A nagyság és az átka
A nagyság másik átka maga a nagyság. Az R osztály vásárlóközönségének egy része valószínűleg modern, exkluzív lakóparkban él, ahol teremgarázsba állíthatja drága autóját. A teremgarázs önmagában nem vész, egy bevásárlóközpont teremgarázsában például egész jól elegerészünk. A különbség szemre nem is nagyon látszik, de a lakóparkok teremgarázsaiban aranyáron adják a garázst, és az intenzív pénzgyártás jegyében minél több parcellát próbálnak kialakítani.
A Cézár ház nevű intézményben nem túlzás, öt percembe telt, mire bekanyarodtam a helyre, nem mentem neki semminek és végül ki tudtam szállni. És még ahhoz is nagyon át kellett gondolnom, hová húzom az övtáskám és melyik zsebembe rakom a telefonom. Nem egy felemelő élmény, ha valaki úgy érezné, révbe jutott, megvan az álomkéró és a tökéletes autó, de minden nap A hattyúk tavával indul és arra végződik.
Lelkiismeretes tesztelőként nem vittem terepre, hiszen ez a Q7-tel ellentétben a legkevésbé sem való arra, viszont kipróbáltam vele a legendásan exkluzív és ennek megfelelő árú Marina Part luxuslakótelep teremgarázsát. Ha tudtam volna, hogy ez lesz, bele se vágok. Ahogy az autó orra elérte a (nyitott) sorompót, folyamatosan visított legalább kettő, de inkább négy parkradar-jeladó. A sípolás azt jelzi, eddig és ne tovább, de nekem muszáj volt tovább, mert néha egyszerűbb továbbnyomulni, mint visszafordulni.
Az idegesítő, több irányból érkező sípolás mellett a parkolási segédlet LED-es visszajelzői is szinte folyamatosan két-két pirossal világítottak. Végül hat tégely vazelin segítségével, meg két melóssal, akik folyamatosan jelentették, hogy itt még van fél centi, ott még egy ujjnyi hely, valahogy átevickélem. Aztán jött a beállás a helyre, muhhahaha. A tanulság, hogy R osztályt saját villával, saját garázzsal rendelkező népek vegyenek, mert lakóparkban hamar meggyűlölik az autót, a lakóparkok nyújtotta executive lifestyle-t, esetleg saját magukat, amiért erre a hátulütőre nem gondoltak.
A nagy méret csak ilyenkor, a szákban okoz gúzsba kötöttséget, közúton az R osztályt egyáltalán nem érezzük nagynak és esetlennek, illetve nagynak igen, túl nagynak nem. Még mellékutcákban is inkább érezzük előnynek a méretét. Szűk kanyarok, sávváltás, besorolás, parkolás - semmi nem fáj. A közlekedés maga a földöntúli élvezet, a tökéletes Mercedes életérzés.
Ahhoz képest, hogy mekkora az autó, elég hangos, de szerencséjére igen kellemes a 3,2-es V6-os dízel tónusa. Ebben is az újkori Mercedesek kormányváltója van, amit nem nagyon kellett szoknom, mert már az új S osztályban megszerettem. Nem lényegesen ergonomikusabb megoldás, mint a padlóra rakott kar, de sokkal elegánsabb, könnyedebb tud lenni.
A légrugónak meg a tengelytávnak köszönhetően annyira zavartalan a kényelem, hogy ha a tesztút alatt többen menünk valahová, igyekeztem a leghátsó ülést lestoppolni. Ott érezni a legtöbb osztályon felüliséget. Ilyen lehetett Babilonban egy sokszolgás gyaloghintó, vagy Egyiptomban az Ámon-főpap nílusi bárkája. Mert ez már inkább hajós érzés. Nem is nagyon veszi észre az ember, milyen nagy a lábtér, akkor is, ha a középső sorban hasonlóan élveteg módon terpeszkedik egy utastárs.
Bejutni se nehéz, az R osztály hátsó ajtaja az autógyártás történetének talán legnagyobbja. A középső ülések egyetlen mozdulattal könnyedén dönthetők előre, méltósággal szállhatunk ki-be. Feltéve, hogy van elég hely kinyitni, és akkor megint a parkolóház-problémához érkeztünk. Talán Amerikában, ahová elsősorban szánják a túlméretes Mercedeseket, a nagyobb autók miatt a helyek is nagyobbak.
