A Volvo egyetlen szerencséje, hogy nem fogtak hozzá az öthengeres dízel csonkításos visszafejlesztéséhez, egyszerűen átvették a Fordokban is használt, Peugeot-Citroën-féle, kétliteres HDI-t, változó geometriájú turbóval , közös nyomócsöves befecskendezéssel , részecskeszűrővel. Igaz, hogy csak 136 lóerő, de 320 Nm akkor is 320 Nm. Ja, és hatos váltó is jár hozzá. Nem volt más dolguk, mint az áttételeket a jármű testességéhez igazítsák – a józan ész határain belül.
Momentán az a meglepő, mennyire jól sikerült: városban (hetvenig) jól használható az első négy fokozat, nagyjából ahogy egy városi kiskocsin. Gyakrabban kell váltogatni, mert a használható sáv szűk, de ez nem zavaró. A rettenetesen nyomatékos PSA-dízel tulajdonképpen már ezertől húzna valamennyire, de itt még vibrál. Íme a négy henger hátránya, hiszen az igazi Volvo-motoroknál ez 1200-nál megszűnik , a kétliteres kisdízel viszont 1500-tól simul ki. Innen viszont rettenetesen jól húz, kétezertől begyújtja a pótrakétákat, és négyezerig pörgetve nagyot ugrik.
Tovább húzatni viszont felesleges: ha előbb kapcsolunk fel, megint a csúcsnyomaték zónájába esik a fordulat, tehát jobban gyorsul a kombi, mintha leszabályzásig kergetnénk. Nagyjából 70 km/h az a tempó, ahol ötödikben már elmegy, de még nem gyorsít, a hatodikat pedig az országúti utazótempónál érdemes elváltani. Innentől kellően alacsony fordulaton duruzsol a motor, a menetzaj közepesen lesz erős. Pályán hiányzik a kocsiból a nagy dízelek fölényessége, de teljesen korrektül utazik hosszasan a V70.
A 11 másodperc körüli nullaszázas gyorsítás is azt jelzi, hogy nem emelkedik ki az átlagból, de a gyakorlatban jól használható az a pár másodperc, amíg igazán nagy erőt ad le a motorja. A realitásokhoz az is hozzátartozik, hogy a már említett BMW 520d ugyanekkora tömeggel, csomagtartóval, sokkal nagyobb presztízzsel bizony 8,5 másodpercen belül van százon – ők 177 lovasra fújták fel egy remek turbóval a kétliteres dízelüket. Alig drágábban.
A menüből állítható a szervó jellege
A Volvo valószínűleg másoknak szól. A könnyű kormányzás, a kis erőre működő fék, az utánozhatatlan kényelmű első ülések és a nem különösebben sportos kanyarvételek is jelzik, hogy a nyugodt komfort volt a célkeresztben, amikor a technikát behangolták. Igaz, a szervó ereje állítható a menüből (!), de nagy tempónál így is kicsit érzékenyebb a kelleténél. Az viszont nagyon jó, hogy a fronthajtás nem akarja kitekerni a kezünkből a kormányt, még a komoly gyorsítás közben sem. A rugózás viszont meglepően ráz a keresztbordákon, miközben (szintén meglepő módon) beállításért nyöszörög a csomagtérajtó.
És ami a legjobb az alapdízel-V70-esben, az a fogyasztása. Egy legalább ilyen jól vezethető benzinmotorral ugyanez a kocsi legalább 10-11 literes átlagot produkálna a gyakorlatban. Ehhez képest a dízel a minden gond nélkül eljár 7-7,5 literrel, országúton pedig még ennél is kevesebbel, de még a legreménytelenebb városi dugókban is elevickél 9 literből. Hiába drágább tehát a gázolaj, hiába kalkulálhatunk egy picivel magasabb fenntartási költséggel, ez a kétliteres dízel változat a legjózanabb választás az egész V70-sorozatból. Legalábbis addig, amíg a gázolaj ára 450 Ft alatt marad, úgy, hogy közben a benzin megreked a mai 310 forintos szinten.
Elektronikus kézifék
A kézifék nincs behúzva – de nyomni kell
