Gorbacsov bizalmasa

Használtteszt: GAZ 14 Csajka - 1986

2007.07.13. 09:03

Adatlap Gaz Csajka M14 Gaz-14, Csajka - 1977

  • 5529 cm3-es,V 8 hengeres benzines
  • 220 LE @ 4200 rpm
  • 450 Nm @ 2700 rpm
  • 3 seb. automata
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    15.0 másodperc
  • Végsebesség:
    175 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    22.0 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    29.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    17.5 l/100km

Ha nem lett volna elég éber a KGB, ezzel kellett volna menekülni a terroristák elől. Így viszont csak az akkor elképzelhető maximális kényelemben vitte utasát: plüss, klíma, lágy ringás, kizárt külvilág.

A GAZ gyár mindenkori büszkesége az állami és pártvezetőknek kézi munkával készített luxuslimuzinjuk volt. A klasszikus formájú GAZ 13-as a 70-es évek második felében avíttas külsejével már nem hirdethette a szocializmus dicsőségét, így új autó fejlesztésébe fogtak. A korábbi lemásoljuk és megerősítjük metódus helyett saját elképzelések alapján készült a ГАЗ 14 Чайка. 1977-88 között gyártották, összesen 1114 példányban.

Formája robusztus, brutálisan szögletes élek határolják. Ha mintát keresnénk, talán egy kisebb kalapács ihlette meg a tervezőt. Méretei tekintélyesek, 6114 mm hosszú, ehhez illően széles (2020 mm), de meglehetősen lapos (1525 mm). Saját súlya 2,6 tonna, ezt többek között alsó és oldalt 15 cm magasságig tartó páncélozása okozza. A kardánt külön lemez védi. Kézigránáttal elkövetett támadástól nem kellett félni. Megengedett összes tömege 3200 kg, mellékutcák burkolata ezt már jó eséllyel megsínyli. Elemeit kézzel kalapálták, ahogy maga az autó is teljesen egyedi gyártási folyamat eredménye. Ötrétegű festést kapott, ennek köszönhetően 21 évesen gyári pompájában ragyog.

A belső tér nagyszabású, a hátsó lábhely Hollandiában konyhakertnek elmenne (tengelytáv: 3450 mm). Ha véletlenül túl sok vodka folyt a dácsában tartott mulatságon, a testőr és a sofőr csak bedobta a pártvezetőt a kézzel csomózott kaukázusi szőnyegre, de mellé fért elhízott felesége is. Mégis jobb az ülésen, ami egy kétszemélyes kanapé, csodásan finom plüssből, a legjobb epedával. A japán gyártmányú légkondicionáló befúvó nyílásai az itt utazót kényeztetik, az első sorban ülők nem sokat éreznek hatásából. A gyártó és majdnem kizárólagos piacnak számító ország klímája úgyis inkább a jó fűtést igényli, a három egység legyőzi a farkasordító orosz telet. Van itt még két pótszék is: ha kísérőautónak használták, fél tucat testőr fért el benne.

Elöl nem ennyire tágas. Jókora barikád jelzi, meddig tart az egyenlők közt egyenlőbb elvtársak területe, a maradék a kevésbé egyenlőknek jut. Középtermetűek fogják kényelmesnek nevezni az ugyanazzal a plüssel borított foteleket. A sofőrnek küzdenie kell még az irdatlan kormánnyal, ami mozgás közben pont jól szervózott, állva meg olyan, mintha arrébb akarnánk lépni, de a lábunkon áll egy díjbirkózó.

Ha a csúcspont a drapp kanapé és fölötte az ízléses bordó függöny a hátsó ablakon, a mélypont a famintás öntapadó tapéta. Napszítta helyeken randán felgyűrődött, de máshol sem gyönyörködtet. Nagyot ront az összhatáson. És ez borítja a műszerfal nagyját, amelyen egy letűnt korszak ereklyéit találjuk: Radiotechnika vevőkészülék, nyeles forgókapcsolók, krómszegélyes fekete műszerek (Lada-utánérzés, ugyanott készülhettek), karcsú bajuszkapcsolók. Sok mindent irányíthatunk: négy ablak, központi zár, ablakfűtés stb.