A vasúti átjárót, amin harminccal-negyvennel szoktunk önkényes vesekőműtétet rendezni, hatvanas tempónál inkább tudtuk, mint éreztük. Az állítható rugózást komfort fokozatban kötelező használni, akkor a legélményszerűbb a hajózás. Sportban egyszerűen csak ráz, kormányt ráncigálni úgyse fogunk, alapban meg jó, de ha egyszer kipróbáltuk a komfortot, többé nem kell az alap. Ha szükséges, például nagyon rossz úton, vagy magas járdaszegélyre kapaszkodásnál, emelhetünk 5 centit, az ADS adaptív lengéscsillapító-szabályozás pedig 120-as tempó fölött automatikusan két centivel lejjebb engedi a karosszériát.
Na igen, a sztráda. Vagy az országút. Kapásból azt mondanám, hogy öt-hat órákat ki lehet bírni az R osztályban, de mintha nemrég ugyanezt állítottam volna a Panda 100 HP-ről. A két autót kényelem szempontjából egy szinten emlegetni természetesen komolytalan, csak a mindennapi életben ritkán kell egyhuzamban több időt eltölteni egy autóban. R osztályban bármikor, bármeddig elmennék, ha vezethetném, azért, ha leghátul kéne ülnöm, akkor meg azért. Ez bizony egy molto-molto gran turismo, olyan jármű, amire kifejezetten túrákat kell szerveznünk. Négyen-öten, mint jó társaság, elegerészni egészen Spanyolországig; a más autóval rémálom túrák R osztállyal igazi kéjutazás. Ha épp nincsenek látnivalók, gyönyörködhetünk a beltérben, vagy a hajózást élvezzük, panaszkodni senki nem fog.
A katalógus-végsebesség 222 km/h, de sztrádán 160 felett már nem valami virgonc. Viszont akármekkora tank is, szélzaj még 150-nél sincs. Tengeribetegségből is csak egy igen diszkrét, inverz változat ütheti fel a fejét hosszabb autózás után: a kiszálló utasok öreg tengeri medvék módjára, enyhén imbolyogva járnak. Mint akiknek a szárazföld csak átmeneti állapot, és igazából folyamatosan visszavágynak valódi közegükbe, a tengerre, az R osztályba.
Váltogatni a kormány hátára simított gombokkal kell, de kézi módban nem valami gyors; ha motorfékhez kapcsolnék vissza, három másodperccel kell előre gondolkodnom. Maga az autó őszintén sose fogja szeretni, hogy mi kapcsolgassunk helyette, és igazából nem is hagyja, elég hamar visszaáll automatára. Gyorsulni viszont úgy is nagyon tud. Ha valaki beül mellénk, előbb-utóbb megkérdezi, hogy ugye nem nagyon gyorsul. Akkor szépen megvárjuk, amíg kitisztul előttünk az út, és meglepetést okozunk: 8,8 másodperces 0-100 kisebb autóban is nagyon jó, ebben meg valósággal olyan érzés, mint egy helyből felszálló gyorsvonat. 0-100: az R osztály azon funkciója, amit kizárólag demózásra, riogatásra, álmélkodtatásra fogunk használni, egyébként soha. A fogyasztás városban reálisan 14 liter, de ha nagyon figyelünk a gazdaságos vezetésre, akár a 12,5-ös gyári értéket is hozhatjuk. Sztrádán meg eldörmög 11-gyel.
A luxuslimuzinok kora lejárt, nekem legalábbis ezt üzeni az R osztály. Persze, jó egy S Klasse, vagy általában a német bálnák, de a Mercedes új összkerekes egyterűi átértelmezik a tökéletes kényelemről alkotott elképzeléseket. Az új ML, ami biztos kibírható terepjáró, de igazából ultrakényelmes egyterű, az R, vagy az M, ami sokban egyezik az R-rel, csak máshogy néz ki, mindegyik egyre megy az új típusú lenyűgözőségben. A forgalmazónak tényleg nincs más dolga, csak összeszedni egy rakás gazdag embert és kipróbáltatni velük.
