A Los Angeles-i Petesen Automotive Museum a világ egyik legnagyobb és legrangosabb autógyűjteménye. Az épületet 1962-ben húzták fel Welton Becket tervei alapján, s eredetileg a japán Seibu áruházlánc egyik külföldi outletje volt egy darabig. A sajtómágnás Robert Petersen 1992-ben azért vette meg az épületet, mert ablaktalansága miatt jól védettek benne a tárgyak. 125 millió dollárt költött az éplületre, 100 másikat a benne levő kiállításra - akkor
Fotó:
1951-es Nash-Healey sportkocsi, 125 lóerős, sorhatos motorral. Ahogy a kiállítási táblán szerepel: "...ez biztosította, hogy Amerika vezető szerepben maradjon a háború utáni, nagyteljesítményű sportkocsik piacán". Hát... Szerintem többen emlékeznek a Jaguar XK120-ra, Triumph TR2-esre, MG TC-re, de még az Allardokra is, mint erre a 104 példányban készült csodabogárra. Amihez mellesleg az első évben az angol Panelcraft, a maradék háromban az olasz Pinin Farina készítette a karosszériákat, a futómű-fék pedig szintén angol volt benne. Csak a motor és a váltó jött a Nash-től, nehéz is volt, mint a dög
Fotó:
A Petersen Múzeum legfelső szintjén a motorizáció történetét mutatják be, kiemelten kezelve a kaliforniai múlthoz kapcsolódó járműveket. Ezt a Salsbury robogót 1947-ben gyártották Pomonában (Kalifornia), kezelése a pedálok miatt jobban hasonlított az autókéhoz, mint más motoroké. 400 példány készült a hat lóerős, mandarinzselé színű áramvonalból
Fotó:
A Bangert Teverbaugh-Kirkland Special 1957-ből. A bonneville-i sebességi rekordversenyekre építette John Teverbaugh és Robert Kirkland, a vékony és erős krómmolibdén csővázra pedig a hollywoodi Bangert Enterprises húzott üvegszálas műanyag karosszériát. 300 lóerős V8-asával 281,8 km/h-s sebességre volt képes
Fotó:
A Bangert izé-izé (elég volt egyszer leírni...) különlegessége, hogy készítői ezen használtak először fékezőernyőt - itt már a tárcsafékek kiegészítésére. Azóta a felszerelés kötelező a bonneville-i futamokon, igaz, ma már nem egyszerű ejtőernyőkből készítik, hanem spéci cuccokat használnak
Fotó:
Mercury D-528 tanulmányautó 1955-ből. Különféle biztonsági, világítástechnikai, légkondicionálási és szerkezettani vizsgálatok céljából készült
Fotó:
Az 528-as nevet azért kapta, mert ez volt a Ford 528. tanulmánya, de más elsőségeket is tud. A márka (a Ford anyakonszern egésze) itt próbálkozott először műanyag karosszériával, B oszlop nélküli tetőszerkezettel
Fotó:
A D-528 belső tanulmány maradt, de pár évvel később eladták a Paramount Filmstúdiónak, ahol Beldone - akkor már így hívták a kocsit - több filmben szerepelt. A bal és a jobb hátsó szárnya felnyitható, a bal alatt az üzemanyagtank, a jobb alatt a pótkerék lakik, ugyanis a Ford itt először megpróbálkozott klímaberendezéssel, de annak párologtatója akkora helyet foglalt, hogy mindent ki kellett költöztetni a csomagtartóból
Fotó:
A Studebaker Avanti az USA legfincsibb luxusautója volt. 289 köbinches, azaz 4,7 literes, V8-as motorja kompresszorral hozta a 289 lóerőt - ilyen, amikor a számok bűvöletében dolgoznak a mérnökök. Tényleg csodálatos autó volt, 1962-es megjelenésekor a leggyorsabb a szériagyártottak között a világon - elméletileg 286 km/h-ra volt képes és 29 sebességi rekordot döntött meg
Fotó:
Karosszériáját a híres Raymond Loewy tervezte. 20 ezret akartak eladni belőle, de végül csak valami 1500 példány készült, ezek ma a gyűjtők által nagy becsben tartott kincsek. A kiállított példány egyike az utolsóknak. A típus gyártása a Studebaker 1963-as összeomlásával ért véget, de a különféle utódcégek egészen 2006-ig készítették az Avantit
Fotó:
Ezt a formát sokszor viszont lehetett látni az 50-es évek sportautó-fotóin, mert a torinói Ghia-stúdióban ennek a receptnek különféle megvalósulásait tették rá a Fiat 8V Supersonic-ra, a Jaguar Supersonicra,meg erre, az 1954-es Plymouth Explorerre
Fotó:
