Motor, erőforrás, aggregát

2005.02.09. 10:21

Ez itt az új, állítólag ráncfelvarrott C-Merci. Kombi. Kérem, tekintse meg képeinket, képzelje hozzá, hogy lényegében tökéletes autó, esetleg olvassa el korábbi tesztünket az elődjéről. Ha tetszik, és van rá pénze, menjen, vegye meg. Most pedig eriggyen vissza a munkájához, olvasson színes magazinokat, vagy keressen más oldalakat az interneten - állítólag vannak pornográfok és jogsértő tartalmat kínálók is.

csik.jpg

Ugye már nincs itt? Mi a poklot várhat az ember 2005-ben egy enyhén felfrissített kis-közepes Mercedes kombitól? Nyilván nem lesz rossz, arra vannak sokkal olcsóbb autók. Nyilván nem lesz túl jó se, arra vannak sokkal drágább Mercedesek. Nyilván pont nagyon jó lesz, elég drágán.

Ha még mindig itt van, az csak egyet jelenthet: ön reménytelenül, perverzen autó- vagy Mercedes-megszállott. Nem irigylem. Ne essen kétségbe, lesz itt még Mercedes-teszt, mert nem tehetem meg, hogy nem írom meg, ha már egyszer nálam volt, pedig istenemre, nincs további tudnivaló.

A Mercedes-Benz Kárpát utcai garázsmesterei csodálatos emberek. Pórusaikat annyira átjárja a háromágú csillag mítosza, hogy minden udvariasságuk ellenére érződik rajtuk egy kis viszolygás, amikor egy autó kulcsát olyan ember kezébe adják, aki nyilvánvalóan nem fizetett érte. Ettől hülyén és kínosan érzem magam, mint harmadikban, kötélmászáskor a tornatanár előtt, igyekeznék én, sőt, mennék inkább a pokolba, ahová kívánnak, de nem lehet, még nem, előbb meg kell szégyenülni.

Zavartan motyogva próbálok barátkozni, nedves tekintettel rimánkodom egy jó szóért, és szerencsém van, a kulcs mellé kapok egy mondatnyi tudást a CGI-ről: olyan mint volt, csak jobban megy alul. Csak mennénk már.

Beülve ugyanazt érzem, amit minden E-osztály alatti Merciben, hogy jó ez, semmi más. Megváltozott a műszerfal, egy nagy óra helyett két kisebb van, szebb a középkonzol. Még úgy is tetszik, hogy a komplett hifipult egy az egyben Smart ForFour, ami fele ennyibe (se) kerül. Aztán egy pillanatra elbizonytalanít, hogy 16 kapcsolóból 11 egyáltalán nem csinál semmit. Bizony, vakkapcsolók, a 9 milliós autóból hiányzó extrák vezérlésére szolgáló gombok a középkonzol kellős közepén, 11 darab, közte szétszórva 5 bátortalan funkciógomb.

Ahogy koldusasszony is lehet szép, a vakdugó se okvetlen csúnya, és ahol ülésfűtés és villanyosszék van, ott fapadosság nem foroghat fenn. A széket motor csak fel-le viszi, meg a háttámlát dönti, húzogatnunk kézzel kell, az biztos sokkal bonyolultabb technika. Viszont kényelmes és meleg, és körülötte - a bal könyököt leszámítva - minden végtagnak elég a hely.

A Mercedes gőgös autó, de nem ridegen felsőbbrendűsködő, mint az új A4. Annyit ad, amennyit a kedves vevő megérdemel, rendes anyagokat, elég teret, és mindenből jelzi, van ám több is, jobb is, pénzért. Viszont míg az A4 belsejét egyértelműen nem szerettük, mert a ridegsége mellé (főleg hátul) még kényelmetlen is volt, a C-osztály kényelmes és egészen barátságos, bár talán nem teljesen véletlen, hogy ölelkezni-puszilkodni inkább az olasz barátok szoktak, mint a németek.

Az összes igazi baj a kormánnyal van. Irdatlan, szürke műanyag monstrum, mintha egy viziló fejét tekernénk a körülötte lévő glóriánál fogva. Az érzés is ilyen, vaskos, érzéketlen, a szűkebb, gyorsabb kanyarból visszajönni nem szerető, amilyennek még a korábbi Sportcoupéban megismertük és már ott se volt jó, pedig azóta kicsit reszeltek a futóművön. Cserébe komolyságot, erőt, biztonságérzetet sugall, olyan erényeket, amiket az MB egyértelműen többre becsül a BMW-s felelőtlen duhajkodásnál.

