 |
|
|
|
|
Ha jól emlékszem, a Toyota D-4D-dízelén senki
sem kifogásolt semmit. Lehet azonban, hogy a cégnél igyekeznek nem
megvárni, amíg valamiért rájuk szólnak, úgyhogy fejlesztettek a
motoron.
Három liter, négy henger, common rail - a fejlesztés
részleteitől megkímélt minket a gyártó, de az biztos, hogy ez az
egyik kedvenc dízelem. És hogy hogyan lehet egy két tonnás, majd'
két méter magas szarkofággal városban 11 literrel eljárni, legyen a
közös nyomócső titka. Végsebességünk a katalógus szerint 165 km/h,
és bár valószínűleg ezt simán eléri az autó, közveszélyt okozni nem
állt szándékomban. A 140-es utazót viszont könnyedén tartja a dízel
Land Cruiser.
A belső dizájn - sajnos - még mindig japános, a rosszabbik fajtából. Szakszerűen úgy is mondhatnánk, "toyotásan igényes", vagyis jók, minőségiek az anyagok, de az elegancia, mint fogalom továbbra se nagyon köthető a Toyotához. Hogy a fabetét-felelős miért nem követett még el harakirit, megmagyarázhatatlan. Már a Camry fabetéteit sem lett volna szabad megtorlatlanul hagyni. Nem csoda, hogy ide is bepofátlankodta őket.
|
|
|
|
|
Egyébként nem drámai a helyzet, az üléskárpitok egész jók, a
műszerfal sem rossz, és mintha fejlesztettek volna a középső,
erősen Hollywood Multiplex-es egérmozin is. A grafikonok
értelmezését már az előző Land Cruiser-generációban is elég nehezen
érttették meg velem, mostanra meg teljesen elfelejtettem, hogy
értsem a tengerszint feletti magasság, meg a tengerszintre
átszámított légnyomás hektopaszkálban étékeit, amikor kékesen
csillogó, csinos LCD csinál belőlük diagramokat. Mindegy, az órát,
a külső hőmérsékletet, meg a szép csecse iránytűt legalább értem.
Elöl a helykínálat méltó a külső dimenziókhoz, a két első ülés között majdnem akkora tárolóhely van a könyöktámaszban, hogy erről is nyugodtan terjeszthetnének géppuskaállvány-legendákat. Hátul semmi extra, egy hosszú terepjáróban hátul is sok helynek kell lennie. Pozitív, hogy a hátsó ülés szép könnyedén hajtható fel, ülőlapostul. A háttámlák vízszintbe döntésével valóságos franciaággyá alakítható a Land Cruiser, bár ez a fekvőbútor önmagában nem aratna nagy sikert a szabadpiacon, tekintettel az elválasztó géppuskaállványra.
|
|
|
|
|
|
Az autó hátulja a klasszikus ólajtó-stílusban oldalirányban
nyílik. Ennek vannak elonyei, például az alacsony offroad-os
tulajdonosok ezt mindig be tudják csukni, ellentétben a felfelé
nyíló konstrukciókkal, amiknél néha már nekifutásból kell zsákolni,
ha el akarja kapni a fogantyút. Az ólajtó egy ügyes szerkezettel
kitámasztható, és ebben találjuk az ötletes, elegáns, vékony
szerszámos ládát.
Már a legolcsóbb (3 ajtós, dízel, 11 360 000 Ft) változatban is olyanokat találunk a szérialistán, mint a hatlemezes, elöltöltős CD tár, elöl-hátul függönylégzsák, elektromos deréktámasz, és a fájdalmas ostorcsapások elleni fejtámla. (a manuális klímáról és a hasonlóan egyértelmű dolgok listájáról nem beszélve)
|
|
|
|
|
A prospektus
"Hatékony lopásvédelmi rendszerek"-fejezetét kissé
hiteltelenné teszi, hogy tesztautónkat a forgalmazó ellátta még
egy-két hatékony és trükkös lopásvédelmi rendszerrel, amik az
állandó csipogással, és az operátor mobiltelefonos
bejelentkezéseivel csempésztek vidámságot a forgatás és a tesztelés
pillanataiba.
A kategóriatársak közt nehéz igazságot tenni, biztosan csak egyet jelenthetünk ki: biztos, hogy erre nem mondhatjuk, hogy biztosan nem a legjobb. Szóval mindenképpen az első háromba jelölném az új Land Cruisert, terepen továbbra is meggyőző, közúton pedig több osztályzatot javított. Az ára és a felszereltsége pedig a japán autókra kivetett büntetővámot beleszámítva is vonzó.
|
|
< >
|
|
