Ha egy autóval túl gyorsan megyünk be egy lassú vagy közepesen gyors kanyarba, jellemzően nem fordul el, hanem elkezd síró gumikkal csúszni a kanyar külső íve felé, ami jobb esetben szalagkorlát, rossz esetben szakadék vagy a szembesáv. A tesztautó a nehéz V8-as motor miatt olyan vehemenciával képes űzni ezt a szörnyű játékot, hogy az már ijesztő.
Ha azonban eltaláljuk a bemeneti sebességet, a Range Rover Sport még kövér fenekét is hajlandó megmozdítani azért, hogy gyorsabban elforduljunk, és vidámabban teljen a drága idő. Meglepődnék mozgékonyságán, ha nem tudnám, hogy szumózik.
Azok az emberek, akik a Sportot választják, ritkán kerülnek majd ilyen szituációba. A mindennapokban csak annyi negatívumot érzékelnek majd, hogy a rugózás kicsit keményebb annál, amit megszoktak, meg hogy a nyomvályúk megvezetik a széles gumikat. Viszont luxuskörülmények között pillanatok alatt felgyorsulhatnak 200-ra, és még ott sem hallanak semmiféle zajt, ami egy fikarcnyit is rontaná komfortérzetüket. Az automata váltó is nagyon szépen váltogat, és a sport üzemmód remekül használható.
Van a Sportnak még egy érdekes tulajdonsága. Akármerre járunk, akármerre nézünk, nem látunk embereket hátulról. Ámul és bámul a kisgyerek meg a benzinkutas az útszélén, aztán amikor elmegyünk mellettük, és belenézünk a tükörbe, még mindig ámulnak, és mi még mindig az arcukat látjuk. Nem csoda, a narancssárga szín nagyon jól áll az autónak, a 20-as kerekek észbontóan nagyok, és a dizájnjuk is szép; a géppuskacső-hűtőrács személyes kedvencem.
a hasmagasság-állító és
a felező gombja
A beltér kissé eklektikus. A bőrülések elegánsak, de az ajtó műanyag hatású fabetétje, valamint a középkonzol egyszerű műanyag gombjai nem illenek a képbe. Fura, hogy ugyanazok a gombok a Discovery konzervatív belsejében tetszettek, de ebben a sportos, modern környezetben valahogy szúrták a szemem. Összességében persze nem annyira hangsúlyos dolgok ezek, hogy igazán elrontsák a hangulatot. A Sport utastere ezen apróságok ellenére is elegáns, sportos, és legfőképp hatalmas.
A Range Rover Sport a Discoveryre épül, igaz, 14 centit kiharaptak a kasztni közepéből. Valahol a Range Rover és a Discovery között helyezkedik el, és mint igazi Land Rover természetesen nem engedheti meg magának, hogy félvállról vegye a terepjárást. Amikor a tesztautót elhoztam, azt mondták, ahol a Discovery elmegy, a Sport sem kerül bajba.
Ezt azért csak fenntartásokkal hittem el, és az Adventure Parkba érve azonnal megemeltem a hasmagasságot, biztos, ami biztos. Nehogy aztán én is megzúzzam az első lökhárítót . A Sportot ugyanazzal a Terrain Response rendszerrel szerelik, mint a Diszkót, nem részletezném. Aki nem tudja, miről van szó, kattintson ide.
A sportos gumik csúsztak a nedves, agyagos talajon. Érdekes módon ez nem a hegymászást, hanem a biztonságos ereszkedést akadályozta jobban. Míg a kaptatókkal semmi gond nem volt, a lejtőkön állóra fékezett gumikkal csúszott le az autó, de szerencsére a kevésbé meredek részeken már volt elég tapadás, hogy ne a fára csavarodva végezze szegény.
Ahogy a Discoveryn, a Sporton sem fogott ki az Adventure Park. A sportos gumik ellenére elment mindenhol, sem a hasa, sem a lökhárítók nem akartak leérni. A Sport tehát hű maradt elődeihez, de ő már nemcsak hegyet tud mászni, az aszfalton is betyár. Irdatlan tömegéhez képest legalábbis mindenképpen az.
A szerző értékelése
