Fotó:
Az első turnushoz reggel 9-re nagyjából már mindenki megérkezett és tematikusan nekiálltak hümmögni egymás autója felett. Ez jó program, de inkább a Parkoló Parádéhoz tartozik, itt egy nagyjából egy-másfél órás fejtágítás indította a napot. Ha mindenki megkapta az elméletet, utána mehettek fel a pályára kipróbálni élesben.
Közben megérkezett a Becsületesnepper is egy isteni szép állapotú, nyolcadik generációs Honda Civic Type-R-rel. Nem csak maga az autó volt kívánatos, de a pályán kihúzatva isteni hangja volt a kétliteres, négyhengeres, 201 lóerős szívómotornak és penge futóművel a nála sokkal erősebb autóknak is kifújta az orrát.
Az autókat felvezetéssel két csoportban kivitték a pályára és először még autó nélkül megmutatták a feladatot. Ezután átautóztak rajta lassan, majd jöttek az első egyedüli próbálkozások.
Ha gyorsan akarsz menni, tudni kell megállni is. Erre irányult az első feladat, ahol az instruktor utasításai alapján fel kellett gyorsítani egy adott tempóra, majd minél gyorsabban megállni. Egyszerűen hangzik, de élesben ás, mint a fotelből.
Eleinte olyan 50 km/h-ról kellett állóra fékezni a megfelelő helyen, de ahogy haladt előre a tréning, folyamatosan emelték a sebességet.
A második feladat a szlalom volt egy elég szűk pályán. Mivel ezek a sportautók jellemzően nem annyira kicsik, gyakran úgy viselkedtek, mint elefánt a porcelánboltban. Az instruktor folyamatosan állt a pálya mellett és adta a tanácsokat, az etap végére pedig egyik-másik autós tisztes tempót diktált.
A szlalomban nagyon sokat számít a súly és az elektromos autók az akkumulátor miatt ilyenkor gyakran hátrányba kerülnek. Emberünk viszont komoly küzdelmet folytatott a fizikával és a végén egészen nyerésre állt.
Volt, aki már az első köröktől kezdve tolta neki, de hiába, ha közben a bóják szanaszét repülnek. Az ilyen jelentkezőnek nem a sebességen, hanem a precizitáson és irányításon kellett finomítani.
Ilyen környezetben egyértelműen előnyben van a kicsi és könnyű Swift Sport, de az Audi sofőrje meg azért lehet büszke magára, mert egy ekkora tepsit is elterelgetett egy ilyen szűk szlalom pályán.
A következő feladatnál – felülnézetből – hangvilla alakúra alakították ki a pályát. A szárán érkezett az autós tempóval és át kellett navigálnia a villa valamely ágába bójapöccintés nélkül. Azért volt két ág, hogy jobbra és balra is begyakorolják az autósok, illetve nem csak áthaladással, de hirtelen megállással is ki kellett próbálni.
Az instruktorok végig ott álltak a hangvilla ágai mellett és adták a tanácsokat az autósoknak, akik gurultak vissza a sorba. Mindenkin látszódott a fejlődés.
Akkor kezdődött az igazi izgalom, amikor kialakítottak egy kisebb, de technikásabb pályát, ahol a minél jobb köridő elérése volt a cél. A szűk szakaszon kisebb, a hátsó íven pedig nagyobb tempónál kellett leküzdeni a fizikát.
Ugyanezt megcsinálták az autósok az ellenkező irányba is, hogy ne csak egy szögből kelljen megtanulni a helyes kormánymozdulatokat. Gyakran a közúton sem csak egyféle irányból tanulunk meg egy adott kanyart.
Hamar kiderült, hogy a teljesítmény nem minden. A 201 lóerős Civic úgy kergette a 460 lóerős BMW M2-t, mintha fel akarná falni. Később önálló köröket is ment, hogy legyen egy tiszta ideje is versenytárs nélkül.
Ez volt a pálya szűkebb fele, főleg a nagy tepsikkel kellett itt óvatosan megközelíteni a kanyarokat, ha nem akartál magad alá gyűrni egy kupac bóját. Azért is jó itt kitapasztalni az ilyen helyzeteket, mert élesben nem bóják lesznek az autód alatt, hanem akár valami sokkal tragikusabb.
A vége pedig az önfeledt, de azért koordinált örömautózásról szólt. A teljes pályát elfoglalták a jelentkezők és egy felvezető, illetve sereghajtó autóval köröztek. Egyre emelték a tempót, a végén már lehetett hallani őszintén felüvöltő motorokat is.