Szebben kelepel
Sokat költött a Ford a variációs lehetőségeiről elhíresült Transit-hajtáslánc fejlesztésére. A szokásos időtartam letelte után, nem a fuvarozók számára kevésbé érdekes és elsőre is kétségtelenül jól sikerült külsőn változtattak, hanem felnyitották a motorháztetőt és átformálták a csihogó, pörgő, kerregő alkatrészek zömét.
Egy Transit megpillantásának hatására ma már senki sem kerül sokkos állapotba. Szögletes formáival a mai napig az egyik leginkább dobozra hasonlító kisáruszállítót tisztelhetjük benne, a 2001-es Van of the Year díj zsűrijének döntését mégsem vonhatja kétségbe senki. A majd három éve megismert Transitra visszagondolva kívül mindent a megszokott helyen találtam. A hűtőmaszkban kezdődő, a fényszórókon 90 fokos kanyart vevő, majd az autó teljes hosszán végigfutó törésvonal még állja az idő próbáját. A jellegzetes, alul ívelt külső tükrök, a kidudorodó oldalsó irányjelzők és az egyenesek által határolt üvegek mind-mind a Transit lét eleven megtestesítői.
Hosszas keresgélés után egyetlen külső változás fedezhető csak fel: az ajtókra helyezett kis fekete táblácskákon az ezüstcsíkok rajzolatainak átformálódása. Különösen a jelzések első felét érinti a Ford modernizációs törekvéseinek hatása. Az eddigi 125 helyett ezentúl 135-ös és 115-ös - a lóerőt szimbolizáló - számokkal lesznek kaphatók a hátsókerék-hajtású dízel Transitok. Mind a régi, mind az új változatok 2,4 literes blokkal és turbódizel rendszerrel működnek, így elgondolkoztató, miért is volt szükség a középútról a végletek felé mozduló fejlesztésre, miért nem inkább új motorral egészítették ki a kínálat eddigi tagjait. Alaposan körülnézve rá kell jönnünk, valójában ez történt.
A Fordnál rájöttek, hogy maximális erőt és optimális takarékosságot ugyanabban a motorban egyesíteni kilátástalan. Ehelyett a már ismert 125 lóerős változaton az elektronika segítségével gyengítettek egy keveset, - pontosan tíz lóerőt - aminek hatására a nyomaték változatlanul tartása mellett (285 Nm) fogyasztáscsökkenést lehetett elérni. Ehhez már csak a megfelelő dinamikájú elindulást nagyban segítő ötsebességes váltó első két fokozatának átformálása kellett, amivel aztán valószínűleg egy takarékos, mégis a hátköznapokban jól használható teherautóhoz juthatunk.
A feltételes mód oka, hogy a Ford által rendezett bemutató inkább a nagyobb érdeklődésre számot tartó, az eddigiektől jelentősebben eltérő 135-ös jelzésű, valójában 137 lóerős TDCi motorra koncentrált. A kétliteres változaton alapuló, második generációs közös nyomócsöves befecskendezési rendszerrel szerelt 2,4-es csúcsmodell 2000-es főtengelyfordulatnál 375 Nm nyomatékkal bír. Ez több, mint ami ilyen méretű áruszállítótól elvárható. De hogy megtudjuk, az elkápráztató értékek valóban olyan jelentőséggel bírnak-e, mint ahogy azt remélni szeretném, be kell ülni és kipróbálni egy 135 T350-est, amire szerencsére lehetőségünk is volt.
A vérnyomásmérő pumpával felszerelt vezetőülésben helyet foglalva először megpróbáltam kényelmes pozíciót találni. Miután ez a mindenféle döntögetők és tekerők segítségével sikerült és a deréktámaszt is megfelelő állapotba fújtam, a kormány mozgatása következett volna. De e funkció megvalósításáról valószínűleg technikai okokból letettek a tervezők, ami annál szomorúbb, mivel az irányító szerkezet az én ízlésemnek kissé messze és alacsonyra került. A vezetőt ért kényelmetlenségért cserébe az egyszemélyes kialakítású utasüléseken is megtalálható a vezetőülésen megismert összes állítási lehetőség, így az új Ford Transittal utazni utasként élvezetes csak igazán.