Bőr, króm, alumínium, háromküllős fakormány mellkastörő középső dísszel - minden,ami az ötvenes évek közepén egy drága európai sportkocsi kelléktárába tartozott, még ha ez amerikai is. A rádió gombjai rejtettek
Fotó:
Érdekes, hogy ebbe a nyilvánvalóan méregdrágán megvalósítható autóba a Chryslernél csupán egy sorhatos,110 lóerős motort tettek, amikor még a hasonló Fiat is nyolc hengerrel ment
Fotó:
Még mindig az ötvenes évek, még mindig amerikai-európai koprodukció: a Dodge Z-250 1953-ban készült és a Bertone-stúdióban készült a formaterve
Fotó:
Amerika loholt a sportautó-vásárlók után, akik a háború utáni három évtizedben jellemzően európai sportautókat kerestek, mert azok jobbak és élvezetesebbek voltak. A Dodge Storm Z-250-esnek nem véletlenül annyira régi kontinens-stílusban készült a beltere
Fotó:
Mint szinte minden amerikai gyártó az összes sportkocsijával, a Dodge is belefutott a lehetetlen ellentmondásba: kicsi autót nem akart, de a nagy meg nehéz volt. A Stormnak éppen ezért lett volna egy elegánsabb (értsd: ólomnehéz) utcai és egy könnyű versenykarosszériája is, ezeket pedig négy csavar oldásával cserélni lehetett volna. Naná, hogy a brutális gyártási költségeket meglátva, elvetették az egész jármű ötletét
Fotó:
És igen, az igazi, kaliforniai autó, a Volkswagen Bogár-alapú homokfutó, azaz a buggy
Fotó:
Kalifornia autós szempontból mindig is nagyon befogadó volt, egész történetében jól megfért itt amerikai, európai, később japán és koreai jármű is. A Bogár is hamar, már az ötvenes évek közepén elterjedt errefelé, a hatvanas évek füvön és LSD-n élő nemzedékének pedig kapóra jöttek az akkor már öreg Folkszik mindenféle vízióik megvalósításához
Fotó:
Ez amúgy egyike az elég ritka,zárt karosszériás buggyknak, persze helyi építés
Fotó:
A világ egyik legritkább és legérdekesebb Fordja (sőt általában - autója) ez. Igen egy GT40-es, abból is a MkIII-as verzió, annak a hét példánynak az egyike, amit nem versenypályára, hanem utcai használatra készítettek. Puhább futómű, párnázottabb belső tér, 4,7 literes, 306 lóerős motor, Maserati-féle légkürtök, némi csomagtartó és kényelmesebb fejtámlák jelentették a polgáriasodást itt. 1967-es az autó
Fotó:
Íme a bizonyíték, hogy az amerikai akkor is chopperen akar ülni, ha versenymotort tervez és maga is versenyző. A 2002-ben készült Alligator A-6-ost a legendás Dan Gurney (Indy 500) tervezte, váza szénszálas műanyagból van. Pont úgy kell rajta ülni, mint egy chopperen
Fotó:
Tanulmányok az ötvenes évekből a felső szinten. Féllel lejjebb a hot rodok vannak, lent a filmekben szereplő autók, a pincében pedig, csak tárlatvezetéses formában a legdurvább érdekességek százai láthatók. Jellemző, hogy délután háromkor indult volna egy turnus, nekünk viszont pont akkor indult vissza a buszunk Los Angeles túlsó felébe. Ami nem kicsi, amúgy
Fotó:
Honda C100-as 1961-ből, amit a Petersenben egyszerűen "50"-nek neveznek. Azokat az amerikaiakat ültette két kerékre, akik korábban el se tudták képzelni, hogy ilyenre vetemednének - de a Cubot könnyű volt használni, keveset fogyasztott, nem lett tőle büdös és piszkos a ruha, soha nem döglött be és nem került sokba. Új életérzést adott
Fotó:
1967-es Shelby Long Super Snake dragster, talán a legszebb, amit ebben a műfajban valaha készítettek
Fotó:
Komolyan vették a borulókeretet már ötvenhárom évvel ezelőtt is. Persze azoknál a sebességeknél nem ártott - már ez is 450 km/h fölötti tempókat tudott
Fotó:
A pilóta lényegében a diffi mögött ül, s azért van benne ilyen kormány, mert úgyse kell tekerni, csak maximum kicsit billegtetni. A tekerés egyenlő lenne a halállal
Fotó:
Tényleg csak ennyi az első futómű, nincs is rá sok szükség, mert szinte mindent a hátsó kerekek végeznek, az összes terhelést azok kapják
Fotó:
Íme, a hétliteres, kompresszoros Ford Cammer blokk, amivel hat másodperc alatti negyedmérföldeket tudott a Snake
Fotó:
Akinek perverziója a tűtesor, az most kap egy képet, amin elidőzhet...
