IMAdkozzunk
A Civicben megismert és azóta némileg tökéletesített IMA rendszer egy óvónéni. Szépen rászoktat bennünket a bilire, leszoktat az orrpiszkálásról, megtanít köszönni, kérni, és nem böfögni kaja után. Szépen rávezet, hogy erős gyorsításokkal és lassításokkal semmire se megyünk, inkább autózzunk finoman lendületből. Megdöbbentően jól csinálja. Az ECON gombot használva kelletlen lesz a gázreakció, sietni próbáláskor elkékül a műszerfal, és dermesztő pusztulás képe látszik a központi kijelzőn. Amint finomabban haladunk, ahol lehet, gurulunk, nem adunk feleslegesen nagy gázt, az autó is békésebb lesz velünk, elmarad a kellemetlen motorhang, ilyenkor egyszerűen nem fogyaszt benzint, csak áramot az akkuból.
Az út végeztével megmutatja, mennyire sikerült spórolni a fosszilis üzemanyagokkal. A ECON módot kikapcsolva egy kicsit fickósabb a menet, nem 2000, inkább 3000/perc fordulaton tartja a motort, de alapvetően itt is használjuk a benzin és elektromos keveréket, csak kicsit teljesítményorientáltabban. A váltót S állásba húzva vagy kézzel kapcsolgatva, az ECON mód kikapcsolása után már majdnem olyan dinamikus, mint egy alap Jazz.
Az IMA többféle módon üzemel, az autó ezeket magától állítgatja. Először is menet közben képes tölteni az akkumulátorokat, akár gyorsításkor is, ezzel jelentősen veszít a dinamikából. Képes a gyorsításba besegíteni, képes motorfékezés közben generátorként tölteni, és fékezés közben is nyerhet energiát, valahogy úgy, mint a KERS a Formula−1-ben. A fékezés közbeni töltés és a tényleges fékezés közötti átmenetet szokni kell, változik a fékerő intenzitása, hiába nem nyomjuk jobban vagy kevésbé a fékpedált.
A 88 lóerős benzinmotor és a mellette lévő 14 lóerős elektromotor ECON módban a dinamikus haladáshoz kevés, a forgalom tempóját tartani épp elég. A gyakorlatban az elektromos segítség annyira jó, hogy a Pasaréti térről a Kapy út tetejére érve a kijelző szerint töltenie kell az akksikat. Lejtőn ereszkedve motorfék üzemmódban visszatölt, olyan erővel, hogy az autó a legtöbb általam próbált lejtőn képtelen a gravitációnak engedve gyorsítani. Itt mondjuk az Istenhegyi vagy a Budakeszi utat képzeljék maguk elé.
Az első nap, amikor Budaörsről hozzánk került a kocsi (a Méta utca felé), egyből egy belvárosi körrel kezdtem, onnan hazarohantam egy kis kitérővel a falumba, majd a reggeli dugóban vissza Újpestre a szerkesztőségbe. Ez együtt bőven több mint száznegyven kilométer, amikor a titkos projektünk miatt kénytelen voltam teletankolni: 3000 Ft ára benzint (9 liter) sikerült letolni a torkán. Ez 6,4 literes fogyasztást jelent, ha teljesen tele kaptuk meg a tesztautót, de ilyen nem szokott lenni.
Megcsináltuk a titkos projektet, és az azt követő tankolás mindenkit arcul csapott. Hazugsággal és csalással vádoltak, fondorlattal gyanúsítottak meg. Papp Tibi azóta is üldöz, nem hagy élni és folyamatosan ordít a közelemben, mindenféle csaló árulónak hív. Ebben a pillanatban is a saját igazát bizonygatja a többieknek. Én sem hittem el az eredményt, ezért másnap a szabadidőmben megismételtem a kísérletet. Az eredmény ugyanaz: a fogyasztás 3,7 liter/100 km. A computer szerint meg 5,4. Mondjuk az se rossz, de a 3,7 az büntet.
Többen kipróbáltuk az autót, Papp Tibi két alkalommal is elvitte egy-egy hosszabb körre. Meggyőződése, hogy csak azért evett nálam keveset, mert lassan vezettem (nem igaz), mert nem zavar, hogy a dugóban nem megy a légkondi (tényleg nem zavar), mert nem padlógázzal gyorsítok és bólintósat fékezek (ez igaz), és mert használni mertem az ECON gombot (ez igaz). Nála 8,87 litert evett, igaz, nem ECON módban, mert nem bírja a meleget, és nyomta neki – egyszer majdnem megölt egy versenypályán, azóta nem ülök be mellé semmibe. Ha a papptibizést nem vesszük figyelembe, akkor az Insight 4,87 liter benzint fogyasztott átlagban. A nálunk töltött 661 kilométer alatt az autó fogyasztásának átlaga: 5,26 liter lett, ha a Papptibi szándékos csakazértisnekemvanigazam gyilkolását is beleszámítjuk.
Ha az új Prius tényleg kétmillióval (harmadával) drágább, akkor megértem, Japánban miért a legnagyobb számban eladott hibrid az Insight. Itt is az lesz.
Papp Tibi és Gerhard Plattner
Ha valaki beleül egy Insightba, rögtön személyes sikernek tekinti, ha keveset fogyaszt. Ezért Bende is átváltozott Gerhard Plattnerré , az osztrákká, aki bizonyos – VW-csoportos – autók takarékosságának és környezetbarátságának bizonygatására hétmillió kilométert tett meg. Közben egymaga több tonna szén-dioxidot termelt feleslegesen, mint az egész Formula-1.
Ezért gondoltam, hogy normálisan autózva kipróbálom, mit tud a városban, pont ki is fogtam egy masszív dugót. (Értsd: nem száguldoztam, közlekedtem.) Az ECON gombot azért nyomtam ki, mert így a klíma nem volt hajlandó rendesen hűteni. Normál módban lényegesen hamarabb újraindul a motor, hogy dolgozhasson a légkondi, és ne egy dohos gőzfürdőben üljek. Az általam mért fogyasztásban (8,87 l/100 km) benne van a fotózás is, ennek során úgy hat-hétszer hatvanra gyorsított Baowah. Az átlagosnál intenzívebben, de az Insight nem rakéta így sem.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján !
Nyilvánvalóan az apró szakaszokban mért Bende-féle részfogyasztások hibásak lehetnek, még ha ezt az önjelölt Plattner nem is hajlandó belátni. Én tényleg csurig tankoltam mind a két alkalommal, az első kattanás és a tele állás között pont két liter volt a különbség. Vagyis vannak fenntartásaim a 3,7-tel szemben, de a 4,87, sőt, még az 5,26 is zseniálisan fantasztikus érték, ha az ember tényleg úgy használja, mint egy autót, és nem próbál plattnerkedni. Ezzel legfeljebb az ezres ős-Swiftek versenyezhetnek, klíma, szervó, lemezvastagság és légzsákok nélkül. Szerintem az lenne a tuti, ha az egész cuccot bepakolnák a Jazzbe, ami egy használható jószág, és nem veri be az ember a fejét, amikor beszáll. Ha ennek még két deci lenne az ára, ott egye a fene. Igaz, arról nem hinné azt senki, hogy egy Prius kicsiben.
