2019.05.05. 09:53

Gondolták volna, hogy Magyarországon tízezres nagyságrendben dolgoznak villás targoncák? Ezek a gépek ma már döbbentes tudásúak, de a mindig háttérben maradó kezelőik is figyelmet érdemelnek. Ma már szimulátoros képzésen tanulják a modern gépek kezelését.

Ránézésre alig akad kevésbé izgalmas gép egy villás targoncánál: szinte ugyanúgy néz ki, mint hetven éve, halk vinnyogással működik, emelgeti, viszi-hozza a raklapokat. El is bújik a raktárak mélyén, csak akkor találkozni vele, ha  csempét veszünk a Tüzép-telepen. Pedig egy targonca elképesztő high-tech gép. Nem is képzeltem volna, mennyi agyalást sűrítettek bele, míg meg nem néztem a hamburgi Jungheinrichnél a gyártást és a legújabb fejlesztéseket. El tudnak képzelni egy atomfizikust, aki amúgy súlyemelő bajnok? Emberben elég valószínűtlen kombináció, de villás targoncában előfordul: tonnákat cipel, mesterséges intelligenciával gondolkozva.

Érzékeltesse néhány tény, miről is van szó: a két világháború között megjelent, de igazán az ötvenes évektől elterjedt villás targonca minden egyes árucikket többször megmozgatott, mielőtt megvásároltuk. A gyári készáru-raktárban kamionra rakta, bepakolta a logisztikai központba, majd szétosztotta áruterítő teherautóra, végül az áruházban tette helyre a raklapokat, ládákat. A vevő csak a tehergépkocsikat látja, a targoncákat nem, pedig nélkülük megbénulna minden. A földkerekségen évente másfél milliót adnak el, és a szám dinamikusan növekszik.

Egy kis targonca-gyorstalpaló

A targoncák három fő válfaja az üzletekben, nagykereskedésekben is gyakran látható úgynevezett raktártechnikai gépek, elektromos emelőkocsik, az elektromos villás targonca (erről van most szó). Főleg szabadban használatra a belső égésű motoros, ez lehet dízel- vagy gázüzemű. A raktártechnikai gépek érdekes szegmense a magasraktári komissiózó gép, amely a polcrengeteg szűk folyosóiban szedegeti össze vagy rakja helyre az egyes árutételeket.

Az 1953-ban alapított német Jungheinrich cég a világpiac harmadik legnagyobb szereplője, globálisan 18 ezer alkalmazottal. 2018-ban 120 ezer emelőgépet gyártottak, 3,75 milliárd eurós bevétellel. A hazai képviselet 1992-ban indult, egy belvárosi bérelt lakásban, most kétszázan vannak, korszerű telephellyel, műhellyel és egy egyedülálló bemutatóteremmel. A tavalyi 3500 darabos hazai piac 28-30 százalékát fedték le, de nemcsak targoncákat forgalmaznak, hanem komplett raktárrendszereket, hozzájuk tartozó háttérszolgáltatásokkal.

A Jungheinrich nemcsak nagyon erősen ráment a lítiumion-akkuk alkalmazására, hanem maga fejleszti és gyártja ezeket, a targoncáiba pontosan illő, téglatest alakú telepeket állítva össze. "Elektromos gépeink egyik döntő előnyének azt látom, hogy ugyanannyi akkukapacitásból 20-30 százalékkal több raklapmozgatást hoznak ki a targoncáink” – mondja Horváth Zoltán, a Jungheinrich Hungária ügyvezetője.

A cég laposan megvizsgált minden lehetséges anyagkombinációt (lítium-vas-foszfát, lítium-nikkel-mangán-kobalt; lítium-nikkel-kobalt-alumínium; lítium-titánoxid), és a felsoroltak közül az elsőt választotta, mert az adott feladatra ez adja a biztonság/stabilitás, a gyors tölthetőség, a költség, az energiasűrűség, a hőmérséklet-tartomány és az élettartam legjobb egyensúlyát. Nem gyúlékony, legalább háromezer töltési ciklust kibír, míg a vetélytársak csak fele ennyit (erre a villanyautóknál is okosabb volna jobban figyelni). Míg a „ceruza-akkukból” csak a névleges kapacitás 75 százalékát lehet ténylegesen kivenni, a Jungheinrich prizmás celláiból 95-öt (villanyautósok figyelem: százról szó sincs sehol!). Végül az sem mellékes, hogy a targoncaakkuk nagyobb energiasűrűsége végső soron 21 százalékkal csökkenti a karbon-lábnyomot.

