Nagyarculati kérdés
Aztán menet közben sokat finomítottak rajta, és egyre jobb lett. Még a nagy modellfrissítés előtt kapott egy igazán kiváló, háromliteres, hathengeres dízelt, most meg hatalmas krómpacákat ejtettek az orrára, amivel egyszeriben eljutottak a Passat arcához. A rugózással is csinálhattak valamit. Amikor a tesztautóval megtettem vele az első métereket, vártam az ütéseket, a vibrációt, feleslegesen. Azt hittem, végül mégis a drága, légrugózásos változatot adták tesztelni, nem az alapot. Ezért lepillantottam a váltókar mellé. Ott meg csak a terepváltó tekerőgombját találtam, a májer-Touaregek futóműállítója hiányzott.
Tehát akkor mégis ki lehetett hozni normális komfortot a tekercsrugókból is, nem tudom, miért vártak vele eddig. Mindenesetre a régi Touareg legfőbb hibáját ezzel agyonütötték. Egy másik kellemetlenségnek is nyoma veszett - ez a műkróm-pofájú 2007-es már nem zörög. Kicsit sem, pedig a bőr nyiszorgását elnéztük volna neki. És a V6-os, közös nyomócsöves, 225 lóerős dízel még mindig ott van a szeren.
Mert hiába (egy hétvégi bevásárlás híján) 2,5 tonna a Touareg tömege, a hathengeres ezt észre sem veszi. Amiatt is kalapot emelhetünk előtte, hogy olyan igazán szép, németesen kerek számokat produkál a hatgangos, kézzel is kapcsolgatható automatával. A nyomatéka 500 newtonméter, 0-100-ra 9,9 (azaz tíz) másodperc alatt gyorsul, és épp megfutja a 200-at (oké, 201 km/h a végsebessége, de akkor is, majdnem kerek). Mindezt dráma nélkül, rotyogó felsőbbrendűséggel, ahogy egy magára adó SUV-nak illik.
Az ülések azonban még mindig rövidek, különösen a hátsók, amelyeknél egy ügyesen megfaragott felvidéki lóca is komfortosabb. A hipermodern német konyhák otthonosságát sugárzó, csupa alu(utánzat), feszes bőr, fekete műanyag beltér pedig kicsit nyomasztó az én balkáni lelkivilágomnak, pláne, hogy a műszerfal formájáról tényleg csak a konyhapult jut eszembe, semmi más. A lilásan tükröződő síküvegektől meg elsőre fel sem tűnik, hogy a multifunkcionális kijelző is új. Hát persze.
De a váltó finoman, elfogadható virgoncsággal kapcsol, a motor megnyugtatóan morajlik, a klímaberendezés pedig egészen pazar, ugyanis nemcsak a hőmérséklet szabályozható rajta oldalanként, hanem a fújás erőssége is. Ilyen apró dolgokon érhető tetten a gondosan odafigyelő, népautós múlt.
Aztán ebben lehet már távolságtartós sebességtartó automatika is, mint a nagyokban, amely ha kell, akár állóra is fékezi az autót. Majd állunk tovább eshet Kína irányában, mert az új a Touareg-szériában mutatták be a világ első, terepezéshez igazított blokkolásgátlóját, az ABSPlust, amely laza felületen akár húsz százalékkal csökkenti a fékutat. Aki akarja, mérje meg colstokkal, a lusta többség jobban teszi, ha elhiszi.
Meg tettek bele az aktív lengéscsillapítókkal karöltve dolgozó borulásgátlást is. A tükör holtterében érkező autókra pedig ugyanúgy a külső visszapillantókba épített villogó hívja fel a figyelmet, mint a Volvókban manapság. Jegyezzék meg, amit a svédek BLIS-nek hívnak, az a Volkswagennél SSLCA. Mennyire germán. És a Touareg hifije is Dynaudio (dán), akárcsak a Volvóé.
Kár tagadni, az új make-uppal már valóban majdnem ott van a topon a Touareg, annyira biztosan macho, mint a Porsche Cayenne . Hátulról is jól mutatnak a sötét burák, a rugózás puhításával és a zajok megszüntetésével pedig sikerült kihúzni a kígyó méregfogát. De azért eszembe nem jutna egy BMW X5, vagy egy Mercedes ML helyett ilyet választani. Pedig annyiba kerül.
Most kezdje mindenki morzsolni a rózsafüzért, és halkan mormolja: tizennégymillió ötszázharmincnyolcezer-nyolcszáz forint, tizennégymillió ötszázharmincnyolcezer-nyolcszáz forint, tizennégymillió ötszázharmincnyolcezer-nyolcszáz forint.... Ez a 3.0 V6 CR TDI Touareg ára alapáron, extrák nélkül. Egy Volkswagené. Ha nem értik, akkor máshogy mondom: egy NÉPAUTÓÉ!
