Hosszában 25 centit nőtt, de vajon elég-e ez a 25 centi, hogy négyen kiugorjunk Bécsbe egy karácsonyi nagybevásárlásra, és a rengeteg csomaggal hazafelé is elférjünk? Három csajjal próbáltam ki. Egyszerre.
A Minit nagyon jól ismerjük, egészen a kezdetektől követtük az útját. Karotta ott csorgatta a nyálát a 2001-es magyarországi bemutatón , nem sokkal később pedig ki is próbálta az alapváltozatot, a One-t. Teszteltük a Cooper-S-t versenypályán, a sima Coopert kabrió változatban ismertük meg. Járt nálunk a legerősebb Mini, a John Cooper Works, mely talán a legélvezetesebb elsőkerék-hajtású sportkocsi, amit manapság gyártanak. Aztán jött az új, 2007-es Mini, és azt is nagyon szerettük, pedig nem tökéletes. Egyik modell sem az.
Minden egyes alkalommal leírtuk, mennyire kéne, de hangsúlyoztuk, hogy a csomagtartó kicsi, az autó pedig gyakorlatilag kétszemélyes, továbbá elég drága. Imádnivaló mind, motor- vagy karosszériaváltozattól függetlenül, de vannak hátulütői; ez tény. A BMW gondolkodott hát egy sort, rá is jött, hogyan lehetne az egyébként kelendő portékát apró változtatásokkal még kelendőbbé tenni, hogy el lehessen adni végre azoknak is, akik a szívük mellett az eszükre is hallgatnak.
Így született meg a Clubman. 25 centivel hosszabb karosszéria, 8 centivel hosszabb tengelytáv, 100 literrel nagyobb csomagtér és kettővel több ajtó; ennyivel tud többet a Mini új büszkesége. De vajon mire elég mindez? Az autóról egyelőre nem szeretnék ítéletet mondani, az ötajtósságot azonban még itt az elején felejtsük el. A Clubman valójában háromajtós, esetleg három és félajtós. Megmagyarázom.
A csomagtér ajtaja kétszárnyú, ami nagyon hasznos, ha villás targoncával szeretnénk rakodni, de mivel ez egy Mini esetében kifejezetten ritkán fordul elő, nem nagy segítség. A két hátsó ajtót nyugodtan számolhatjuk egynek. Az autó jobb oldalán van egy plusz ajtócska, ami megkönnyíti a hátul utazók ki-beszállását, de csak megkönnyíti, nem akadálymentesíti, vagyis nem olyan, mint egy igazi hátsó ajtó, ezért csak félnek számoltam.
Hogy valós képet kapjunk a Clubman belső méreteiről, kitaláltuk, hogy négyen kiugrunk Bécsbe, így két legyet üthetünk egy csapásra. Egyrészt lehull a kötelező karácsonyi ajándékvadászat nyomasztó terhe a vállunkról, másrészt fehéren-feketén kiderül, elég-e az a 25 centi, vagy ez is csak porhintés, mint az öt ajtó. Ha minden jól megy, decemberben nem kell tülekedni a plázákban, és a lábunk sem zsibbad el.
Segítőtársaim nőneműek, átlagéletkoruk 24 év, átlagmagasságuk 172
centi. Pontos információkra volt szükségünk, ezért a
legmagasabbikat – nevezzük mostantól Dylannek – ültettük hátra. Dylan
beült, majd szó szerint ezt mondta:
– *******, ez ***** jó. Nehezen keltem ki reggel szivi mellől, de
ezért érdemes volt otthagyni. Azonnal veszek neki egy ilyet!
Mivel kicsit gyanakodtam, hogy a kitörő lelkesedés elsősorban a
dizájnnak szól, megkérdeztem, elférnek-e. A válasz egy tizedmásodpercig
sem késett:
- Simán!
Az első akadályt tehát könnyedén vette a Clubman, úgy látszik, a 8 centivel nagyobb tengelytávnak köszönhető lábtér-növekedés pont elég volt a Mininek. Mivel a mögöttem ülő Natalie is mély meggyőződéssel bólogatott, úgy döntöttem, hiszek nekik. Egyelőre dobtam a témát; majd visszatérünk a kérdéshez este, hatszáz hosszú kilométer után.
Hogy bírják a csomagok a 260 litert? És a Clubman a szerpentint? A következő oldalon kiderül.
