Kényelmesebb, mint egy kézi váltó, autószerűbb, mint egy CVT, takarékosabb, mint egy hagyományos automata, de az automatizált kézi váltó akkor is egy szánalmas zsákutca. Különösen a dupla kuplung óta.
Megvan a Wayne világa klasszikus jelenete, ahogy a fiatalok egy AMC Pacerben ülve headbangelnek? Mindig ez jut eszembe, ha egy automatizált kézi váltós kocsit − különösen, ha egy Smartot − vezetek. A robot által működtetett kuplungtól ugyanis pont ugyanúgy bólogatnak az utasok, mint a videóban 1:50 környékén a fiatalok. Csak az üvöltő gitárzene hiányzik.
Essünk túl a nehezén: sajnos a nyakrángatós, bólogatós mozgásokat a Honda Jazz i-Shift is produkálja. Sokkal kevésbé durván, mint a Smart, még az Opel Easytronic, a Citroën Sensodrive, az Alfa Selespeed vagy a BMW SMG váltóinál is finomabban kezeli a tengelykapcsolót, de a szerkezet közel sem hibátlan.
Persze kényelmesebb, mint egy kézi váltó, hiszen az automatika mindent intéz helyettünk. Ez egyébként a Jazzben annyira könnyeddé, ingerszegénnyé teszi a vezetést, hogy a pesti dugóban háromszor majdnem összetörtem a piros Hondát. Annyira kevés odafigyelést igényel a vezetése, hogy az ember kicsit elgondolkodik, és nem veszi észre, ahogy megáll előtte a sor. Még szerencse, hogy a vészfékasszisztens, a blokkolásgátló és úgy összességében az egész fékrendszer elég hatékony.
A CVT váltóval szemben az i-Shift kihúzatja a fokozatokat, és tényleg kapcsol is, ezért sokkal autószerűbbnek tűnik, mint a padlógázra gyorsításkor a motor teljesítménycsúcsára, 6347,5 percenkénti fordulatra belőtt, robogószerű CVT, amiben mindig az az érzése a vezetőnek, hogy folyamatosan csúszik a kuplung. Az i-Shifttel ilyen gondok nincsenek, bár a kuplung csúsztatása egy emelkedőn elindulás vagy a mélygarázs rámpájára felállás erejéig bizony jelent neki égett szagú nehézségeket. Az egész rendszert olyan érzés használni, mintha egy kezdő vagy egy ilyesmire kevésbé fogékony, falábú sofőr kezelné a kuplungpedált. De úgy tűnt, a robot sajnos sohasem lesz elég gyakorlott.
Pedig az i-Shift nem növeli a Jazz fogyasztását, ellentétben a hagyományos automatákkal. Nekem 6,5 literes átlag jött ki bejáratósan, sok városi araszolgatással, kevés autópályával és még kevesebb országúti vidámkodással. A váltó vezérlése úgy váltogatja a fokozatokat, mintha egy ECO kijelzőt követne szigorú áhítattal.
Ennek örömére sajnos előfordulnak olyan, homlokgyöngyöztető pillanatok, hogy egy gyors sávváltás miatt 60-nál beletaposunk a gázba, de a váltó hatodikban van. Ilyenkor eltelik vagy két másodperc, amíg az i-Shift visszapakol harmadikig, felpörög a motor, és ugrásra kész lesz a Jazz. A lyukban pedig már rég egy kamion gurul.
