Összehasonlító teszt: Suzuki Swift Sport, Suzuki Swift GTI - 1990

A legnagyobb az volt, hogy tulajdonképpen mindkét régi GTI jó autó. Kellemesen erős a motorjuk, szervo nélküli kormányuk közvetlen, jól lehet velük autózni. A kocka a tökéletesen átalakított futóművével gyakorlatilag úgy viselkedett, mint egy versenyautó. Nagyon hangos és nyers, nagyon közvetlen, szinte úgy éreztem magam, mintha pályaautóban ülnék, eltekintve attól, hogy nem volt gyors a kanyarokban.

A kocka GTI kasztnija nagyon nyeklik, így hiába könnyű, hiába feszes a futóműve, nem fordul úgy, mint a mai autók. Viszont ezerszer közvetlenebb, élménydúsabb vele az autózás. A gömbölyű már kulturáltabb, ennek megfelelően vezetési élményben valamivel kevesebbet nyújt, de annyival nem, hogy komolyabban bánthassam. 2,5 millióért agyrém, de 1,2-ért racionális választásnak tűnik.

Az itt következő bekezdésekben olyan dolgokat fogok írni, amiket egyáltalán nem szeretnék. Sokkal szívesebben írnám, hogy a lomha, elpuhult, nehéz Swift Sport bár kényelmesebb, kulturáltabb, fel sem veheti a versenyt élményautózás terén az elődjeivel, hiszen a nyolcvanas, kilencvenes évek, amikor még lehetett könnyű, nyers, hangos autókat gyártani, az volt az aranykor.

Nos, az aranykor tényleg a nyolcvanas, kilencvenes évek időszaka volt, ennek ellenére nehéz lenne leszólni a Swift Sportot. Az nyilvánvaló, hogy kényelmesebb, kulturáltabb, mint elődei, csak az a kérdés, hogy a sok modorosság között mennyi vész el az élményből. Meglepően kevés. Annyi egészen biztosan nem, hogy a kedves olvasót Swift Sport helyett rábeszéljem inkább valamelyik GTI-re.

A Sport sokkal gyorsabb volt a kanyarokban, mint a másik kettő, szépen ugrabugrált a feneke, ha arra volt szükség; nevezhetjük sokmindennek, csak unalmasnak nem. Emellett ezerszer kulturáltabb, mint a régiek, vagyis a hétköznapi életben jobban használható - ez még egy sportos autónál is a legfontosabb szempontok egyike. Szebb, tágasabb az utastere, és új autó lévén természetesen nem zörög, nem lötyög, nem kopog.

Sajnos úgy egy, másfél óra autókázás után elkezdett esni a hó, így a programot félbe kellett szakítani. Biztos, ami biztos, nyomtunk még két gyorsulási versenyt a célegyenesben. Mindkétszer a kocka bizonyult a leggyorsabbnak, de csak paraszthajszállal, ráadásul a gömbölyű GTI-n borzalmas gumik voltak, én meg először elfelejtettem kikapcsolni a Sportban a kipörgésgátlót. Egyértelműen látszott: gyorsulásban, motorerőben nincs nagy különbség a három autó között.

Végezetül megkérdeztem a srácokat, átülnének-e a GTI-ből a Sportba. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttek, elméletileg igen, de gyakorlatilag nem. Ennek egyik oka, hogy az 1,2 milliós kocka GTI-t nagyjából 400 ezerért, a 2,5 milliós gömbölyű Swiftet pedig kb. 1 millióért lehetne eladni, az pedig az Úristen káromlásával lenne egyenértékű. Ráadásul mindkét autó tökéletesen megbízható, a tulajdonosok napról napra egyre jobban szeretik őket.
Meg is tudom érteni.