2005.07.14. 07:53

Adatlap Mitsubishi Grandis Intense - 2005

  • 1968 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 136 LE @ 4000 rpm
  • 310 Nm @ 1750 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    10.8 másodperc
  • Végsebesség:
    195 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    6.6 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • 8 999 000 Ft

A haszonjármű és a kecses alak nem közeli fogalmak. Minden egyterű-gyártó erősen iparkodik az ég és földnyi távolságot csökkenteni - a Mitsubishinek egész jól sikerült.


Képek alapján a Grandis hatalmas kombinak tűnt, semmi többnek. Ha kicsit hosszabb lenne a motortér, messziről biztosan összekeverném a Focus kombijával. Mellélépve hökkentem meg: bizony bőven nagyobb; harminc centivel hosszabb, hússzal magasabb. Bekukkantva még erősebb a kontraszt: két fővel több utast szállíthatunk. Mondhatnám hetet, de a csinosság oltárán a szélességet áldozták fel. Épp 4,5 centivel karcsúbb, mint a citált Ford.


Belátták és önkritikát gyakoroltak, így a hétüléses konfiguráció mellett hatosban is rendelhető a Grandis, mégpedig szintén három sorban elhelyezve. Ilyenkor középre is két karosszék kerül, pont olyan, amilyen máshol csak a sofőrnek és anyósának jár. Ettől szellősebbé válik a hátsó pad körüli tér. Térnek nevezem a máshol jórészt a kaloda kényelmét kínáló pót-ülőalkalmatosság környezetét. Tehetem, mivel a második sor ésszerű előrehúzásával két kevésbé nyúlánk (>=170 cm) felnőtt is elfér. Előttük kettő nagyobb (>=185); a zsiráftermetűt (<=195) pedig tegyük a jobb egybe, és a vezető legyen 180 magas. Így tizenegy (ösztövér alkatúakból, 7 fővel akár 13) méternyi embert szállíthatunk.

Ha mégse jön össze a jégkorongcsapathoz szükséges létszám, taszítsuk hátra a sínen csúszkáló második üléseket, és tartsunk nyújtógyakorlatot. Grandisban utazva itt a legkényelmesebb; sofőrös limuzinhoz szokott, ebből fakadóan esetleg merev ízületekkel bíró üzletfeleinket (kétkedésük dacára) tuszkoljuk be nyugodtan. Hívjuk fel a figyelmüket a külön szabályozható hőmérsékletre és légbefúvás-erősségre, és ha még mindig okvetetlenkednek, nyomjuk kezükbe a fedélzeti információs rendszer távirányítóját, hadd foglalják el magukat. Ha rövidlátók, az sem baj: középre lehajtható képernyőt rendelhetünk a mulattatásukra.


Előnyös viszont, ha kissé nagyothallók. Legalábbis a most próbált dízelmotoros járműben. Remélem, az egységesen felhorkanó szaksajtónak van annyi befolyása, hogy tömnek még pár kiló afrikot a motortér és a fülke közé. Ami a finom járású, diszkrét hangú 2,4-es benzinesnek bőven elég, ennek a harsány gázolajosnak alig állja útját.

Képtelenség, mondhatja a korszerű, közös nyomócsöves blokkokhoz szokott olvasó. Igen ám, de ez nem azon az elven működik. Ez egy pompás PD TDI. Igen, a VW motort árul az autóspiacon, és a japán gyár lecsap az akciós lehetőségre. Ha volt valaki, aki a szerződés 2003. szeptember 10-i aláírása után még a DaimlerChrysler és a Mitsubishi együttműködésének létjogosultságát bizonygatta, azt nem alkalmaznám gazdasági tanácsadónak.

Létszükséglet


Európában nagy egyterűt dízelmotor nélkül eladni szinte lehetetlen. A gázolajosok aránya kontinensünkön üti a 83 százalékot. Itáliában egyenesen 99 a százból - azt az egyet a könnyelmű importőr bemutató céljára hozta be, de a kutya nem bolygatja. Az indok egyértelmű: tesztautónk a nyúzópróbán sem fogyasztott többet 9 liternél száz kilométerre; benzinessel ilyen körülmények között biztosan lenyelettünk volna tizennégyet.

A vadiúj, egyféle benzinmotorral kapható Grandisból 7600 darab fogyott a forgalmazás első 12 hónapjában. A dízel október környékén érkezik, és a jövő évben 15 ezret szeretnének értékesíteni. Józan megfontolást tükröz a terv; még nagyobbat álmodhatnának, ha automata váltóval is kapható volna. De nem lesz, sajnos.


