Unimog-gyilkos csehszlovák

2008.10.04. 09:27

V8, de nem amerikai. Gerincváz, mégsem De Tomaso. Portálhíd, de nem Unimog. Léghűtéses, mégsem Porsche. A francnak kábítjuk magunkat a hanyatló nyugat ópiumával, amikor itt van kísértésnek a Tatra.

Még az elején szögezzük le: a Tatra nevet a-val (és nem á-val) tessék ejteni. Itt nem a hazai turisták sítúráiról van szó, ez egy márkanév, és nem a földrajzi név magyarítása. Forgassuk meg nyelvünk alatt a szót, mint egy jó korty cseh sört: T-A-T-R-A. Menni fog? Akkor kezdjük.

Ami a szomszédé, az a miénk is, mondhatnánk magyar élelmességgel – miért ne szeretnénk a gépet, amit a csehek gyártottak? Ritka is, elegáns is, és benne van az ismeretlenség izgalma. A köztudat perifériáján tespedő 603 és 613 személygépkocsikon és a 148 és 815 modellkódú teherkocsikon túl még rengeteg más is készült: ezek egyike a 805-ös kompakt teherautó.

A koprivnicei gyár a harmadik legöregebb autógyártó, az Ignác Sustala alapította műhely 1897 óta alkalmaz belső égésű motorokat; az 1953-ban megjelent T805 egyáltalán nem tekinthető tehát korai modellnek. Csehszlovák katonai igények alapján indult meg a fejlesztése: kellett egy robusztus, strapabíró, a terepet kuncogva legyőző teherautócska.

Július Meckerle mérnökről kering egy legenda, miszerint a gyerekek rajzkrétájával skiccelte betonra az első vázlatot. A kabinra nézve akár hihető is, de a valóság az, hogy a műszaki alapok a T803 és 804 prototípusban már benne voltak, csupán annak személyautós formáit kellett buldogfülkésre átrajzolni. A gép alatt gerincként futó központi csőváz megmaradt, a független kerékfelfüggesztést és a portálhidat sem kellett kidobni.

A fülke nem szebb vagy csúnyább a korszak bármilyen teherautójáénál – az eltelt évtizedek viszont egyértelműen széppé tették, akármilyen is volt a megítélése az ötvenes években. Ábrándos tekintetű lámpái között nyílik az apró hűtőmaszk, mögötte hortyog az, ami igazán szerelmet ébreszt a gépbuziban: a léghűtéses V8.

Ne gondoljunk azonnal a megalomániás tengerentúli blokkokra: 2545 köbcenti csak, kompakt, emberi és mindezek felett szép is: a külön szelepfedelekkel szerelt hengerek nem csak működésükben képviselnek értéket. Az orrára szerelt ventilátorok turbinaszerűen trónolnak, ezek fújják a kényszerhűtés köpenye alá a levegőt.

A Tatra 805 azon kevés katonai jármű egyike, amelyek mellett állva nincs kényszerem a világuralomra. Nincs benne agresszió, helyette egy vidám hadgyakorlat délutánjára emlékeztet valahol a Sumava-hegységben: házikolbász, házi szesz. Ez nem gerillaharcra való, ez cseh Guevara. Háborús helyzetben tudtommal nem is vettek részt, pedig a technika ezt megengedte volna.

A teherautót egy bányából mentették ki, majd néhány éves raktározás után indult meg a felújítása. Tekintse meg galériánkban a munkafázisok képeit!

Ez a példány rádióskocsi volt. Hátulról nyíló dobozában kényelmesen elfértek a morzésok, sajnos mára csak sejteni lehet, hogyan álltak benne a műszerek, a haditechnikát nem adták ki a leselejtezéssel sem. Sajnos, sajnos – érzem, hogy némi buherálással pompás kalózrádiót lehetne kihozni belőle – nincs az a frekvenciatanács, ami ennek utána küld bármit is.