Bár a 240Z sose volt tömegmodell, itthon szerencsére van elég lelkesedés és hozzáértés, ahhoz, hogy egy ilyen világszinten is ritka ünnepi felhozatal jöhetett össze az Euroringen.
Fotó:
Ezek itt a hétköznapi használatra szánt Datsunok. A baloldali mondjuk 263 lóerőt tud fékpadon, de ettől még lehet vele közlekedni.
Fotó:
Itt viszont már egy pályagép szaglászik. A Hangyászra várva délelőtt csak ez a jobbkormányos mennydörgés körözgetett.
Fotó:
Feszül a központi anya, az erőkarral láthatóan nem lesz gond.
Fotó:
Amíg a fehér csövezett csoda komótosan pályázott, volt egy kis idő ezt 72-es rajtszámú 72-es 240Z-t körbefotózni. Ne dőljenek be a látszatnak, ez az autó az utolsó csavarig makulátlan.
Fotó:
Az összes részlet elképesztő igényességgel van kidolgozva, még a mesterséges rozsdafoltok is hibátlanok. Érdemes megfigyelni a jobb felső képen feltűnő sztegoszaurusz hátat is.
Fotó:
Ha egy makulátlan fényezésre vágyunk, nincs nehéz dolgunk, csak le kell fényezni az autót makulátlanul. Ha viszont szándékosan szeretnénk egy árnyalatnyit patkányosítani az összképen, máris sokkal nehezebb eltalálni a pusztulat és a patika közötti kényes egyensúlyt.
Fotó:
Egy pazar orr, szinte lötyög benne a 2,8-as, 150 lóerős sorhat. Az a sárvédő szélesítés is egészen zseniális.
Fotó:
Nehéz autónak ennél szebb sziluettet rajzolni. Mintha álltában is mozogna.
Fotó:
Nálam szoros versenyben, de egy hajszállal ez a szög nyert. Elképesztő kiállása van.
Fotó:
Használható méretű csomagtér egy használható autóban. Azok ott elöl 350Z ülések.
Fotó:
Az a fa kormány legalább annyira szép, mint amennyire szervó hiányában nehéz tekerni. A két jobb oldali kép a Fekete motorháztetős, reszelt Datsunhoz tartozik a golflabdás váltóval, és a kesztyűtartóba pakolt hanggal.
Bal alul a bal kézzel fogdosandó váltó, és versenyautósan puritán kapcsolók.
Fotó:
Akárhányszor egy kis állítgatás után újra beröffentették, kissé megremegett a depó, majd finoman por szállingózott a plafon repedéseiből.
Fotó:
Újabb próbakör.
Fotó:
Ez is 2,8-as, ez is 150 lóerő. A szülinapi zsúrra egy 6000 kilométeres túráról érkezett szinte egyenest, szóval a megbízhatósággal nincs gond.
Fotó:
Egy meglehetősen látványos légszűrőház. Akkoriban még nem volt szempont, hogy a motortér kissé állott levegője helyett frisset szívjon a motor.
Fotó:
Ez már sokadik kör hangolás, a célegyenesben lett is tempó, de Karotta szerint a féken és kanyarokon még kell majd reszelni.
Fotó:
A világon bármelyik bokszutcában elférnének.
Fotó:
Itt már túl vagyunk az első esőn, és a távolban, valahol az autópályán recsegve közeledik a Hangyász.
Fotó:
Újra kisütött a nap, újabb hangolás.
Fotó:
Sokadik alkalommal közeledik a motorindítás. A fotó készítése közben határozottan félek, hogy mikor csap megint elkerülhetetlenül halántékon az irgalmatlan dübörgés.
Fotó:
A képen egy kifejezetten családias születésnapi rendezvény hét résztvevője látható.
Fotó:
És akkor a régóta aggódva figyelt távolból érkező égzengés testet öltött.
Fotó:
Megérkezett Karotta. Itt éppen lepacsizik a Datsunokkal.
Fotó:
Nem egyformák, de mind gyönyörű a maga nemében.
Fotó:
Épp mielőtt végre nekiálltak volna pályázni a Z-k, leszakadt az ég.
Fotó:
A versenygépet betolták a bokszba...
Fotó:
..., a Hangyász rezignáltan tűrt.
Fotó:
Ilyen egy igazán jól megépített közel ötven éves autó: esőben is lehet vele pályázni.
Fotó:
A 240Z eredetileg csak típusszámnak szánták, de Yutaka Katayama, a Nissan amerikai divíziójának első elnökének köszönhetően rajtaragadt. Szintén az ő nevéhez fűződik, hogy egyáltalán elkezdték forgalmazni a Z-t Amerikában is.
Fotó:
Szintén Katayama intézte el, hogy 180 centi felett is el lehessen férni a vezetőülésben,
Fotó:
Ehhez a darabhoz elég mélyen és igényesen hozzányúltak. 200SX váltó, Subaru sperrdifi, BC Racing futómű, EVO 7 fék.
Fotó:
Nézzék ezt a csodás motorteret! 3,5 liter, 263 lóerő, padon mérve.
Fotó:
Erre az autóra mondta az Karotta, hogy ebben a formájában, mindenfajta változtatás nélkül úgy fogadná el, ahogy van.
Fotó:
Az egyetlen tökéletesen gyári, amerikai piacos Datsun. 2,4 liter, sorhat, négysebességes kézi váltó. Nehéz elképzelni egy ennyire finom járműről, hogy indult a Safari Ralin. Ja, és nyert.
Fotó:
Ez egy három férőhelyes motorháztető.
Fotó:
Különböző hozzáállás, de hasonlóan hibátlan kivitelezés.
Fotó:
Az épített Datsun látványosan gyorsabb volt a célegyenesben a patkányoknál.
Fotó:
Ritkán látni ennyire jó ízléssel megépített öreg autót, hát még Datsunt. A tulajdonos hozzáállásról sokat elmond, hogy az egyelőre műkarbon motorház sarkára rá volt firkantva, hogy ne aggódjunk, már készül az igazi.
Fotó:
A jobbkormányos versenygép nem állt össze teljesen a nap végére, de hangja így is zseniális volt.
Fotó:
Tank és ami eloltja.
Fotó:
Közeledik a nap vége. Egészen elképesztő autók közlekedtek pályán örömből. Már csak egy programpont van hátra:
Fotó:
Karotta és a szokatlanul üzembiztos Hangyász megutaztatták a népet.
Fotó:
Bár hiányzik az irgalmatlan szárny, azért így sem volt lassú.
Fotó:
A Hangyász félelmetesen hangos, a legtávolabbi kanyarokból is átmennydörögte a pályát. Aztán beül az ember anyósnak, és a hallásunk mellett kiakad a sebesség, hő és g-erő szenzorunk is. Ha pedig ennyi érzékünk van egyszerre túlterhelve, úgyse lehet mindre figyelni, és a riadt kapaszkodás helyett teljes nyugalomban szemlélhetjük a körülöttünk viharzó eseményeket.
Fotó:
Vége.
Fotó:
Datsunok