A kétliteres, szivattyúfúvókás dízelmotor tulajdonképpen passzol a Grandisba. 136 lóerő, 310 Nm nyomaték - nem aszfaltszaggató értékek, de maga a kategória sem igényli. Van hozzá egy hibátlan hatsebességes kézi váltó, japán beszállítótól. Ha szaporán kapcsolgatjuk, állítólag 10,8 másodperc alatt százon vagyunk. Az ígért végsebesség 195 km/h; Frankfurt környékén zsúfoltabb annál az autópálya, hogy meggyőződhessünk róla. Százhetvennel mindenesetre könnyen suhan, 3500 körüli fordulaton.


De zajos. Itt már, száz alatt még. Kisebb fordulaton csörög, nagy sebességnél pedig dübörög. Indulásnál egészen ijesztő: többször pillogtam rémülten oldalra, hogy honnan közelít egy Transit? Sehonnan, a motortérből jön a Ford traktorhangú (és karakterisztikájú) 2,5-ös szívódízelének zaja. Egyszerűen döbbenet. Ha már ilyen (ezért pironkodjanak a németek), legalább fojtanák üveggyapotba. 100-150 közötti tempónál elfogadható, de mégse az alsó középkategória szintjét fogadjuk el nála etalonként.

Mert ennél magasabbra igyekszik a Grandisszal a Mitsubishi. Kellemes dizájnelemek oldják a másoknál megszokott unalmat. Kedvencem az A-oszlopba illesztett háromszög alakú ablak, abszolút felesleges, annál viccesebb párátlanító nyílással. A lámpák nem a formabontás kiválóságaitól jönnek, de nagyon jól illeszkednek a sportosnak szánt imázshoz.



Sok rosszat mondtak az ilyen autók pingpongasztalnyi műszerfaláról; én szeretem. Mindenhol ellopják a szemünk elől a magabiztosságot adó hatalmas motortetőt - így kárpótolnak érte. Jóllehet a műanyagok itt sem jobbak a savanyú káposzta érleléséhez használt hordókénál, más kifogásolnivalót belül nehezen találnánk.

Kényelmes ülések, kellemes kárpitok, praktikum és ergonómia, bőséges biztonsági és kényelmi arzenál. Még szemetes/hamutartó is van, rögtön kettő (!). Egy hatalmas a középkonzol alatt és egy hordozható kukácska. Említésre sem méltó, vélhetnénk, de az utóbb próbált négy autóból háromban semmilyen sem volt, a negyedikben pedig jelképes. Hadd kallódjanak a papírgalacsinba göngyölt rágógumik, mócsingos papírzsebkendők, lejárt parkolócédulák - mármint máshol. A kesztyűtartót a mai tendenciák között hodálynak kell szólítani, az oldalzsebeket pedig Mariana-ároknak. Hogy még a világatlasznak is jut hely a műszerfal tetején lévő fedeles rekeszben, csak hálásan zokogva tudom említeni.


Bezzeg rideg számonkéréssel tartozunk a csomagtartó kicsinységéért. Legalább 20 centi hiányzik az autó hosszából, hogy az egy hetes balatoni nyaralásunkra ezzel induljunk. Heten vagyunk éppen, köztük három gyerek, tehát elférnénk, de hogy a két kisebb bőröndnyi hely nem lenne elég, az bizonyos. Két égetnivaló kölköt bízzunk a postára vagy a váltás ruhát? Öt személy esetén viszont óriási űrtartalmat nyerhetünk. A hátsó székek a padlóba hajtogathatók (egyesével is), ha még ez sem lenne elég, a második sor felbillenthető.


Vezetni jó: 17 mázsa tapasztja az úthoz, és bár keskeny, de futóműve remek, 215/55 R 17-es kerekkel már-már sportosan irányítható. Nem billeg, nem sodródik - ha ezt várjuk, nem okoz csalódást. Receptje: lecsalni a magasságból, toldani a hosszúsághoz, ezért jóval alacsonyabb a súlypontja, mint kategóriatársainak. Van benne sokféle támasz a minden bokorban ugrásra kész jávorszarvast sejtőknek - lehet, hogy esőben-hóban (erős provokációra) beavatkozott volna a stabilitáskontroll meg a fékasszisztens. De mi száraz úton fogtuk vallatóra. Sikertelenül, hallgatott, mint a sír.

Mitsubishi Grandis 2,0 DI-D

Tágas egyterű, a drabálisságot nélkülöző megjelenéssel. Kisebbnek látszik valódi méreténél, miközben a térkínálat hasonló a buszszerű konkurenciához. Ha itthon kap egy kecsegtető, nyolcmillió alatti induló árat, biztosan szépen fogy majd.