Fotó:
Ezt a Ray Brown roadstert 1945 és 1946 között építette névadója, egy tizenhét éves csávó egy 1932-es Fordból, egyébként az Eddie Meyer Engineering Company-nek dolgozott Hollywoodban. 1948-ban eladta a kocsit, amit a következő tulaj pár évet még használt, majd negven évre elfeledkezett róla. Így maradt meg teljesen eredeti állapotban, még tizenegy darab futamcetli is járt mellé. Azért persze Amerikában vagyunk, tehát nem úszta meg így se a restaurálást. 100 lóerős, oldalt szelepelt Ford V8-as viszi
Fotó:
Bill Stroppe legendás autóversenyző volt a negyvenes évektől a hetvenes évekig bezárólag, emellett versenyautókat tervezett, s a Ford dicsőséges 1951-52-es Carrera Panamericanán való szerepléseinél ő volt a csapatfönök. Ezt az Mercury Maraudert is az ő utasításai alapján készítették fel NASCAR-versenyzésre 1964-ben
Fotó:
Valami házi tákolmány ez, vagy miért néz ki így? Hát, majdnem. Egy Ford Model A Roadsternek indult 1929-ben, aztán egy bizonyos Tony Nancy (1933-ban született), aki 15 éves korától egész életében hot rodokat épített, a kezei közé kaparintotta ezt az autót és megcsinálta belőle az első legendás "22 Jr."-t, amit utána sok, hasonló nevű követett. Az itt látható autó különlegességei: könnyített váz, oldalt szelepelt, V8-as, 7,4 literes Buick-blokk Italmeccanica kompresszorral és három Stromberg karburátorral
Fotó:
Ezt a fura ufót két olyan csávó készítette, akik 1937-ben ott voltak a ma is élő és létező, sebességi rekordkísérleteket felügyelő és szervező Southern California Timing Association (SCTA) alapításánál. A King & Hansen "hasitartály-versenyautó" (Belly Tank Racer) kerosszériája egy nehézbombázó kiegészítő alsó üzemanyagtartályából készült, s egy 1939-es, oldalt szelepelt Ford-blokk hajtotta, amin Edelbrock & Winfield tudng volt. 118,89 mph, azaz 191,4 km/h volt a legjobb eredménye a 2,3 literes motorból
Fotó:
Frank Kurtis egy másik kaliforniai versenylegenda. Franjo Kureticként született egy horvát-amerikai családba, s a háború után Glendale-ben kezdte építeni versenyautóit, amelyek 1950-55 között minden Indy 500-at megnyertek. Ez az 1947-es Kurtis Kraft azonban nem Indy-versenykocsi, hanem egy midget (törpe) racer, ilyenekkel laza talajú, emelt kanyaros oválpályákon versenyeztek anno. 110 lóerős Offenhauser sornégyes hajtotta, Mellette egy 1924-es Miller 122 versenyautó
Fotó:
Láb földbe gyökeret. A custom-király Gene Winfield egyik legnagyobb alakítása az aszimmetrikus Dressed for Drama nevű, 1963-ban készült autó. Alapja egy 1946-os Ford
Fotó:
Ez a keskeny, fedett katlan a vezetőfülke, beszállni a karosszéria e részének felemelésével lehet. Botkormány alert!
Fotó:
Hátulról látszik igazán,mennyire végtelenül kretén ez az autó. És rémesen szexis
Fotó:
A világ egyik legismertebb custom-autója ez, ráadásul a világ legismertebb customautó-készítőinek munkája. Az 1951-es Mercury, azaz a "Hirohata Merc" George és Sam Barris egy korai, 1952-es kreálmánya. Hibátlan
Fotó:
A "Hirohata Merc" tetejét vágták, a tetőoszlopait megdöntötték, a karosszériát megültették
Fotó:
Ha már lúd, legyen kövér-alapon a Mercury orrába egy 5,4 literes Cadillac-motort tettek. Csak megjegyzem - ez konszernek közötti házasítás (Ford-GM)
Fotó:
Bár a Barris-féle Mercury mellett áll, az 1948-as Cadillac Sedanette Cadzzilla jóval későbbi, 1988-as építés, a megrendelője ZZ Topból ismert Billy F Gibbons gitáros, a tervezője Larry Erickson, készítője pedig a híres Boyd Coddington, ismét csak egy nagy név a szakmában
Fotó:
Innen irányítja Gibbons a létező legnagyobb amerikai széria-V8-assal, egy Cadillac-féle 8,2 literessel szerelt Cadzzilláját. Nem mondom, hogy nem álltam itt vagy öt percet. Áhítat
Fotó:
Egy japán horrorfilm, a Godzilla adta az inspirációt a kocsi átalakításához, ezért is lett a neve CadZZilla. No meg mert a névben így benne lehet a ZZ
Fotó:
