Zöldebb, meg izmosabb

2003.06.12. 09:30

Egyszercsak géppisztolyos karabinerek állítottak meg. Valószínűleg gyorshajtás esete forgott fenn, de a Corolla megnyerő, bájos stílusának nem tudtak ellenálni, és nem is tették szóvá a ballépést.

 
 

Ki hitte volna, hogy a jelenleg futó Corollák már a kilencedik generációt képviselik? 1966-ban csak kósza ötletnek indult a Toyotánál, aztán tessék, ez lett belőle. 2001-re több, mint 29 milliót adtak el belőle világszerte. Még Golfból is sok. De most nem is azért hívtak minket a Dolomitokba, hogy számolni tanuljunk, hanem, hogy megvizsgáljuk az új D-4D motort, amit a Corollába illesztettek. Persze eddig is volt D-4D nevű motor, de ez most takarékosabb, környezetkímélőbb és erősebb.

 
   
   

Persze a japánok nem bonyolítják túl. Nem szószátyárkodnak a fejlesztés apró momentumaival, egyszerűen ráfogják, hogy kaizen , aztán mindenki gondoljon amire akar. Ez persze nem igaz, mert azért büszkék is annyira a munkájukra, hogy elmeséljék. Szóval a karosszéria néhány pontján változásokat eszközöltek, ezek nagy része nem is látható. Elővették az Avensisben már bevált csavarozós technológiát, leporolták, és implantáció útján a Corollához alakították. Így merevebb lett a bódé, az elnyelő zónák kialakításával baleset esetén nem deformálódik - annyira -, és még tettek bele néhány plusz légzsákot.

 
   
 

Aztán beleillesztették az új D-4D motort, amiről később még beszélünk. Ha viszont már dízel van benne, kellett finomítani a vibráció-elnyelés területén is, ami magával vonta a zajcsökkentést. Erősen remélem, nem tojástartókkal tömték ki a kárpitokat, mindenestre a művelet eredményes volt. Nyugodt, csendes az autó belseje, de ez tulajdonképpen minden új autónál így van. A munka sikere csak évek múlva fog kiderülni, ha a Corollában ugyanilyen csend és nyugalom lesz.

 
   
   

És itt nem álltak meg. A felfüggesztés elemei közé is szorítottak némi evolúciót. Konkrétan a lengőkarok szilentblokkal találkozó részét, annak is a szem elől örökre rejtve maradó belsejét alakították át. Gondolom ezzel érték el a dinamikus haladás közben kanyarokhoz érkező sofőr arcára kiülő kaján vigyort.

 
   
 

Mindezen finomságok mellett a lényeg az új dízelmotorban rejlik. A Toyota híres a gázolajhoz fűződő meghitt viszonyáról. 1982-ben már elektronikusan felügyelt adagolóval ápolták a jó kapcsolatukat, és 1999-ben ők alkalmazták az első 16 szelepes common-rail motort. Aztán jött a változó geometriájú turbó, amit közvetlenül a D-CAT nevű katalizátor rendszer követett, először az Avensisben. A mostani újdonság is bizonyítja, hogy nem pihennek a babérjaikon.

 
   
   

A jelenlegi 2 literes, második generációs common-rail motor, a változó geometriájú turbóval 16 lóval többet rejt, nyomatékból is 30 Newtonméterrel több fér bele. Természetesen ezt is az Avensis számára tartogatták, aztán rájöttek, hogy a Corolla Hatchback változatába is muszáj ezt tolniuk, a meglevő 90 LE-s mellé. Az már csak torta a habon, hogy a gyári adatok szerint még egy egész tizednyit is tudtak faragni a fogyasztáson, meg hogy a motor teljesíti az EURO-IV szintet. És ez a nem mindegy.

 
   
 

Ennyi reklámszöveg után nem maradt más hátra, mint hogy tetőtől talpig felhúzzam a libabőröm, és a kormány mögé üljek. A szokásos night-panel szerű műszerfal láttán szemem sem rebbent. A középkonzol sem hozott lázba, mivel már láttam ilyet is. Időbe telt, míg rájöttem, nem új autóban ülök, csak a motor új, ezért menni kell vele, hogy legyen élményem. Berúgtam a bringát, és máris éreztem a nemtojástartók áldásos tevékenységét.

 
   
   

Aztán jött a szerpentin. A Corollának ezzel a D-4D motorral nem kell szégyenkeznie. Bár a motor önmagában nem nagy durranás, 2000-es fordulat alatt nem szereti cipelni a súlyt, 4000 fölött meg már nem akarja, de a hozzá passzoló váltóval ez nem tűnik fel. Szépen el lehet osztani úgy a lóerő és a nyomaték elegyét, hogy akár felfelé, akár lefelé, akár sík úton haladva nem zavaró, hogy a szokásosnál jobban kell kavargatni az üzemanyagot a jobb kezünkben levő bottal. Mert a kanyarokban sem kell attól tartani, hogy most az úton marad-e, vagy sem. Könnyedén eltalálhatjuk a megfelelő sebességet, és még a futómű is a lábunk alá dolgozik.

 
   
 

Nagyon jól éreztem magam mind a három-, mind az ötajtós modellben. Kellemes, önfeledt autózgatásba fogtam az előírt tesztútvonalon - miközben a rádióállomások között szörföztem. Egyszercsak géppisztolyos karabínerek állítottak meg. Valószínűleg gyorshajtás esete forgott fenn, de a Corolla megnyerő, bájos stílusának nem tudtak ellenálni, és nem is tették szóvá a ballépést. A nyelvi nehézségek - ők csak olaszul, én meg úgy se - leküzdése után, szóba került az autó is. Pontosabban, hogy melyik oldalára álljon a fotóhoz a fegyvertelen rendőr (mert gondolom államérdekből a géppisztoly típusa és szabályszerű elhelyezése nem kerülhet uniótlan turista fotójára). Ilyenek ezek az olaszok, a stílust csak a saját szemükben látják, máséban a gerendát se. Mindegy, nekem nagyon tetszett a kis japán, és este elalvás előtt megszámolom a légzsákokat.

 
  Toyota Corolla D-4D
 
 
Motor  
Tipus Soros 4 hengeres, 16 szelepes common-rail
Hengerűrtartalom 1995 cm3
Max.teljesítmény (DIN LE/ford) 116/3600
Max. nyomaték (Nm) 280/2000-2200
   
  Menetteljesítmények  
Végsebesség (km/h) 185
0-100 km/h gyorsulás (s) 10.6
   
Fogyasztás  
Város 7.2
Országút 4.7
Kombinált 5.6
   
CO2 kibocsájtás  
Város 189
Országút 126
Kombinált 149
   
  Fontosabb felszereltségi adatok:  
15" könnyűfém felnik  
Bőr borítású kormány, audio vezérléssel  
Elektromosan állítható, fűthető külső visszapillantó tükrök  
Műholdas navigációs rendszer  
6 hangszórós, CD lejátszós audio rendszer  
Fűthető első ülések  
Automata légkondicionáló, elektronikus vezérléssel  
  8 légzsák  
riasztó