A világ második legjobb gitárosa?

2006.07.18. 08:01

Adatlap Subaru Impreza Wrx Sti - 2005

  • 2457 cm3-es,boxer 4 hengeres benzines
  • 280 LE @ 5600 rpm
  • 392 Nm @ 4000 rpm
  • 6 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    5.4 másodperc
  • Végsebesség:
    255 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    10.9 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    15.3 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    8.3 l/100km
Ez a 280 lóerő a legmocskosabb és egyben legmeggyőzőbb 280 lóerő, amivel valaha is találkoztam. Az Impreza tényleg felszaggatja az aszfaltot. Nincs szó, mely visszaadná azt a mosdatlan, nyers brutalitást, ami az STi-ből árad. De vajon jobb, vagy rosszabb, mint egyetlen ellensége, a Lancer Evo IX?

Lancer vagy Impreza, Impreza vagy Lancer? Amióta a Subaru és a Mitsubishi piacra dobta ezeket a négykerék-hajtású szörnyeket, adott a kérdés, de mi lehet a válasz? Első ránézésre tök ugyanolyan a két autó, sőt, még a vizsgálódás első köre sem mutat semmi különbséget. Nagyjából ugyanolyan erősek, gyorsak, kifinomult összkerék-hajtással, sportos mezítelenségben.

A Subaru azonban 2005-ben úgy döntött, hogy több mint tíz év után lecseréli egyébként kiváló kétliteres motorját az amerikai piacon kipróbált két és fél literesre, így a technikai megoldásokon túl most már a számok is eltérnek. Japánban 280 lóerőnél húzták meg a teljesítményhatárt, ebben tehát nincs különbség, de a nagyobb hengerűrtartalom következtében a nyomaték is megnőtt: míg az Evónak 355, az STi-nek 392 nyútonmétere van.

A motortuning hívei ne is olvassanak tovább, számukra eldőlt a kérdés, hiszen a nagyobb motort jobban lehet húzni. Ha valakinek az az életcélja, hogy öt-hat-hétszáz lóerőt préseljen ki az autójából, és aztán a gyorsulási versenyeken alázzon, az Impreza WRX STi az ideális megoldás.

Az életszerű használat azonban sokkal több elvárást támaszt az autókkal szemben. Fontos például a kinézet, márpedig esztétikailag az Impreza oda-vissza veri a Lancert. Szépnek éppenséggel ez az autó sem nevezhető, de markáns orr-részével, széles küszöbjeivel egyértelműen érdekesebb, karakteresebb.

Belül is vidámabb az élet. Természetesen az Impreza is tele van gagyi megoldásokkal, de az ajtóban és az üléseken lévő kék betétek dominálnak, és nagyon sokat dobnak az amúgy puritán belvilág hangulatán. Első ránézésre a nyomi kapcsolókat, meg a kötelező rettenetes digitális kvarcórát fel sem fedezzük.

Érdekes, hogy a nagyobb motor mit sem segít a hétköznapi használat során. Az ember azt hinné, hogy már alacsony fordulaton is komoly erők hatnak, pedig nem. A boxermotor ereje alacsony fordulaton, turbónyomás nélkül éppen elég, hogy ellavírozzunk a városban, de ugrabugrálni kevés. Az Evóban gyorsabban éled a motor, és finomabban kezd őrjöngeni; persze csak abban az esetben, ha úgy döntünk, hogy egyáltalán lehet finoman őrjöngeni. Az STi-motor alul nyámnyila, aztán valahol 3500-as fordulat környékén hirtelen feléled, és nyersen, brutálisan, hirtelen, meglepetésszerűen vágja az ember arcába azt, amire egyébként mindenki számított.

Az Evóban olyan durva a gyorsulás érzete, hogy az anyósülésen fészkelődő utas arcába azonnal felszökik a vér, és önfeledten ujjongani kezd, míg az STi-ben az utas az erőt érezvén elhallgat és kapaszkodik. Az első érdekesség, amit az Imprezában észrevettünk, miután birtokba vettük, hogy igencsak meglazult az anyósüléshez tartozó majrévas.