IQ, csak okosoknak

2009.05.14. 01:08

Adatlap Toyota Iq Iq2 - 2009

  • 1364 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 90 LE @ 3800 rpm
  • 190 Nm @ 1800 rpm
  • 6 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    11.8 másodperc
  • Végsebesség:
    170 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    3.9 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    4.8 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    3.4 l/100km
  • 4 910 000 Ft

Aztán a kaszni rövidítése azzal is ellenkező irányba visz, mint amerre a futóműves részleg szeretné terelni az arányokat. Ilyen rövid, széles és magas autó alá irgalmatlan nehéz jó futóművet készíteni. Az iQ-soknak valahogy sikerült. Mondjuk az alaphangolás az Opel Corsa B bután orrtolós stílusát idézi, de amíg az ember nem gondolja, hogy ő Lewis Hamilton, és nagyjából a tapadás határain belül marad, az iQ szenzációs.

A kormánya precíz, informatív, élvezetesen közvetlen, a bódéja stabil, az egész autó bizalomgerjesztő, öröm vezetni. Cseppet sem olyan, mint a kínkeserves ForTwo, amit persze tilos lenne idevennünk, hiszen a Toyota kézzel-lábbal tiltakozik minden olyan vélemény ellen, amely azt állítja: ez a japán Smart.

A hatgangos (teljesen hagyományos) váltó finom, pontos, önmagában élvezet, a fék meggyőző, a pedálok könnyen mozognak, a motor – némi turbólyuktól és kis fordulati kelletlenségtől eltekintve olyan játékot űz a könnyű autócskával, mint cunami a szappanbuborékkal. A dízel iQ-t frenetikusan jó vezetni, jó zene mellett huligán lesz az emberből. Sejtésem szerint ez a dízel egyébként a legjobb iQ, a külföldi tesztek ugyanis elég lomhának és túl hosszúra áttételezettnek találták a kis benzinest, a nagyobb pedig nem sokkal erősebb a dízelnél, de jobban kell pörgetni.

Turbólyuk

Turbófeltöltéses motorú kocsiknál az autósok előszeretettel hívják turbólyuknak azt a kis fordulaton fellépő jelenséget, ami valójában egészen más. Ott ugyanis a kipufogógázok még nem tudják annyira felpörgetni a turbót, hogy a túloldalon kellő töltőnyomás jöjjön létre, akármennyi idő is telik el. Ilyenkor az autó nem megy, noha nyomjuk a gázt, és csak akkor indul el, ha visszagangolunk, vagy ha a fordulatszám nagy nehezen eléri a töltési határt. Ez a régebbi és a mai autóknál egyformán előfordul, de köze nincs a turbólyukhoz, egyszerűen turbóméretezési, fordulatszámkarakterisztika-tervezési hiba.

A turbólyuk időben történik. Olyankor beszélünk róla, amikor a motor kellő fordulatszámon dolgozik ugyan ahhoz, hogy hirtelen gázletaposásra megjöjjön a póver, mégis tétovázik. Ez részben a túl hosszúra méretezett szívóoldali csövekből, részben pedig a túl nehéz, avagy rossz lapátgeometriájú turbófeltöltőből fakad. A turbólyuk tehát az a jelenség, amikor mondjuk 3000-es fordulaton a padlóba küldjük a gázpedált, majd nem történik semmi egy másodpercen át, utána pedig őrült vágtázásba kezd a kocsi.

Aztán érdemes még észrevenni az olyan részleteket, hogy a hátsó kerekeknél is tárcsák lassítanak, hogy a belső tükör automatikusan sötétedik, hogy a kormány bőrbevonatú, alul lapított (Audi RS4, mi?) és multifunkciós, a hifi kivételesen szépen szól, minden motorosan működik, van ABS, menetstabilizáló (kikapcsolható), fedélzeti számítógép, hőfokszabályzós klímaberendezés, ülésfűtés is. Tisztára, mint valami komoly autóban.

Persze a méretcsökkentésből adódnak hátrányok. A rugózás a legtöbb esetben fenomenális, az ember el is felejti, milyen csöppségben ül – egy bizonyos fajta bukkanóig. Említett bukkanó az éles szélű, durva fajtájú – sajnos Budapesten ilyenből elég sok van. A hosszú tengelytáv (a karosszériának szinte nincsenek túlnyúlásai) és a zseniális rugózás−csillapítás összehangolás csak egy adott pontig tudja elfedni, hogy a rugóutak rövidek. Emiatt a jellemzően szuper komfortérzetet néha gyilkos ütés rombolja széjjel – na ja, a japán gyártók Nyugat-Európát tartják szem előtt, ott nincs olyan borzalmas út, mint nálunk.

Az első két utasnak pedig óriási a hely – még normális, nagy autók mércéjével is az. Aki nagy kocsi helyett ilyet vesz, legfeljebb két ponton érez majd hiányt. Hiába drága az iQ, és hiába van benne az autógyártás elmúlt 123 évének minden használható ötlete, közülük két fontosat mégis kifelejtett a Toyota. Az egyik az állítható magasságú ülés, a másik a tengelyirányban is állítható kormány. Egyiket sem értem, hiszen lefelé – úgy tűnik – lenne hely elmozdítani az ülőlapot, a hosszirányú kormányállítás helyigénye pedig minimális. Ha lenne extrém csúcsdrága verzió, akkor azt mondanám, szívatással akarják a vevőket a topmodell felé terelni, így csak bénaság.