Mindig rendszerben gondolkodnak, az akkuhoz saját fejlesztésű töltő jár, amely kihozza belőle a maximumot. A lényeg, hogy nemcsak gépet kap a vevő, hanem komplett megoldást. Előnye, hogy a kiemelkedő hatékonyságnak köszönhetően jóval kisebb lesz az akkutöltések villanyszámlája.

A villás targonca egyszerű szerkezet, a vezetése sem boszorkányság. Ám a magasba emelt nagy terhek, az előre-hátra mozgás, és a szűk közlekedő járatok miatt a legkisebb emberi hiba is óriási kárt, tragikus balesetet okozhat. A Jungheinrich ezért mindent elkövet a bajok megelőzése érdekében. Természetesen az ergonomikus, a kezelői tévedéseket kizáró design, az átgondolt vezetőhely az első lépés, olyan okosságokkal, mint az emelőoszlop holtterét kiküszöbölő optika (prizma), vagy a 360 fokos madártávlati kamerakép, mint a legmodernebb autókban.

A második az egyes targoncák intelligens vezérlése. Ha például felemelt teherrel akarna túl gyorsan kanyarodni az ember, az borulást eredményezhetne, az automatika ilyenkor a lehetséges mértékben lelassít. A harmadik az összes targonca hálózati összekapcsolása a központi rendszerrel, úgyhogy folyamatosan tudjanak egymásról a gépek, elő ne fordulhasson ütközés. A negyedik a szimulátoros képzés: ennek az adja a fontosságát, hogy a magasraktári komissiózó targoncák sokba kerülnek, nem lehet oktatásra néhánnyal, vagy akárcsak eggyel többet vásárolni, és a szimulátorral megkönnyíthető a kezelő képzése.

A berendezést magam is kipróbáltam a magyarországi vezérképviseletnél, Biatorbágyon. Maszkba épített térhatású szemüveget raktak a fejemre, jól láttam, ahogy előre-hátra mozgok a gépen egy raktár magas állványsorai között. A levegőben lebegő piros nyíl mutatta, melyik polchoz kell eljutni, jobb kézzel a gép előre-hátra haladását, ballal a villa emelését-süllyesztését szabályozva, hogy egy vetített piros keret pontosan befoglalja a ládát. Kiemelése automatikus, már lehet indulni a következő helyre, ahová berakhatom rakományomat. Tök egyszerű az egész, hamar be lehet gyakorolni készségszinten, hogy flottul menjen a munka. Van versenyprogramja is, amellyel összemérheti magát az újonc az automata navigációval, ami az optimális útvonalon végzi el ugyanezt a műveletet. Ezt én békén hagytam... Fura érzés volt, hogy mivel láttam a virtuális mozgásomat, de egyensúlyszervem nem érzékelt semmit, kissé szédítő az élmény – mintha bekötött szemmel forogtam volna.

Azt, hogy mire képes egy modern elektromos targonca, szemléltesse a Jungheinrich új típusa, az EFG 6-os sorozat. 6-9 tonnás emelőképességével nehéz feladatokra szánták, épületen belül és szabadban, az ital- és építőanyag-kereskedelemben, illetve az iparban. Például egy vasöntödében kezelheti a súlyos munkadarabokat. Készül belőle a standard mellett rövidebb változat is, ez könnyebben manőverezik szűk helyeken. Két aszinkron hajtómotorját és a teherkezelő szintén két szinkronmotort 1240-1548 amperórás lítiumion-akku táplálja. Meglepő, de akár teljes műszakot képes teljesíteni utántöltés nélkül.

Fűthető és klimatizált fülkéjében asszisztens rendszerek, a négy kamera összeolvasztott képével tökéletes madártávlati körkilátást adó addedVIEW és a raktár kritikus veszélypontjain vészjelzést adó, sőt önműködően beavatkozó úgynevezett zoneCONTROL segítik a kezelőt. Az utóbbi például kúszófokozatra határolja a gép menetsebességét a forgalmas kereszteződéseknél. Az üzemi kapuk önműködően kitárulnak az áthaladásra jogosult targoncák előtt, a többiek előtt zárva maradnak. Az egész rendszert természetesen hozzáillesztik a helyi igényekhez.

Valamennyi új targonca telematikai dobozzal ellátva jön ki a gyárból, de ezt utólag is fel lehet szerelni. Adatokat szolgáltat az egyes gépekről, jelenti a hibákat, megkönnyíti a karbantartást, csökkenti az állásidőket. Szükség esetén az okostelefonról vagy asztali számítógépről lehet bejelenteni az esetleges meghibásodásokat, ezt Call4Service szolgáltatásnak hívják.