A specialista

Hátulról az édesanyjuk sem különbözteti meg őket egymástól, a két karosszéria közötti apró eltérések kizárólag szemből látszanak. A Justynak és a Sirionnak különböző a hűtőmaszkja és az első köténye. A Subaru valamivel sportosabb, mokányabb, a Daihatsu szendébb, ártatlanabb. Előbbi inkább fiús, már amennyire egy ilyen apró jószág fiús lehet, utóbbi inkább a csajoknak fog tetszeni. Egyik sem különlegesen szép, de mindkettő nagyon aranyos kisautó.

Hogy az élet produkál különös dolgokat, mindannyian tudjuk. Hogy egyik autógyár belefolyik a másikba , lerágott csont. Tisztában vagyunk vele, hogy az egykori Bentley ma már valójában Volkswagen, a Rolls-Royce pedig BMW. Tudjuk, hogy a Fiat dízelmotorja hajtja a Cadillaceket, azt is, hogy Peugeot motor van a Miniben, ami valójában szintén BMW, hogy az Opel Vectra, a Cadillac BLS meg a Saab 9-3 ugyanaz az autó, és még ezek után is képesek vagyunk meglepődni.

Például azon, hogy a Daihatsu kisautója azon túl, hogy az anyavállalat, a Toyota modelljeként Passo néven jelent meg a világban, a Subaru szalonokban is kapható. Ezt persze még meg tudjuk magyarázni: a Fuji Heavy Industries kezében lévő Subaru részvényeinek 16,5 százaléka a Toyota Motor Corporation tulajdona, ez az oka az együttműködésnek. De amíg élünk, nem fogunk rájönni, miért nem delegált a Subaru az összkerékhajtás mellett elkötelezett vásárlóinak 4x4-es Justyt Európába, miért kell az európai Subaru-rajongóknak Siriont venniük, ha négy hajtott kerékre vágynak.

Míg Justyból kizárólag egyliteres, háromhengeres, elsőkerék-hajtású modellt forgalmaznak, addig Sirionból az egyliteresen kívül létezik 103 lovas 1,5-ös és 91 lovas 1,3-as is. A két erősebbik, négyhengeres motorhoz kérhetünk automata váltót, sőt, az egyhármashoz összkerékhajtást is kínálnak. A tesztelt modell is egy ilyen automata, összkerekes volt.

Mielőtt kitérnénk a menetteljesítményre, néhány szó a Sirion belvilágáról. Az utastér pontosan ugyanolyan, mint a Justyban. Kedves, aranyos, tágas – hátul is elég jól el lehet férni, a csomagtartó 225/630 literes − és nagyon praktikus, tele mindenféle rekesszel. Ez a dolog jó oldala, van azonban más is. Rengeteg a műanyag, ahogy minden kisautóban, de a Subaru meg a Daihatsu műanyagjai egy kicsit kopogósabbak, keményebbek a nagy átlagnál. Az ülések kényelmesek, a formabontó kesztyűtartós rész sokat dob a hangulaton, de rontja a minőségérzetünket a sok rideg műanyag.