És ami még élvezetesebbé teszi: az az új motor valódi, minden porcikánkkal érezhető menetdinamikája. Üresen és 70 %-os, azaz 800 kg-os terhelés mellett is alkalmunk volt hosszan próbálgatni a legnagyobb TDCi motor képességeit. Azt tapasztalhattuk, hogy még terhelten is vidáman repül a német doboz, a futóműre és a hátsó kerekekre adott erőre nem lehet panasz. Annál is inkább mivel a motor és a kardántengely között egy új, direkt a 135-öshöz kifejlesztett hat sebességes váltó bújik meg.
A fokozatok ilyen mértékű bővítését a megfelelő takarékosság elérése és - nagy terhelés mellett - a dinamika megőrzése is indokolta. A már jól ismert, és a haszongépjármű-iparból lassan kiöregedő hosszú bottal viszonylag rövid utakon és könnyen kapcsolható a szerkezet, csupán a hátramenet helyének megtalálása igényel némi megszokást. Kezdőknek sikeres kapcsolása esetén a vezérlő számítógép sípszóval nyugtázza a műveletet és figyelmeztet a fokozott óvatosságra.
A motor-váltó-hátsókerékhajtás hármas, - a fuvarozó igényei szerint két variációs lehetőség közül választható végáttétellel - megfontolt fejlesztőmunka eredménye. A 135-ösnél a hajtáslánc minden elemét újratervezték, átdolgozták. A tervezők szeme - azaz füle - csak egyetlen tényező fölött siklott át, ez pedig az új motor hangja és az ehhez kapcsolódó hangszigetelés továbbfejlesztése. Mára ismét kialakult egy a volt KGST autóiparára jellemző jelenség, amikor már messziről megismertük egy-egy közeledő autó hangját. Ma a dízelmotoroknál figyelhető meg hasonló. Szinte minden gyártó arra törekszik, hogy csendesebb, - vagy ha az már semmiképp sem megy - elfogadhatóbb hangú dízelmotorokat gyártson. Így a haszonjármű-iparban ismét kialakultak a gyártóspecifikus hangtónusok.
Ennek fényében érthető, hogy a Ford a jövőre 40. születésnapját ünneplő Transit modellben is tovább viszi a hagyományokat, és az évtizedekkel ezelőtt megismert iszonyú Transit kelepeléséről, - amit az akkoriban még igen kevés helyen használt dízel befecskendező rendszerhez igazított speciális égéstér okozott - nem szívesen mondanak le. De a zaj nem baj, ha nem zörög, jól megy és ha kell könnyedén meg is áll az autó. Márpedig a 135-ös a gyári adatként megadott 157 km/h-s végsebességet terhelten is viszonylag könnyen elérte, miközben fogyasztása sem ment a "negyed tank/hosszú tesztút" érték fölé. Az ilyenkor gyakran szükséges vehemens lassításokhoz is megfelelő szerkezet állt rendelkezésünkre egy hosszú úton, de jól adagolható fékpedál képében. Aki pedig nem a lassítások híve ASR-t is vásárolhat Transitja hátsó kerekeinek megzabolázására.
Nincs könnyű dolgom, mikor egy új motorral szerelt, de változatlan autóról kell véleményt mondanom, mivel a mostani fejlesztés valójában csupán egy jól eltalált autó óvatos csiszolgatása. A cél az lehetett, hogy a vevők igényeit, valamint a környezetvédelmi normákat minél jobban kielégíthessék és a jelenlegi modellel minél jobb eredményekkel húzzák ki azt a pár évet, ami még hátra van a következő, valóban megújult Ford Transit megjelenéséig. Azt hiszem a Ford eléri célját.
|