Kilenc éven át készült ez a rendhagyó lowrider - mert az effélét ugye, általában az ötvenes évek vége és a hetvenes évek közepe között készült amerikai tepsikből alkotják, nem ilyen csőrös vénségekből
Fotó:
Mario de Alba Sr. negyven éve készíti díjnyertes lowridereit - ebbe az 1936-os Chevrolet Master Deluxe-ba 2002-ben kezdett bele, A motor egy 5,7 literes Chevy-V8-as 290 lóerővel. Egy pillanatra érdemes szemügyre venni a California-style díszítéseket a motortérben
Fotó:
Befordított keresőlámpa cirádákkal - ez is bevált stílusjegy
Fotó:
Oké, látjuk, hogy a Chrysler PT Cruiser milyen vonalak mentén készült, de ami ebben a Chevyben van, az agyzsibbasztó -art deco, pimp, plush, minden találkozik itt
Fotó:
Csak a fényezés árából egy jóféle új autót lehetne venni
Fotó:
Dupla antenna, mert vagány
Fotó:
Ez konkrétan az a lowrider, amely a jelenségre felhívta az amerikai nép figyelmét. Az 1974-ben épített (valójában 1964-ben készült) Chevrolet Impala, azaz a Gypsy Rose ugyanis annak a "Chico and the Man" című szappanoperának az intrójában szerepelt, amely az első mexikói-amarikai környezetbe ültetett sorozat volt az USA filmgyártásának történetében
Fotó:
Túlzás, túlzás, túlzás. De nem mondanám, hogy nem kéne, basszus
Fotó:
A Gypsy Rose kis híján megsemmisült egy balesetben, de a fanatikusok oly nagyra tartották, hogy poraiból megmentették - ebben a mostaniban már csak alkatrészek vannak az eredetiből, de kinézetre ugyanolyan
Fotó:
Innen érthető már, miért cigányrózsa a neve az autónak
Fotó:
Az Amerika Legszebb Roadster címének nyertese 1988-ból. Ez az 1932-es Ford Model 18 Roadster már a teljes acélkarosszériás korszakból származik (azaz nincs benne fa), s versenyfutómű van alatta
Fotó:
Készítője Ermie Immerso, a kocsi neve pedig Orange Twist
Fotó:
Ezen borzasztó sokat dolgoztak. Az eredeti, oldalt szelepelt (SV, azaz flathead) V8-as ős-motorra Ardun hengerfejeket tettek, ezáltal felülszelepelt lett (OHV), majd kézi munkával előállítottak egy szívórendszert, amely hat darab Stromberg karburátort fogad
Fotó:
Új találkozik régivel egy többszörös díjnyertes roadsterben. A Lakeside Rods & Rides cég mániás tervezői beleásták magukat a hotrod-készítés gyökereibe, s hosszas munkával szintetizáltak egy csővázas autót, amely az 1935-ös Ford Roadsterek jegyeit viseli
Fotó:
Az egész autón végigmegy a könnycsepp-motívum és az aranyflitteres bevonatolás. Simán lehetett volna rettenetesen ízléstelen, de valójában az ember legszívesebben odahúzna egy kényelmes fotelt és nézné napokig a Radster nevű, 2006-ra elkészült autót
Fotó:
Egy kis eligazítás, hogy el ne vesszünk a sok kaliforniai stílusirányzat útvesztőjében
Fotó:
Bocsánat, az előbbi csak az útmutató tábla fele volt, itt a másik
Fotó:
Régi, hot-rodokat sztároló amerikai újságok címlapjai a Dressed for Drama motorházfedele fölött
Fotó:
Ez az 1932-es Ford Roadster szerepelt a 2008-as Vasemberben és a 2010-es Vasember 2-ben, mint a még bohém Tony Stark (Robert Downey Jr.) autója
Fotó:
Ilyen egy SV, azaz oldalt szelepelt, azaz Flathead Ford-V8-as a teljes pompájában
Fotó:
És akkor el az amerikaiaktól, jöjjön valami más. A hetvenes évek talán legismertebb tanulmányautója volt ez a Bertone-stúdióban készült Lancia Stratos HF Zero Concept
Fotó:
Mivel nem nagyon fértek volna el rajta ajtók, a két utas a felnyíló szélvédőn át tudott az utastérbe lépni. Működő autó, vannak képek róla, ahogy a forgalomban tesztelik
Fotó:
Persze ennek az autónak semmi köze a később szériagyártásban is megvalósult Lancia Stratoshoz. Azaz igen - mindkettőt a Bertonénél rajzolták meg
Fotó:
Számtalan autómodell emlékezett meg erről a döbbenetről, amely 1970-ben készült. Akkor még senki nem tudta, hogy pár évvel később már minden szupersportkocsi nagyjából ilyen szögletes és sima formájú lesz
Fotó:
Amikor az alufelni-készítés átcsap művészetbe
Fotó: