Bár a 240Z sose volt tömegmodell, itthon szerencsére van elég lelkesedés és hozzáértés, ahhoz, hogy egy ilyen világszinten is ritka ünnepi felhozatal jöhetett össze az Euroringen.
Ezek itt a hétköznapi használatra szánt Datsunok. A baloldali mondjuk 263 lóerőt tud fékpadon, de ettől még lehet vele közlekedni.
Itt viszont már egy pályagép szaglászik. A Hangyászra várva délelőtt csak ez a jobbkormányos mennydörgés körözgetett.
Feszül a központi anya, az erőkarral láthatóan nem lesz gond.
Amíg a fehér csövezett csoda komótosan pályázott, volt egy kis idő ezt 72-es rajtszámú 72-es 240Z-t körbefotózni. Ne dőljenek be a látszatnak, ez az autó az utolsó csavarig makulátlan.
Az összes részlet elképesztő igényességgel van kidolgozva, még a mesterséges rozsdafoltok is hibátlanok. Érdemes megfigyelni a jobb felső képen feltűnő sztegoszaurusz hátat is.
Ha egy makulátlan fényezésre vágyunk, nincs nehéz dolgunk, csak le kell fényezni az autót makulátlanul. Ha viszont szándékosan szeretnénk egy árnyalatnyit patkányosítani az összképen, máris sokkal nehezebb eltalálni a pusztulat és a patika közötti kényes egyensúlyt.
Egy pazar orr, szinte lötyög benne a 2,8-as, 150 lóerős sorhat. Az a sárvédő szélesítés is egészen zseniális.
Nehéz autónak ennél szebb sziluettet rajzolni. Mintha álltában is mozogna.
Nálam szoros versenyben, de egy hajszállal ez a szög nyert. Elképesztő kiállása van.
Használható méretű csomagtér egy használható autóban. Azok ott elöl 350Z ülések.
Az a fa kormány legalább annyira szép, mint amennyire szervó hiányában nehéz tekerni. A két jobb oldali kép a Fekete motorháztetős, reszelt Datsunhoz tartozik a golflabdás váltóval, és a kesztyűtartóba pakolt hanggal. Bal alul a bal kézzel fogdosandó váltó, és versenyautósan puritán kapcsolók.
Akárhányszor egy kis állítgatás után újra beröffentették, kissé megremegett a depó, majd finoman por szállingózott a plafon repedéseiből.
Újabb próbakör.
Ez is 2,8-as, ez is 150 lóerő. A szülinapi zsúrra egy 6000 kilométeres túráról érkezett szinte egyenest, szóval a megbízhatósággal nincs gond.
Egy meglehetősen látványos légszűrőház. Akkoriban még nem volt szempont, hogy a motortér kissé állott levegője helyett frisset szívjon a motor.
Ez már sokadik kör hangolás, a célegyenesben lett is tempó, de Karotta szerint a féken és kanyarokon még kell majd reszelni.
A világon bármelyik bokszutcában elférnének.
Itt már túl vagyunk az első esőn, és a távolban, valahol az autópályán recsegve közeledik a Hangyász.
Újra kisütött a nap, újabb hangolás.
Sokadik alkalommal közeledik a motorindítás. A fotó készítése közben határozottan félek, hogy mikor csap megint elkerülhetetlenül halántékon az irgalmatlan dübörgés.
A képen egy kifejezetten családias születésnapi rendezvény hét résztvevője látható.
És akkor a régóta aggódva figyelt távolból érkező égzengés testet öltött.
Megérkezett Karotta. Itt éppen lepacsizik a Datsunokkal.
Nem egyformák, de mind gyönyörű a maga nemében.
Épp mielőtt végre nekiálltak volna pályázni a Z-k, leszakadt az ég.
A versenygépet betolták a bokszba...
..., a Hangyász rezignáltan tűrt.
Ilyen egy igazán jól megépített közel ötven éves autó: esőben is lehet vele pályázni.
A 240Z eredetileg csak típusszámnak szánták, de Yutaka Katayama, a Nissan amerikai divíziójának első elnökének köszönhetően rajtaragadt. Szintén az ő nevéhez fűződik, hogy egyáltalán elkezdték forgalmazni a Z-t Amerikában is.
Szintén Katayama intézte el, hogy 180 centi felett is el lehessen férni a vezetőülésben,
Ehhez a darabhoz elég mélyen és igényesen hozzányúltak. 200SX váltó, Subaru sperrdifi, BC Racing futómű, EVO 7 fék.
Nézzék ezt a csodás motorteret! 3,5 liter, 263 lóerő, padon mérve.
Erre az autóra mondta az Karotta, hogy ebben a formájában, mindenfajta változtatás nélkül úgy fogadná el, ahogy van.
Az egyetlen tökéletesen gyári, amerikai piacos Datsun. 2,4 liter, sorhat, négysebességes kézi váltó. Nehéz elképzelni egy ennyire finom járműről, hogy indult a Safari Ralin. Ja, és nyert.
Ez egy három férőhelyes motorháztető.
Különböző hozzáállás, de hasonlóan hibátlan kivitelezés.
Az épített Datsun látványosan gyorsabb volt a célegyenesben a patkányoknál.
Ritkán látni ennyire jó ízléssel megépített öreg autót, hát még Datsunt. A tulajdonos hozzáállásról sokat elmond, hogy az egyelőre műkarbon motorház sarkára rá volt firkantva, hogy ne aggódjunk, már készül az igazi.
A jobbkormányos versenygép nem állt össze teljesen a nap végére, de hangja így is zseniális volt.
Tank és ami eloltja.
Közeledik a nap vége. Egészen elképesztő autók közlekedtek pályán örömből. Már csak egy programpont van hátra:
Karotta és a szokatlanul üzembiztos Hangyász megutaztatták a népet.
Bár hiányzik az irgalmatlan szárny, azért így sem volt lassú.
A Hangyász félelmetesen hangos, a legtávolabbi kanyarokból is átmennydörögte a pályát. Aztán beül az ember anyósnak, és a hallásunk mellett kiakad a sebesség, hő és g-erő szenzorunk is. Ha pedig ennyi érzékünk van egyszerre túlterhelve, úgyse lehet mindre figyelni, és a riadt kapaszkodás helyett teljes nyugalomban szemlélhetjük a körülöttünk viharzó eseményeket.
Vége.
Datsunok