Sajnos emiatt aki csak kicsit is magas, az e két hiányosság kombinációjából fakadóan eléggé fent ül a dobozban, és egyrészt a szélvédő fölső szélénél kukucskál kifele, másrészt pedig oldalirányú zökkenőkön beveri a fejét a kapaszkodóba. Miért nem gondoltak erre Toyotáék?

Aztán vannak olyan tulajdonságai az iQ-nak, amiken megoszlanak a vélemények. A feleségemet például nyomasztották az iQ szűk ablakai, sötét, bunkerszerű belseje, középkori börtönhöz hasonló fényviszonyai. Való igaz, hiába a sok, igazán ügyes felületi kialakítású, emitt szálcsiszolt alujellegű, amott fényes, lakkszerű műanyagkiképzés, a sok fekete (és sötétbarna) valóban nyomasztó tud lenni.

Pedig a formák, az ötletek annyira jók, hogy az ember szinte kimondja: a japán autóbelső nemhogy nem unalmas, de egyenesen a legötletesebbek között van. A parányi sebmérő−fordulatszámmérő egység olyan, mint valami drága játék, az egy szem tekerővel, valamint a hozzá tartozó három választógombbal működő szellőzőrendszer-vezérlés a minimalista technodesign szép darabja, a középkonzol tetejébe, őszintén, sokgombosan odabiggyesztett, hatalmas képernyős navigációs zenei doboz pedig üdítő gépészeti foltot képez a fő helyen. Az egész belső átgondolt, ügyes, ennek ellenére egyedi és praktikus.

De tény – valami világos színben (bár a térdnél barna a műszerfal, meg az ülések szélén a bőr is az, de ezt a sötétség miatt senki se veszi észre) csajoknak is emészthetővé lehetne tenni, mert így feketében nekik riasztó.

Én azonban a kilátást akadályozó A-, B- és C-oszlopoktól eltekintve (háromnegyedben hátrafelé kilátni pocsék az iQ-ból) szerettem a hangulatát. Gyerekkorom óta csípem az ilyen kicsi, bunkerszerű közeget (olvasni rendszerint a ruhásszekrénybe zárkóztam órákra), azt pedig kiváltképp értékelem, hogy a meredek hát- és oldalfalak miatt az iQ alig melegszik fel, ezért a légkondit is kevesebbet kell benne járatni. És a függőleges oldalak miatt a térérzet is jobb, hiszen a falak nem borulnak rá az utasokra. Nekem például ügyes, jó klímájú, hangulatos közegként maradt meg az iQ belseje.

És az a legjobb benne, hogy nem csak városi fogalomban érzi magát jól, mint a Smart. Autópályán jó nagyot lép, mozgásában bizonytalankodásnak nyomát se lehet felfedezni. A szél-, motor- és gördülési zaj meglepően csekély. Fentieket például nagyon rosszul tudja a Smart, de igazából valamennyi törpeautó is, míg az iQ nemzetközi használatban is szuperül beválik. Ráadásul nagy sebességnél is pont úgy viselkedik, mint egy igazi autó, a motornak bőven van tartaléka, autópálya-tempónál hatodikban alig forog valamit a főtengely, stabilan, határozottan, csendben falja a kilométereket.

Csomagtartó persze csak lehajtott hátsó ülésekkel van, hiszen négy üléssel a raktér csak notebookok szállítására alkalmas, annyira szűk. Az ár pedig 3,4 millió forintnál kezdődik, ami elsőre azért brutálisnak tűnik egy ekkora járműért. De az iQ-ban alkalmazott számos helytakarékos technika, az autó mániákus hozzácsiszolgatása a valós használathoz irgalmatlan sok pénzt emésztett fel, és ezek árát csak az extrákon lehet visszahozni. Hát ezért drága, ezért olyan gazdagon felszerelt alapból. Ha nem lenne ilyen, az iQ-ba talán tönkre is menne a Toyota.

A tesztelt, 90 lóerős dízellel és navigációval szerelt IQ2 kivitel ára 4 millió 910 ezer forint. Aki ennek elolvasása, majd a rá következő szívinfarktus után még életben maradt, annak elmagyarázom, kinek szánják. A célcsoport a jól kereső szinglikből, gyerektelen párokból, valamint tehetős nyugdíjasokból tevődik össze, akik már csak a kényelmet, a biztonságot és a komfortot keresik, a sok-sok méternyi autót nem.

Toyota iQ

Az iQ nem az olcsójánosok autója, megvételéhez nem árt, ha van mit a tejbe aprítani valakinek. Aki kicsengeti rá a nagy lét, imádni fogja, mert e pöttöm autócska minden porcikájában és megmozdulásában benne van az a megszállottság, amivel szuperprecíz és tartós mütyüröket készítenek – gondoljanak csak arra, ki készítette az első hétdallamos, vízálló kvarcórákat, Walkmaneket, kézi kamerákat. Aki drágának tartja, maradjon csak a Smartnál, Suzuki Altónál, Ford Focusnál. Mert az is igaz, hogy az iQ árából ezek is simán megvehetők, és még csak nem is a legolcsóbb verzióban…