Miből lesz a cserebogár?!

2009.06.15. 08:13
A Nissan akkorát dobott a Qashqai-jal, hogy önkéntelenül is mindenki célkeresztjébe került. A Peugeot 3008 után itt az újabb kihívó, és nem kopogtat: rárúgja az ajtót.

Érdekes, hogy amíg a franciák egy öszv... ehmm... crossovert deklarálnak ellenfélként, addig a Škoda nem kertel, és egy egyszerű kompakt SUV-val le is tudja a beazonosítást. Ez a fajta célratörő őszinteség jellemezte az egész kétnapos nemzetközi sajtóbemutatót a festői Szlovéniában. A sajtótájékoztató röpke harminc perc, kicsi maszlag a formáról, egy kis statisztika, az érdekes dolgok kiemelése és kész. Persze egy egész napos tesztvezetés után minek is órákat beszélni arról, amit már úgyis mindenki kipróbált, megtapogatott, megszagolt és megismert? Az idő pénz, abból meg ilyenkor nincs sok sehol.

Vagy mégis? Meglepő módon alig párszor hangzott csak el a „gazdasági helyzet” kifejezés, és nem rémisztgettek mindenféle számokkal, kimondták kerek perec: jól állunk gyerekek, nincs kaka. Az egész modellpaletta frissnek mondható, tavaly ugyan némileg csökkentek az eladások, ellenben idén már 15,4 százalékkal több autóra kaptak megrendelést, mint egy éve ilyenkor. Van nevük a piacon, motorpalettájuk sem szegényes, ráadásul ma már a konszern legmodernebb fejlesztéseihez is hozzáférnek, elmúltak már az idők, amikor a bátyó levedlett kabátját hordták.

Ráadásul most itt van ez a szerzet, amivel belépnek az egyik legdinamikusabban fejlődő kategóriába. Idefelé jövet sokat gondolkodtam a névválasztáson, vajon miért lett Yeti? Miért nem valami komolyabb? Ennyire fiatalos lenne? Hogy néz majd ki a Kuga-Qashqai-Tiguan (ezt nem szívesen hallják) között? Lelövöm a poént: jópofán. Bizony ám, ez volt az első szó, ami az agyamba tolult. Pedig első ránézésre nem is túl szép, de ahogy ott állt, két kerek kis bamba szemével, magasra csapott seggel, azonnal megkedvelte az ember. Végre egy tényleg egyedi arc, amely láttán nem azt kezdi el kutatni az elme, hol látta már, hanem új könyvtárat nyit neki, és elraktározza. Jópofa. Ízlelgessék. Ugye?

A széles, vigyorgó krómszáj és a két kerek ködlámpa−nappali fény−kanyarfényszóró külön-külön sehogy sem áll össze eggyé, mégis valami bumfordi bájt kölcsönöz a doboznak. Mert doboz ez valójában, magas szélvédőjével-kabinjával hunyorítva emlékeztet a Mercedes GLK-ra, azt is szerettük. Persze óhatatlanul elkezd Roomsterezni mindenki, aki látja elsuhanni, de önök ezentúl csak nevethetnek a tudatlanokon, hiszen egyetlen karosszériaeleme sem azonos a kis egyterűvel, ahogy a platform sem, amelyre épül. Míg a Roomster egy amolyan Octavia-Fabia hibrid, addig a Yeti az Octavia Scout padlólemezét használja, annál szélesebb nyomtávval, rövidebb túlnyúlásokkal. A szigorúan két részre osztott üvegfelületek azok, amik felidézik a Roomstert, de a szélvédő meredekebb, a forma kicsit szögletesebb.

Háromféle motorral és ugyanannyi felszereltségi szinttel szerelt példányok vártak minket, persze az övcsatra ragasztott filcdarabot, mint zajcsökkentő eszközt, itt is megkaptuk, pedig semmi szükség rá, a beltér minősége nem követel meg ilyen trükköket. A felszereltségi szintek is inkább csak pro forma voltak feltüntetve, hiszen szinte mindegyikben akadt egy csokornyi feláras extra: motoros ülés vagy teljes üvegtető, esetleg 7 fokozatú DSG váltó.

A beltérben nem érnek nagy meglepetések. Az ülések magasak (volt hová építkezni), ülőlapjuk inkább keskeny, mint széles-terpeszkedős. A műszerfal – hála a jól ismert kapcsolóknak és ikonoknak – pár perc alatt áttekinthető, megszokható, onnantól minden kézre áll. A kormány két tengely mentén állítható, a váltókar rövid, ha nagyon felemeljük a vezetőülést, kicsit már messze is van. A széles középkonzolt megérzi a térd hosszabb távon, de cserébe érintőképernyős multimédia-központot tartalmaz. A tényleg szokatlanul nagy szélvédőnek és a sok üvegfelületnek hála a kilátás remek, de az utastér gyorsan felmelegszik, sűrűn kell használni a klímát. Az ülések alatt másfél kilós teherbírású rekeszek, a középkonzolban és az ajtózsebekben PET-palack pihenők, na és az olcsó és hatékony okosságok. Ilyen a könyöklő kis le-fel mozgatható műanyag lapkája, amit felemelve az így előtűnő kis résen a hideg levegő áramlik az üregbe, így hűtve azt és a már említett ajtózsebek oldalához rögzített kis gumigurtnik, amik tökéletesen fixálnak mappát, térképet vagy bármi mást, így az nem csúszkál ide-oda. Olcsó és hatékony, ahogy a csomagtérbe rendelhető, szétnyitható kis kempingasztalka is.

A VarioFlex ülésrendszer három különálló ülése egymástól függetlenül csúsztatható, így hátul elférnek a nagyra nőttek is, a középső háttámláját előredöntve pedig kis étkezőasztalt kapunk, pohártartóval, nádi hegedűvel. Ez a középső kakasülő amúgy is olyan mostohagyerek, ha nem akarjuk, akár ki is vehetjük, így a két szélső ülést egymáshoz közelebb húzva már tényleg bőséges teret kap a két hátsó utas. A támlák persze dönthetőek, az ülőlapokkal együtt akár a két első ülés mögé is behajtogathatjuk őket. Ha mindhármat kivesszük, 1760 liternyi teret kapunk. A hasábformának hála hátul is van hely, vállban-fejben egyaránt, és a lábtér is egész emberes, egyszóval el lehet benne férni relatíve kényelmesen, na.