A vágy majálisa

Teszt: Subaru Impreza WRX STI Type 320

2002.05.27. 09:05

 
   
 

Szépen kivártuk sorunkat a tesztútra, a használható vénát keresgélő heroinista türelmével. Alig néhány kilométernyi keskeny, kanyargós, dimbes-dombos aszfaltcsíkot kaptunk, rövidet, de pompásat. Sajnos a környező utak lezárása ellenére is bukkantak fel idegen autók, ahogy azt a kalauzként beülő elgyötört hostess többször is idegesen elmormolta, miközben a biztonsági övével babrált. Szegényke, nyilván nem másfél óra minősített halálfélelemre szerződött tucatnyi elmebeteg kényének-kedvének kiszolgáltatva.

Ugyanezen az úton érkeztünk aktuális tesztautónkkal, egy szintén turbós, összkerekes Volvo S60-nal, volt hát összehasonlítási alap. Összehasonlítás most mégsem következik, nem lenne tisztességes. H. Bóna Márta és Bartha Sylvia is időjárást jelentenek a tévében, ha tetszik érteni, mire gondolok.

 
   
   

Az STI-ben van légkondi, ezt rögtön kikapcsoltam, és leengedtem az ablakokat, hadd halljuk az ördögi boxermotort jobban. A hostess megkért, hogy az övét inkább húzzuk fel, szerinte nagy huzat lesz. Sejthetett valamit.

Az autóval finoman ismerkedni nem volt idő, de nem is hiányzott. A Subaru olyan magától értetődően hozza ki az eszelőst az emberből, és aztán annyira készségesen dolgozik a keze alá, hogy tényleg bárki elhiszi, hogy csak lustaságból vagy pénzhiányból nem ment raliversenyzőnek.

 
   
 

Kanyarokban száraz aszfalton ismeretlen kölcsönautóval nem csúszunk keresztben, ez elvi kérdés: a tesztút nem bátorság-, hanem autópróba. Meg persze gyakorlati is, az STI összkerékhajtása olyan vígan kineveti az átlagautós konvenciókat, hogy az tényleg megalázó. Kanyarodáskor lélekben iskolai fizikakönyveken gázolunk; tömeg, tehetetlenség, súrlódási együttható, valaha szépen megtanultuk, most meg lehet elfelejteni, ez itt bizony másként van.

Egyetlen egyszer csúsztunk meg mégis, egy rettenetesen poros néhány méteren az egyébként makulátlan aszfalton. Így csúszni pedig csak Imprezában (esetleg Mitsu Evo-ban) lehet, ilyen elegánsan, kellemesen, mintha direkt így akartuk volna. Csipetnyi ellenkormányzás, dzsentris félmosoly, ugye milyen finom volt. Visszaúton azért nagyon óvatos voltam, ilyet mégse illik, mint tudjuk.

 
   
   

Hanem a padlógáz, az egy érdekes dolog: az első négy fokozatban a felváltásokat jelző vidám bip-bip-ek között alig van ideje visszaérni a kéznek a kormányra. Kengyelfutó Gyalogkakukk effektus, ha valaki emlékszik még a rajzfilmre. A frusztrált farkas szerepébe nyugodtan képzeljük oda a rendőrség Octavia RS elfogóautóit.

A rettenetes gyorsulás ösztönszerű természetességgel jelentkezik, fel sem tűnik, hogy 400 newtonméternek nem lenne szabad ilyen tökéletesen lejutnia az aszfaltra egy utcai autóban. A Type 320 elképesztően gyors, de sosem ijesztően (legalábbis a sofőrnek). Ez az autó igazi fekete mágiája, hogy őszintén elhiteti, hogy ekkora erő igenis uralható, mert felnő hozzá a többi kellék, a tökéletes futómű, kormányzás, váltó, fékek. És tényleg.

 
   
 

A tesztút felénél előre szóltam, hogy fékezünk. Kati, kiváló motoros szakírónk a hátsó traktusban egyetlenként nem volt bekötve, hogy videózni tudjon. Miután megállt az autó, percekig kerestük az ülések alatt, mire megtaláltuk szegényt. Ezt teszi négy akkora Brembo féktárcsa, mint normális autón a komplett kerék.

Az Impreza fórum rutinos fanatikusai közül valaki felvetette, hogy a Type 320 nem is érződik "annyira" erősnek, természetesen egy agyontuningolt másik Imprezához képest. Ez úgy megtetszett, hogy elhatároztam, ezentúl napi imámba foglalom: Add Uram, hogy egyszer én is fitymálhassak egy STI-t. Akkor tudnám, hogy nagyon boldog életem van.

 
   
   

A Type 320 bizony botrányosan, szívbemarkolóan erős, és ne feledjük, ez egy széria, kereskedőtől három év garanciával megvásárolható, nulláról százra 4,6 másodperc alatt gyorsuló, 250 km-re korlátozott végsebességű, négyévszakos családi autó, mellesleg legenda. Jaj, de nagyon szeretnék egyet.

Az, hogy végül ülhettem egy csapatós-repülős vendégkörön Korda Erik 400 lóerő feletti Forester tereprali-szörnyében, míg Kati mögöttünk Érdi úr WRC-jében tombolt, igazán kellemes levezetésnek számított.

És legvégül az árak. Az autók rendelésre készülnek, az átfutási idő 6-7 hét. A WRX Type 270 10.99 millió forintba, azaz a sima WRX-nél egymillióval többe kerül. Az STI Type 320 14.490.000 forint, hatszázezerrel több, mint a 265 lovas alap. A lottó eheti főnyereménye 600 millió forint. Van online fogadás is. Tessék klikkelni, de azonnal.