fokozatok, az ember szinte észre sem veszi, máris a negyediket kapcsolja, jóval a sebességhatárok felett. Nyitott tetővel a motorhang függőséget okozó adrenalint csinál − én azóta Ferrarival álmodom, ha tudok egyáltalán aludni, és a párnám reggelre könny és izzadság elegyétől nedves.

A legjobban azonban a robotizált szekvenciális váltó tetszett. Most írhatnám, hogy milyen gyors és pontos, hogy tényleg gyorsabb, mint az ember, meg hogy gázfröccsöt ad helyettem visszaváltáskor, de nem ez benne a varázslat. Az benne a jó, hogy megadja ugyanazt a jóleső érzést, mint a kézi váltó, viszont gyorsabb és könnyebb kezelni. Az ember szívesen váltogat, akár városban, tötymörgés közben is, mert jó móka. A Volkswagen dupla kuplungosa is nagyon jó, de csak azért, mert praktikus és jól működik, ezt viszont tényleg jó érzés használni.

De térjünk vissza még egy kicsit a szerpentinhez. A kipörgésgátlónak 5 fokozata van, mi a középső állásba raktuk, nem akartunk unatkozni, de nem is akartuk túlfeszíteni a húrt. Az F430-at meglepően könnyű volt így vezetni. Az elektronika engedi, hogy mocorogjon a feneke, de ha már nagyon izgága, könyörtelenül elveszi a gázt. Versenypályán már eggyel – vagy kettővel − feljebb kapcsoltam volna, de közúton elsőre jó volt ez így.

Van egy RACE fokozat, itt már nagyon állatnak kell lenni, hogy az elektronika életre keljen, az ötödik állásban pedig mindent ki lehet kapcsolni, még az ABS-t is. A kocsit a Planet Rent Kft.-től kaptuk, ahol napi 250 ezerért bérbe lehet venni, de óránként ötvenezerért kivehetjük sofőrrel is, aki egyrészt autóversenyző, másrészt az autót is ismeri, és úgy megkocsikáztatja a bátor vállalkozót, hogy garantáltan nem felejti el.

Mondtam neki, milyen könnyű volt, meg hogy rosszabbra számítottam. Azt válaszolta, hogy ő is tudja, de ne becsüljem alá a kocsit: nem egy anyagyilkos, de kikapcsolt elektronikával azért lehet vele nagyokat birkózni. Ebben nem is kételkedem, de ezt inkább nem közúton, versenypályán próbálnám ki.

Visszafelé felhúztuk a tetőt, mert már nagyon sütött a nap. Az F430-as egyszerre egészen élhető lett. Azt eddig nem mondtam, hogy a kasztni borzalmasan merev, a futómű is jó kemény, a kocsi ennek ellenére kényelmes, a csillapítása teljesen oké, elég jól használható a hétköznapokban, legfeljebb az első túlnyúlásra kell egy kicsit jobban odafigyelni. A motor viszont annyira hangos, hogy nyitott tetővel alig lehet beszélgetni.

Zárt tetővel azonban új világban találtuk magunkat, az F430-as egyszerre megszelídült. Halk így sem lett, de már lehetett dumálni, a klíma lassan lehűtötte a szerpentinen felforrósodott kedélyeket. Hazafelé odajött hozzánk egy csövi a pirosnál, látszott rajta, nagy kaszára számít. Péter ránézett, és azt mondta teljesen őszintén: nincs pénzünk, kölcsönautó. Szerencse, hogy ekkor már fel volt húzva a tető, simán arcon köpött volna, ha van rá lehetősége.

Visszavittük a kocsit, visszaadtuk a kulcsot. Nem volt könnyű elengedni. Hazafelé óhatatlanul is számolgatni kezdtem. Először is kell egy szép ház, hiszen addig felelőtlenség lenne luxusautóra elszórni a pénzt, amíg nincs fedél az ember feje felett. 300 millióból már egész jót lehet építeni. Aztán kell valami rendes autó, hogy a családot is tudjuk szállítani, meg aztán a téli hónapokban nem igazán praktikus a 490 lóerő a hátsó kerekeken. Egy GL Merci megteszi, de nem az alapváltozat, szóval az is 30 milla. Kell még az asszonynak is valami, és nem árt, ha marad némi aranytartalékunk, szóval nagyjából 4-500 millió forintot kell összerakni ahhoz, hogy nyugodt lélekkel besétálhassunk a kereskedésbe, és megrendeljük az F430-ast. Én már neki is álltam.

Ferrari F430 Spider

A tesztautót a Planet Rent Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.