És a motor? Ahogy végre kiszabadultam a Kárpát utcai garázsból, egyből fejbekólintott a szakember súlyos igazsága, ez bizony tényleg nagyon jól megy alul. C 200-nak hívják, ami ugye kétliteres benzinest jelent minden logika és konvenció szerint, de olyan szépen hasít alacsony-közepes fordulaton, mint egy nagyon modern turbódízel. Csak alatta egy kicsit még jobb. Aztán ahol a TD-k egy nagyot taszítanak és elájulnak, ott ez fokozatosan, gyönyörűen húz, és aztán egyre vadabbul húz, egész a piros vonalig a fordulatszámmérőn.

Temérdek nyomaték mindenhol, rettentő megindulás minden fokozatban, kellemes és nagyon diszkrét, 5000-es fordulat környékén kicsit sejtelmes hang, fölényes könnyedség, vidám rohanás. Egészen elképesztően jó motor, tiszta lelkiismerettel ki merném jelenteni, hogy a világ legjobb kétliteres szívómotorja. Csak persze nem az, egyáltalán nem.

Egyrészt nem kétliteres, hanem csak 1,8-as. Másrészt nem szívó, hanem kompresszoros. A jobb lámpa mellé írt CGI betűk pedig a közvetlen benzinbefecskendezésre utalnak. Mindezekről külön keretes szól, a technikától irtózóknak elég annyit tudni, hogy ez a motor hihetetlenül jó, de nem túlságosan takarékos. Városi használatban, hidegben, az autó virgoncsága által sugallt eseti ámokfutás mellett 13 liter körül fogyasztott, szigorúan a legdrágább benzinekből. Ha azt nézzük, hogy az A osztály sima kétliterese se volt sokkal takarékosabb, és az ehhez képest féltüdejű lajhár, egész istenes.

Mi az a kompresszor? És a közvetlen befecskendezés?

A kompresszor

A kompresszornak a turbóhoz hasonlóan az a dolga, hogy több levegőt tudjon bepréselni a hengerekbe, mint amennyit azok maguktól be tudnának szívni. A több levegőhöz aztán már csak több benzint kell bespriccelni, és máris olyan erős motorunk van, mintha jóval nagyobb volna.

A turbót a motor kipufogógáza hajtja, a kompresszort pedig rendszerint szíj. Így a kompresszor már egészen alacsony fordulaton tud tölteni, amikor a turbó még tehetetlen lenne a kevés és kis nyomású kipufogógáz miatt. Ráadásul nincs semmi késlekedés, a kompresszoros motor harapósabb, fürgébb. Cserébe magas fordulaton sokat romlik a hatásfoka, zajos és többet árt a fogyasztásnak, mert mindig hajtani kell. (Ezek alól mind vannak ám kivételek, de itt most nem ez a lényeg).

Az új C-osztály 4 kompresszoros motort kínál, mind 1,8-as, 143 és 192 lóerő között. Ezek mind sokkal jobbak, mint a korábbi kompresszoros Merci-motorok, van fejlődés. A fent leírt általános hátrányok közül szinte semmit se érezni, az előnyök közül meg mindet.

A közvetlen befecskendezés

A legtöbb benzines autóban a benzint a szívócső valamely szakaszába spriccelik, a dugattyúk onnan szívják be a hengerekbe. A közvetlen befecskendezés viszont egyenesen az égéstérbe spriccel, ahol aztán (ha épp csendesen tötymörgünk, nem száguldunk) a keveréket huncutul úgy áramoltatják, hogy a gyertya körül elég sok benzin legyen benne, hogy meg tudjon gyulladni, körülötte meg szinte semmi.
Ettől csökken a fogyasztás, de nő a károsanyag-kibocsátás, amit ellensúlyozandó speciális katalizátor kell a kipufogórendszerbe, ezt viszont a magas kéntartalmú üzemanyag tönkreteszi. Ezért a CGI-be és hasonló elvű társaiba a legdrágább, kénmentes prémiumbenzineket kell tankolni.

A kettő együtt

A kompresszor által összepréselt levegő felmelegszik, ami rossz dolog, ezért lehűtik egy töltőlevegő-hűtőn (intercooler) át, mielőtt a motorba kerülne. A közvetlen befecskendezés segítségével egy külön előspricceléssel a hengerben elpárolgó benzin tovább hűti a keveréket, így lehet kicsit nagyobb töltőnyomást vagy kompressziót alkalmazni, ami növeli a teljesítményt. A hűtés nélkül a keverék esetleg túl hamar robbanna be (ez a kopogás), ami hamar tönkreteszi a motort.

A CGI a kompresszor és a direkt befecskendezés mellé még hengerenként négy szelepet, változó vezérlést és két kiegyensúlyozótengelyt kapott.