Fotó:
Rengetegen rajonganak az E30 M3-ért. Megértem őket, egy vagyok közülük. Autóbuziként nyilván illik rajongani a versenypedigréért és a finom műszaki tartalomért, de ezt az autót szerintem mégis a csodás formája adta el igazán. A végletekig finomított kockás kupéfazonnak gyakorlatilag nincs rossz szöge.
Fotó:
Az M3 első generációját 1986 és 1990 között gyártották, a képeken látható példány pedig 1987-es. Bár korábbiból már lehetett volna OT-rendszámos, Magyarországon mégis ez a ’87-es az első. A minősítést teljes restaurálás előzte meg.
Fotó:
A gépteremben a BMW S14-es motorkódú, tizenhat szelepes, hengerenkénti pillangós négyhengerese lakik, és full támadás közben 200 öregsulis szívó-lóerőt tud kipréselni magából. Az OT-vizsga előtt a teljes motort újjáépítették, körülbelül háromszáz kilométer lehet benne, ezért az üvegelés egy darabig még sajnos elmarad.
Fotó:
A restaurálást hamar kiszúrhatjuk, ha megnézzük a csavarokat és az anyákat. A szín maradt a gyári Hennarot, ami egy érdekes narancsos piros árnyalat, és rettentő jól áll az autónak. Egyébként nagyon kevés M3 létezik ebben a színben, mivel csak másfél évig lehetett kérni.
Fotó:
Az egész autó egyik legmenőbb részletmegoldása a két kis törlőlapát a lámpák előtt. Eszméletlenül aranyosak. A kadmiumsárga lámpaburák pedig nagyot dobnak az M3 eleve sem túl szerény megjelenésén.
Fotó:
Itt remekül kiadja, hogy az M3 kasznija több ponton teljesen más, mint egy alap E30 Coupéé. A szélesítések nem a kerékjárati ívet követik, hanem az autó egész oldala szélesebb a lámpák és az ajtó között. A kerékjáratok fölött gyönyörű, egy repülőgép szárnyprofiljára hasonlító terület mutatja a szélesítések ívét.
Fotó:
Mielőtt kultautó lett belőle, az M3 homologizációs céleszközként kezdte a pályafutását, mint sok kortársa. Végül elég sokat, több mint tizennyolcezer darabot készítettek belőle eleinte 2,3, később 2,5 literes motorral.
Fotó:
A beltér már a megjelenéskor sem volt túl modern, mai szemmel nézve pedig szinte fapad. Nyilván van, ami nyiszog, van, ami kopogós, viszont a hangulata annyira hibátlan a finom bőr Recarókkal, a piros mutatókkal és az általános egyszerűséggel, hogy engem azonnal megvett kilóra.
Fotó:
Állítólag erőteljes megszokást igényel a dog-leg kiosztású váltó. A lényege az, hogy a kettes és a hármas egymással szemben van, így a váltások között nem kell síkot váltani. Versenyen vagy pályanapon jól jöhet, a hétköznapi használatot viszont nem könnyíti meg.
Fotó:
Gombok a kormányon? Ugyan már! Érdemes inkább a vezetésre figyelni, nem arra, hogy mi szól a rádióból. Sőt, a rádiót eleve nincs is sok értelme bekapcsolni egy ilyen autóban.
Fotó:
Jól látszik, hogy a csomagtérfedél és a C-oszlop teljesen más, mint a sztenderd E30-asokon. A szárny egy elég király korabeli extra, ami kezd újra divatba jönni.
Fotó:
A 15 colos kerekek ma már nevetségesen kicsinek számítanak gyakorlatilag bármilyen autón. A kis kaszni alatt azonban hibátlanul mutatnak a gyári BBS-ek és a ballonos gumik. A márkánál maradva ennél csak egy többrészes BBS RS szett lenne metálabb.
Fotó:
Fontos plakett jelzi előre, hogy ha az állapot marad, akkor ez az autó valószínűleg soha nem lesz olcsóbb, mint most.
Fotó:
A garázsban akadtak még érdekes darabok: Individual M5, 1M Coupe és E36 M3 szedán. Egyiket se mondanám népautónak.
Fotó:
Az M3 generációk nyolcvan százalékát sikerült kigurítani a placcra, sajnos a legújabb szériából nem volt raktáron. A felniátmérő, a hengerszám és a kaszniméret nőtt, az élek száma pedig csökkent, ahogy haladunk előre az időben.
Fotó:
Karizmatikus kvartett. Minden generáció egy lépéssel közelebb került a kompromisszummentes autósághoz, miközben megtartották, vagyis próbálták megtartani a nagy előd legtöbb jó tulajdonságát.
Fotó: