Ablak a fenékre

2006.11.17. 07:33
Egyetlen üvegből készíteni egy kocsi csomagtérajtaját nem okvetlenül praktikus. Ám a Volvo C30-asa bevallottan nem a célszerűségről, hanem a hedonista élvezetekről szól. Ahhoz meg, úgy tűnik, kell az üveg.

Vajon a vikingek óta szolgáltak-e a svédek átütő meglepetéssel a világnak? Az Abba semmiképpen nem számított mellbevágónak akkoriban, amikor a glam-rockos Alice Cooper az első marék ezüstflittert ragasztgatta a fellépőruhájára. Hasonlóan fátyolos kedvelhetőség jellemezte a tisztességes popzenét nyomató Roxette-et és a megbotránkoztatás leghalványabb gyanújába sem keverhető Ace of Base-t is. Svéd együttes védelmében nem tört még ki verekedés a világ nagyobb aluljáróiban, ez ziher. (Na és a Europe? A Hellacopters? A Backyard Babies ? Bathory? Army of Lovers? Dr. Alban? - a szerk.)

Mit hozhatunk fel még? A megbízható Husqvarna varrógépet, a praktikus IKEA bútorokat, valamint a foggyilkos Daim csokoládét - egyik élvezetétől sem kell eltiltani a súlyosan szívbeteg nagymamát. És akkor még a szomorkásan kretén filmeket rendező Aki Käurismaki is finn.

Nem sokkal jobb a helyzet autók vonalán sem. Tény, hogy a svédek régóta készítenek méregerős kocsikat - a Saab a benzines turbók egyik úttörője volt, a Volvo pedig már vagy három évtizede minden modellsorozatát megfejeli valamilyen über-brutál csúcsmodellel. Ennek ellenére az eszement száguldásra vágyók ma még előbb vesznek BMW-t, Hondát, Alfa Romeót, de még tán Audit is, mint Volvót. A Volvo-féle repesztés nem az LSD-s hallucinációk tárgykörébe tartozik, hanem a józanul nagyot hasításról szól. És állítólag a szupervékony óvszerrel is majdnem ugyanolyan jó a szex. Majdnem...

Talán a formavilág az oka mindennek. Kis túlzással csak a P1800 nézett ki kékvérű sportkocsinak, abban meg nem volt elég erős a motor. És amikor az Aston Martin készített bele egy intenzív, 150 lóerős kétvezértengelyest , azt meg elvetették a svédek.

Na de most! A Volvo felismerte, hogy utolsó, valóban sportos irányba mutató formaterve a 480ES volt a nyolcvanas évek végén. Nem véletlen, hogy az új C30-on seregestül fedezhetők fel az arról származó részletek. Mélyen a hátsó lökhárítóba harapó, egyetlen üvegből készített csomagtérajtó, hátul is különálló ülések, felülnézetből erőteljesen a csónakokéra emlékeztető forma, a kerekekhez képest előrefelé tolt karosszéria. Kevés kellene, hogy az asztal táncolni kezdjen a szellemidézéstől. Csak a lapos orr-részt, meg a bukólámpákat nem menekítették át - érhető, hiszen a Volvónál manapság mindent áthat a "corporate image" szellem, annak pedig egyik legfőbb eszköze az S40-estől az XC90-esig átívelő egyenorr.



Élőben talán jobb is a kizárólag háromajtósként létező C30, mint képeken. Bár a 4,25 méteres hossz nem kevés - nagyjából ekkora a vetélytárs A3-as Audi, a 147-es Alfa és az 1-es BMW is - amolyan szerényen masszív gép. Pehelysúlyú bokszoló az izomagyú konditermesek között. Csak a motorházfedél közös a 22 centivel hosszabb S40-nel, ám a lámpák döntöttebbek, a maszk laposabb, egyáltalán, minden egyedi rajta.

Jópofa nyitogatni a hátulját, zugivó turkál így éjjel a vitrinben Lánchíd brandy után. Viszont aki a hátsó ülések ledöntése után nagyobb tárgyat tenne a csomagtartóba, rájön, hogy testesebb IKEA-csomagok már nem mennek át a lyukon. Ledöntetlen ülésekkel pedig nincs is értelme próbálkozni, hiszen a csomagtér így csupán 251 literes. És csak akkor ennyire - khm - tágas, ha valaki bölcs előrelátással eleve pótkerék nélkül rendelte.

Előszéria, előminőség

Nem véletlenül nem kezeljük tesztként a külföldi bemutatókat. Legfeljebb akkor, ha itthon nagyon nehezen megszerezhető autóról van szó. A bemutatós kocsik előszériásak, ezért nem tudható pontosan, hogy milyenek lesznek hozzájuk képest a végleges példányok. Egyes cégek alaposan átfésülik ezeket a tesztautókat, ezért jobbak, mint a végleges szériatermékek, más cégek viszont az őszinte, még nem egészen kiforrott autókat tárják az újságírók elé - a Volvónak például ez a filozófiája. Emiatt aztán seregestül fedezhetők fel rajtuk olyan, szemöldökfelvonására késztető megoldások, amelyek a végeleges kocsikon már korrektek. Elálló burkolatok, fedetlen mechanikai elemek, gyengébb zajcsillapítás - a Volvók mindig jobbak itthon.