Traktormajális 2003. május 3. Bokor

Gyermekkori nyaralásaim idején erõs elhivatottságot éreztem a traktorosi pálya iránt. Gyönyörûek voltak a piros, óriási kerekû izék, amik soha sem siettek. A nagymamám a kocsma mellett lakott, így gyakran közelrõl is megcsodálhattam az egyszer trágyázóval, másszor csillogó ekével ékesített gépeket. Sajnos a Szondi György TSZ széthullásával minden reményem szertefoszlott, maradtam álmodozó pesti gyerek.

Május 3-án minden emlék felelevenedett, traktormajális volt a Nógrád megyei Bokor faluban. Az eseményre hangolódva fokozott figyelemmel vizslattam az utazás alatt a cserháti dombokon dolgozó munkagépeket. A táj egyre szebb és a szembõl érkezõ gyönyörûen restaurált UAZ-ok és egy Csepel teherautó jelezte, nem lehetünk már messze.

Bokor    A magyar-szlovák határhoz közel esõ Nógrád megye természeti szépségekben gazdag területei között elsõ helyen kell említeni a Cserhát vidékét. A dombos, hegyes, erdõkkel borított tájban apró, jobbára mezõgazdaságból élõ lakosságú falvak bújnak meg. Ezek egyike Bokor. Az Árpád-kori települést már 1265-ben említi oklevél, a XV. században pedig Buják várának tartozéka volt. A középkorban már templommal rendelkezõ falunak ma 140 lakója van, a települést átszelõ kis patak a Bokori-ág néven ismert. Az itteni emberek hagyományosan földmûvelõk, az elsõ erõgépek a múlt század harmincas éveiben jelentek meg, amikor a módosabb gazdák Fordson és McCormick traktorokat vásároltak. Ma a termelõszövetkezet felbomlása után kemény munkával újraéledõ családi gazdaságokban az MTZ traktorok a legkedveltebbek. A Traktormajálisnak helyet adó Bucsina-völgy a falukörnyék egyik legszebb és leghangulatosabb területe, Bokor és Kutasó között fekszik.

A Traktormajális nem közönséges traktortalálkozó, hanem egy igazi veterán szemle. 1925-tõl a hatvanas évekig gyakran máig is dolgozó traktorokat csodálhattam meg. A traktorok mellett stabil motorok is voltak, köztük - azt hiszem - egy 1909-es amerikai gép volt a legrégebbi.

Deutz MA 608 1934-bõl

A stabil motor, ahogy nevébõl könnyen ki lehet találni, univerzális, egy helyben álló berendezés, ami képes más, motor nélküli gépezet meghajtására. A kor divatjától és mûszaki fejletségi szintjétõl függõen lehetett gõzgép vagy robbanómotor. Legtöbb esetben áttétel nélkül egyenesen a fõtengelyrõl egy széles szíjjal adta át az erõt. A fõtengelyre szerelt lendkerék az egyenletes járás mellett az indításnál is segített.

Ha valaki kíváncsi a stabil motorok mûködési elvére, legegyszerûbb, ha egy nagy köbcentis Harley-Davidsont néz meg. Alsóörsön a HOG találkozón biztos lesz néhány épített motor, ahol egy széles nyitott szíj adja át a motor forgó mozgását a váltónak, ahogy a stabilmotor a cséplõgépnek.

A Prés és Kovácsoltárúgyár terméke 1956-ból

Egy vidáman pöfékelõ stabil motor mellett azon gondolkodtam, micsoda veszélyes üzem lehetett a szabadon suhanó, a kellõ áttétel miatt sokszor több tíz méter hosszú bõr szíj. Érdekes, hogy régen - a drága petróleum miatt - a traktorokat sem használták szántásra, hanem a stabil motorokhoz hasonlóan egy helyben állva hajtották a gépeket. A szántás az igáslovakra maradt.

A Traktormajálison viszont szántottak a traktorok. Hogy milyen eredménnyel, nem tudom, mert mire leértünk, a szántóversenynek már vége volt. Bekapcsolódhattunk volna tudományos tanácskozásokba a megújuló energiaforrásokról, vagy a nyugat-európai szántóversenyekrõl, de mi inkább a gépek felé indultunk. Ahogy minden veterán jármûnek, minden egyes traktornak érdekes története van. A teljesség igénye nélkül nézzünk meg egy-két szerkezetet.

Az elsõ, amit megláttam, az egy 1929-es Tóth-féle motoreke prototípus volt. Ló helyett 20 lóerõs, 1910 körül készült kéthengeres, folyadékhûtésû Peugeot benzinmotort fogtak az eke elé. Sárváron Tóth György gépmûhelyében egy országos mezõgazdaságigép-pályázatra készült, amelyet alkotójának keresztneve után Gyurcsinak neveztek el. A sorozatgyártás az 1929-es gazdasági világválság miatt nem kezdõdhetett el, de a prototípust rendszeresen használták, sõt az államosítás elõl elrejtve megmenekült a beolvasztástól is. Az üzemképes, restaurálatlan jármû jelenlegi tulajdonosához, Zarowny Ferenchez az alkotó fiától került. Õ pótolta és más színnel jelölte a hiányzó burkolatlemezeket.

A beolvasztás elöl menekült meg egy benzin/petróleum üzemû 1925-ös Fordson F modell traktor is. 1939-ben került sor az utolsó felújításra, majd a második világháború idején zsírral konzerválva elásták, és csak 1955-ben vették elõ. Az elsõ tulajdonos örököseitõl került jelenlegi gazdája, Hadfi Ferenc birtokába.

özv. Zsupányi Gyuláné is igy indított

Volt még egy régi detroiti Fordson is. A Veterán újság fõszerkesztõje - és a Traktormajális szervezõje - Ocskay Zoltán 1927-es traktora. Eredetileg egy szombathelyi márkakereskedõ értékesítette, majd 1947-ben kiadott traktorigazolványa szerint özv. Zsupányi Gyuláné birtokában volt Tüskeváron. Teljesen restaurált és üzemképes. A szemem elõtt kurblizták be. A traktorhoz csatolt Oliver 7/A ekét a Fordson F modellekhez fejlesztették.

	Csaj a traktoron

Az egyik legfurcsább szerzet egy angol 1957-es David Brown 2D kéthengeres dízel 22 LE-s furcsaság volt. Ezt a traktort a Budapest Nemzetközi Vásárra hozták bemutatásra, majd egy termelõszövetkezetnél állt munkába. Elhasználódása után elõször a Gödöllõi FM Mûszaki Intézetbe majd a Mezõkövesdi Mezõgazdasági Gépmúzeumba jutott, ahol 2001-ben Nemzeti Kulturális Alap támogatásából felújították. Magyarországon az egyetlen ismert példány.