Ezzel sem fogunk száguldozni
Teszt: Ford Transit LWD középmagas 4x4 Trend
Néha furcsán gondolkodnak az importőrök, simán adnak például ősz végén, tél elején kabriót. Na most a Fordtól a lehető legjobbkor jött a 4x4-es Transit.
Átvétel utáni hétvégén gyorsan leesett 40 centi hó, és nekem mindenfelé kellett mennem, a legtöbb helyen hókotrót még sose láttak. Mondjuk ilyen Transitot se sűrűn. A kereskedő szerint náluk ez az első ilyen.
Utánanéztem a magyar használtautós oldalakon, Fordból pontosan egy darabot találtam, az is még az előző előtti szériából való. Szóval egy kuriózummal róhattam utamat, bár erről csak egy diszkrét AWD felirat tanúskodott a hátulján. Tökéletesen beolvadtam a forgalomba, csak én nem akadtam el ott, ahol a dupla hátsókerekes, platós Kia K2500 erősen küzdött.
Parkolóhelyet is könnyen találtam, annak ellenére, hogy majdnem a leghosszabb doboz volt mögöttem. A magas alváznak, a téli gumiknak és a szükség esetén bekapcsolódó összkeréknek köszönhetően a kocsi minden este magányosan álldogált egy máskor négy kocsinak helyet adó placcon, kb. 30-40 centis szűz hóban. Így mivel alapból hátsókerék-hajtású, kellemes drifttel álltam be a megfelelő szögbe. Reggelenként élvezhettem a szinte minden Ford teherautóban alapként (Trend felszereltségben) adott fűtőszálas szélvédő előnyeit, majd fixre kapcsolva az első kerekeket, simán kisuhantam a forgalomba.
Aztán persze ki is kapcsoltam, mivel az összekapcsolt elsőkerék-hajtás kissé nehézzé tette a kanyarodást. Így akár a pickupokban, itt is inkább lassú tempónál vagy elakadáskor használható a rendszer. Bár a sajtóanyag szerint csak 100 km/h-nál kapcsol ki magától, de az elég halálközeli élmény lehet. Bekapcsolni vagy manuálisan, a műszerfalon lévő kapcsolóval lehet, vagy automatikusan is be tud kapcsolódni, ha szükségét érzi. Ez akkor történik meg, amikor az elektronika érzékeli, hogy kipörög a hátsó kerék. Ekkor bezáródik néhány szelep, aminek következtében a hidraulika összezárja az első kerékhez tartozó tengelykapcsolókat.
A 4x4 Transit kizárólag a 2,4 literes, 140 lóerős Duratorq turbódízel motorral rendelhető, 6 sebességes váltóval. Mondjuk nem is árt, ha erős motor van alatta, mert a közel 1,5 tonna terhelhetőséghez jól jön az az 1500-as fordulaton megérkező 375 Nm nyomaték. Teljesen teherautós élményt okoz, hogy a nyomaték 2500 körül már el is fogy, így igen gyorsan eljutunk a 6. sebességig. Már 55 km/h körül jelzi a felváltásjelző, hogy kapcsoljak a legmagasabb sebességbe.
Emiatt, míg városban remek sprinteket lehet nyomni vele, autópályán az új KRESZ-szabályoknak megfelelő legmagasabb engedélyezett sebesség elérése már elég kellemetlen élmény, és nem csak az 5,68 méter hosszú bódé miatt. A motor erőteljes hörgéssel (kb 3000-3500 fordulat 120-130 km/h-nél) igyekszik tudomásunkra adni, hogy nem ez a legoptimálisabb fordulatszám-tartomány, így tulajdonképpen egy humán sebességhatároló van beépítve a kocsiba.
A fogyasztás elég jól alakult, a teszt alatt bő 700 kilométert tettem meg, rengeteg hóban kúszással, 4x4-gyel, elsősorban városi utakon, erőteljes mínuszokban. Ilyen használat mellett tankoláskor olyan 10 literes átlag jött ki, ami a gyári 11,2-es vegyeshez képest elég jó eredménynek mondható. Kellemesen lehet vele lassan is araszolgatni a dugóban, simán elhúzza alapjáraton is magát.