Rendhagyó születésnap

Használtteszt: Közös ünnep a 40 éves Ford Caprival

2009.02.11. 11:06

Igazi kedves ajándék, esővel, hátsókerék-hajtással, oltári formába csomagolva.

Valamikor tavaly augusztusban olvastam a hírt, hogy a Ford feltámasztaná a legendás Capri nevet , hogy a Mustang után újabb valamirevaló hátsókerekes kupét adjon a benzinfejeknek. Kicsit belemélyedtem, állj! Hiszen a Capri negyvenéves lesz 2009-ben (pontosabban január végén). Én pedig harminc. Na, ezt valahogy össze kéne hozni, gondoltam, aztán időről időre elővettem az ötletet, de csak nem jutottam dűlőre.

Aztán a véletlen, Sipos „managertoys” Zoli képében a segítségemre sietett. Küldött egy fotót, amin egy fenomenálisan kinéző narancssárga Mk III-as Capri is volt, az övé, és persze benne van egy jó mókázásban. Míg nem láttam élőben, addig csak egyszerűen egy jó kiállású Ford volt, de aztán, mikor lepöfögött vele a garázsba, és ott állt valahol derékmagasságban az a gonoszan gyönyörű dög, valami megváltozott. Mert a Capri megváltoztatja az embert. Hogy miért?

A múlt század hatvanas éveinek elején elégedetten dőltek hátra az urak a Ford michigani tárgyalójában. Recsegtek a vastag marhabőr fotelek, bólogattak a nagy fejek, hiszen a sűrű szivarfüstön átsejlő grafikon számai nem hazudtak: a Mustang bombasiker lett. A kis bódéba szerelt erős motorok megalapozták a pony car kultuszt, de ha ilyen jól megy ideát, miért ne ismételnék meg Európában is? Ott a jól sikerült Cortina-mechanika, motor is van bőven, csupán a formát kell kigondolni.

Akár így is születhetett a Capri, ami a fejlesztési fázisban Colt volt, de a Mitsubishi miatt a nevet ejteni kellett. Egyáltalán nem baj, hogy a mára erős kultuszautóvá érett kupét nem keverik össze a kis japán szappantartóval.

Csapatni az esőben


Elvetemült gazemberek, akik aljas módon szabotálják a munkanapot.

Sok mindenre akasztotta a Ford a Capri nevet, jellemzően kupékat vagy kabriókat árult vele. De „a” Capri mindig is az 1969-től 1986-ig gyártott klasszikus nagy kupét juttatja eszünkbe. Megoszlanak a vélemények, hogy a három generáció közül melyik a legszebb, szerencsére az alapforma a gyártás évei alatt mit sem változott. Mivel igazi tömegkupénak szánták, már a kezdetektől fogva a motorok széles spektrumával kínálták. Az 1,3-as Taunusból ismert 50-53 lóerős V4-től a Mark I frissített változatába berhelt (igen-igen ritka) 3400 köbcentis, Cosworth által felkészített 430 lóerős versenyblokkig szinte a Ford egész motorválasztéka megfordult benne. Legkedveltebbek a kölni V6-osok és a kitűnő kis sornégyes, 2 literes Pintók voltak.

A Mark II Capri 1974-ben mutatkozott be – tombolt az olajválság, jól jöttek a kicsi motorok. Megjelent a hatchback harmadik ajtó, kicsit tágasabb lett a kabin, eltűntek a kerek fényszórók. A kínálat csúcsát a 3.0S és Ghia modellek jelentették. 1977-ben a Capri elhagyta az amerikai piacot, majd jött a harmadik, ezidáig utolsó generáció. Itt teljesedett ki a Capri, az angol piacra szánt autók megkapták a 2,8-as injektoros V6-ost, jött az RS modell, és a The Professionals legendás filmsorozat révén megvolt az állandó marketingjük, hiszen Bodie és Doyle is 3.0S-ekkel üldözte a bűnt.

A Capri persze mindvégig ott volt az Európai túraautó-bajnokságban, a Ford Competition Department által felkészített autókkal 1971-ben Dieter Glemser, 72-ben Jochen Maas lett bajnok. A ’73-’74-es olajválságot megsínylette a Ford, így 1977-ben felkérte a Zakspeedet, hogy építse meg az Mk III versenyverzióját a Gruppe 5 követelményei szerint, ahol a BMW és a Porsche dominált akkor. Tág keretek között mozoghattak, az autó sziluettjének változatlannak kellett maradnia a kerékjárati ívek fölött, a motornak a szériaváltozattal megegyező helyen kellett lennie és szintén civil alapokból építkeznie. A fordos Thomas Ammerschlager Eric Zakowskival összefogva megépítette a kézzelfogható borzalmat. A Div.2-es Capri 1427 köbcentiméteres 16 szelepes motorja 440 lóerőt tudott (KKK turbóval persze), míg a Div.1-es autó 1745 köbcentiméterből 550-et. A félelmetes tény azonban az, hogy önsúlyuk mindössze 790 kiló. Azonnal az élvonalba kerültek, ’81-ben már Klaus Ludwig lett a bajnok.

Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.