2003.03.19. 08:28

165.000 kilométer nem nagy história, mondhatnák joggal 123-as merciket hajtó autóstársaink, akik közül nem egy már annak a magánmitológiai pillanatnak is szemtanúja volt, amikor átfordult a kilométer számlálója. Ennek ellenére elismerhetjük, hogy napjainkban nem számít köznapi jelenségnek, hogy egy '90-es évek elején gyártott autó még ma is minden gond nélkül rója a kilométereket. Ehhez nyilván gondos üzembentartóra is szükség van, de a legfontosabb a jól összerakott jármű. A tartóstesztünk témájául szolgáló Golf III. rátermettségét, tulajdonosának elégedett beszámolói bizonyítják.

 
 

Klímaberendezést, automata váltót és napfénytetőt leszámítva tulajdonképpen minden akkoriban elérhető extrafelszereléssel rendelkezik. A négy ajtón és a jobb oldali tükrön (amelyek a korabeli dokumentumok tanúsága szerint nem képezték az alapfelszereltség részét) kívül négy elektromos ablak, zöld színű hővédő üvegezés, Beta fantázianévre hallgató (amúgy katasztrofális hangminőséget produkáló) akusztikai berendezés, metálfény, plüsskárpit és ködlámpa növeli a komfortérzetet.

 
   
   

Hamis képet mutatna az összevetés egy azonos kategóriájú személyautó által manapság kínált kényelmi extrákkal. Sokak szerint az elektronika csak fokozza a meghibásodási kockázatot, és ezt Dörmi eddigi pályafutásának egyes történései is alátámasztani látszanak. A villanyablakok ugyanis egy máig ismeretlen természetű parajelenség következtében olykor megbolondulnak, és egyikük-másikuk csak többszöri gyújtáselvétel és visszakapcsolás után hajlandó rendeltetési helyére mozdulni.

 
   
 

A tulajdonos ezen felül csupán két bosszantó problémával találkozott az elmúlt egy évtized alatt: a rövid időre gazdátlanul hagyott autó ködlámpáit két-három évente szorgalmas ezermesterek tulajdonítják el a főváros legkülönbözőbb helyszínein, ez jellegzetes Golf III-probléma. És egy alkalommal az egyik közismert márkaszerviz okozott majdnem tragikus kimenetelű kalamajkát gondatlanságával.

 
   
   

Valószínűleg közvetlen gazdasági előnyökkel is járó erkölcsi elismerés illette annak a konstruktőr csapatnak a tagjait, akik a "3 literes fogyasztású autó" -projectet realizálták, de a tesztünk főhősének 1,9 literes turbódízel motorját tervező mérnökök munkájának is hálával adózik az utókor. Dörmi nevét ugyanis nem csillapíthatatlan étvágya, hanem morgó hangja ihlette.

 
   
 

Az elsőre valószínűtlennek tetsző 15.000 forintos havi üzemanyag költség, amivel a mindennapos Budapest - Érd - Budapest viszonylatban történő munkába járás terheli az üzemben tartót, még a legtakarékosabb autósok arcára is irigységet csal. Átlagban naponta úgy 700 forintot emészt fel a közlekedés, ami ilyen távolság megtétele esetén gazdaságos útitárssá teszi a járművet.

 
   
   

Ugyan egy dízel Golf elsősorban a hosszú távon gondolkodó, takarékos vevők számára jó ajánlat, de menettulajdonságok tekintetében is felveszi a versenyt akár még a napjainkban készülő kategóriatársakkal is. Az elsőkerék -meghajtásnak köszönhetően hóbarát, kanyarstabilitása kielégítő és az egyenesekben sem kell gépészkedni. A pontosan megvezetett váltó használatát itt még az 5. sebességgel egy vonalban, lent található hátrameneti fokozat is könnyebbé teszi, sajnos azóta ezen az elven csavartak egyet a tervezők, ami nem feltétlenül növelte a használati értéket.

 
   
 

Az újkori volksburgi divat szerint készülő kék műszerfal megvilágítással szemben ez a nyugalmas zöldes derengés is barátságosabb összhatást nyújt. Bár végsebesség tekintetében még a több, mint egy évtizednyi együtt töltött idő alatt nem tesztelte Dörmit gazdája, arra azonban világosan emlékszik, ha a szükség úgy hozta, 160 kilométeres utazósebességgel minden gond nélkül kergette hegyen-völgyön át kedvencét, aki ilyen esetekben sem fogyasztott többet 6 liter gázolajnál 100 kilométeren.

 
   
   

A karosszéria formatervének elkészítésekor vélhetően az I. és a II. Golf-szériák éleinek - a kor divatjának megfelelő - gömbölyítése volt az elsődleges feladat, amit a tervezők maradéktalanul végre is hajtottak. A kilincsek fölött futó övvonal kissé megtöri az olykor unalmassá váló gömbölyded formát és a vizuális összhatás valahogy tényleg azt sugallja, amit a műszaki tartalom tekintetében Dörmi gazdájának és a Golf III. tulajdonosok többségének beszámolói is alátámasztanak: elnyűhetetlen vagyok!

Akik családi autónak vásárolták a szériát, azokat nyilván az öt ajtós karosszéria tévesztette meg, mert, ha kinyitjuk a hátsó ajtókat, szembeötlően szűkös lábtérrel találkozhatunk.

 
   
 

Egyetlen apró titokra nem derült még fény az elmúlt évek alatt: a hátsó ajtón, a rendszámtábla keret fölött égtelenkedő korrózióra utaló kitüremkedés a karosszérián. Valószínűleg egy fémeket megtámadó vírus előjele, mivel a tél végére már újabb két ponton keletkezett hasonló tünet az ötödik ajtón. Az első folt már 4 esztendős korában is épp ugyanakkora volt, mint most, de eredetére még nem sikerült megfelelő magyarázatot adnia egyik szakmabelinek sem.