X pénzért drágább kicsit vagy olcsóbb nagyot?

Beleülve aztán végképp beigazolódik a sejtésem: a Mercedes végre megtalálta a naptárban a XXI. századot. Hűvös nyugalom, magabiztos formák, sejtelmes, finom krómdíszítések, a szögletes műszerárnyékolóban meg visszaköszön a múlt - lásd W124-es, 190-es (W201). Így kell kinéznie egy Mercedesnek 2007-ben, punktum. A mélygarázsban ültem bele, gyönyörködtem a szép műszerszínekben, a csöves Pacsirta rádiószerű állomás-skálában , a flepniváltós sportkormányban, az oldszkúlosan germán, fekete belsőben. És igazi öröm: a COMAND fedélzeti rendszer középen, a kézifékkar előtt lévő tekerőgombbal kezelhető. Ez sokkal jobb, mint az E osztályé, és még sokkal jobb, mint a BMW-k iDrive-ja. Sajnos ehhez a témához hozzászóltak a japánok is, és - mint mindenhez, ami ergonómia - azóta ehhez is jobban értenek, nézzék csak a Lexust, vagy a Mazda 6-ot. Sebaj, a C osztály belseje ettől még jó hely. Mély vonzódást éreztem az autó iránt - eldöntöttem: a C osztály az én Mercedesem.

Kihajtottam vele a napfényes újpesti metropolisz zsongásába - így novemberben hívjuk inkább hideg, szürke takonyban fürdő, idegbajos budapesti tereppályának. És megláttam az árnyalatokat. Például, hogy a C-ben csak autóműanyagok vannak, nem Mercedes-műanyagok. A fekete bél épp kicsivel fényesebb, mint kellene, itt-ott gyanús felületek villannak elő, az összkép nem ad ki luxuskocsit. A rugózás pedig még három kategóriával lejjebb tette az élményt. Rendben van, ezt az autót AMG-csomaggal kaptuk, ami sportülést és -kormányt, kötényeket, szép felniket és hangosabb kipufogót jelent, de akkor is, ide már biztosan nem pihenni jár az ember. Jó autó, hogyne, nem üt, nem csattan, de folyamatosan remeg, és azt is tudom, hogy az AMG-tlen C osztályokat sem lehet összetéveszteni Ali Baba repülő perzsájával.

A hathengeres benzinmotor egy álom, gyönyörű a hangja, semmiféle vibrációból nem venni észre, hogy be van-e kapcsolva működik, de a nagyobb ménest először csak az M5-ösön kifelé autózva vettem észre, különben inkább csak idegesebbnek tűnt, nem erősebbnek.

A kormány, az igen! Pontos, informatív, ha ilyen lenne a mostani 3-as BMW-ben, Münchenben (vagy akár Dingolfingban) sörpados-dülöngélős-együttnótázós örömünnepet ülnének a tervezők. És a C vadul terpeszt kanyarban, nem keni el az ívet, autó a javából. Csakhogy így már BMW, ráadásul jobb, mint az eredeti. Nem Mercedes, azaz pontosítsunk: nem különleges autó, csupán precíz, germán mestermunka, egy finoman olajozott bunker. Vannak benne az E osztályénál sokkal jobb fogások, például a tempomat, aminek a karját finom nyomva egy erősebb tolással ötkilométerenként tudjuk feljebb és lejjebb tornázni a sebességet. Elegáns, ahogy a központi kijelző kifordul a műszerfalból, váltáshoz meg igazán jól használhatók a kormány mögötti flepnik.

De akkor is, kicsi autónak érződik, az E meg óriásinak. Picik a kezelőszervek is, elöl passzentos a hely, hátul pedig meglepően szűk. Utóbbi azért meglepett - ebédelésre menet bátran rávágtam, hogy szívesen ülök a második sorba, aztán megbántam. Alig bírtam beszállni, elhelyezkedni sem tudtam valami jól, a kiszállás megint csak nehézkesen ment. 4,6 méteres autó, hová lett belőle a hely?

Aztán a cikk írásánál megnéztem a felszereltségi listát, és felárért sem találtam benne hűtött ülést, az esőérzékelős ablaktörlő feláras, a bőrbelső és a parkolóradar meg drágább is bele. Aztán még: a vezetőülés lapjának a szögét még motoros csomag ellenére is tekerővel kell állítani, csak az emelés megy villannyal, nincs annyi rekesz sem. Bőr tetőkárpitról, távolságtartó elektronikáról, pláne zászlótartóról nem is álmodhat a C osztály megrendelője. És hiába könnyebb vagy másfél mázsával, a fogyasztását még maga a Mercedes is eleve másfél-három literrel magasabbra teszi az E320 CDI-énél. Nekem városban rendre tizenöt körüli értékek jöttek ki, országúton is csak kínnal-keservvel tudtam lejönni a tíz fölötti tartományról. Takarékos, az nem.

Indulóárán a C350 13 397 000 forint, amihez itt hozzájött a metálfény (242 ezer), a bőr (534 ezer), a parkolóradar (224 ezer), a motoros ülés (133 ezer), az esőérzékelő (32 ezer), a kanyarfényes bixenon (401 ezer), az ülésfűtés (102 ezer) is. Az AMG-csomagot (584 ezer) és az üvegtetőt (334 ezer) nem számoltam, olyan lehetett volna az E osztályban is, csak kihagyták. A végeredmény bő tizenötmillió forint az AMG-csinosítás, plusz üvegek nélkül - pontosan az a súlycsoport, mint az E320 CDI.

Ha lehetne valahol ég és föld a különbség, akkor a menetteljesítményekben, de ott sem. Mindkettő megfutja a 250 km/órát, a kicsi 6,4, a nagy 6,8 másodperc alatt van százon, az Artúrt és az Indiánt nem tudjuk. Ne essünk a demagógia csapdájába: német autópálya-tempónál a C nyilván virgoncabb előzésre képes.
Leparkolni a pub előtt, elcsavarni egy esztergomi szerpentint, bikinis csajokat a motorházfedélen fotózni mindenképpen a C350 a jobb. De hazavinni? Kérem csomagolják az E-t. Legfeljebb nem nézegetem annyit.