A Hot Wheels 2018 óta rendezi meg minden évben a Legends Tour-t, amely során a szakmai zsűri több ezer autó közül válogatja ki a legjobbat, legegyedibbet, amin a főnyeremény, hogy a győztes autót megalkotják Hot Wheels Mainline modellként a rá következő évben. Az idei nemrég zárult le, ahol tíz igen különleges autó közül választották ki a legjobbat. Viszont hogy megértsük, hogy mennyire kell egyedinek lenni, nézzük meg az elmúlt évek győzteseit.
Fotó:
Az első, 2018-as Legends Tour-t a 2JetZ nyerte. A tulajdonosnak, Luis Rodrigeznek ezelőtt egy Datsun 240Z-je volt egy 525 lóerős 2JZ-GTE-vel. A motort imádta, de szeretett volna egy könnyebb autót, így a Datsunt a motor nélkül eladta, majd elkezdte megépíteni a 2JetZ-t a garázsában. Az autó külseje a Hot Wheels jelenlegi tervezési menedzserének, Dwayne Vance-nek az egyik korábbi koncepciójáról mintázta.
Fotó:
2019-ben egy erősen átalakított 1957-es Nash Metropolitan győzött, amit Hot Wheelsként The Nash néven kaphatunk, de valós darab beceneve Nashole. Az extrém külső alatt egy ötliteres V8-as a maga 304 lóerejével és dobókocka formájú légszűrőivel.
Fotó:
A 2020-as győztes az előző kettőhöz képest kimondottan visszafogottnak nevezhető – viszont ez nem jelenti azt, hogy ne lenne eléggé extrém. Az 1970-es Pontiac Firebird-öt az RSMotorSport egyik tagja, Riley Stair építette. Az extrém szélesítés és különböző tuningelemek mellett a teljesítményt is alaposan felextrázták: 158-349 lóerő helyett ezer lóerős volt.
Fotó:
2021-ben Lee Johnstone gyorsulási versenyekre átalakított 1969-es Volvo P1800-asa győzött. Az Ain’t no Saint becenevű Volvóban sem a gyári motor van. Az eredeti helyére a Chevy 454 big blockja került a GMC 671-es kompresszorral.
Fotó:
2022-ben visszatértünk az elborult tuningoktól a nagyon elborultakig, ugyanis Craig Meaux egy 1992-es Autozam Scrumból épített egy monster truckot. A Texas Toot becenevű autó pedig jogosan nyerte meg a Legends Tour-t. Az eddigi nyertesek közül ezt volt a legnehezebb megalkotni Hot Wheelsként.
Fotó:
Tavaly egy részleteiben túlextrázott, de összességében visszafogott Mazda MX-5-ös nyert. A Chimera nevű Új-Zélandi Miatára kellő igényességgel ráborították az összes cyberpunk és Kaido racer elemet, amit csak találtak. A Hot Wheels verziója csak most lesz kapható, ez a 2025-ös sorozat első darabja.
Fotó:
Így elérkeztünk az idei Legends Tour tíz döntőséhez, amelyekből már ránézésre bármelyikből elfogadnánk egy 1/64-es méretűt. Az első döntős egy 1957-es BMW Isetta, amiből egy miniatűr, működő lakóautót épített egy texasi fiatal, mindössze 80 nap alatt.
Fotó:
Mikey Brown az Isettát egy roncstelepről mentette meg, az eredeti tíz lóerős motor helyére pedig egy Walmartból (az üzlet több crate engine-t is árul) rendelt került. Brown egyébként már a tavalyi döntőbe is bekerült egy világos zöld, Harley motoros Isettával.
Fotó:
A Timefox egy ’88as Ford Mustang, amelyet a 80-as és 90-es évek tiszteletére épített Regan McLaughlin. A színkombináció és a retró matricák telitalálatok, ahogy a beltérben megbújó Gameboy is. Viszont a külső elemek csak részben egyediek, ugyanis a hátsó szárnyat egy Mitsubishi EVO-ról szedte le, míg az első lökhárító egy BMW M3-ról van. Viszont a szélesítéseket egyedileg tervezte és készítette.
Fotó:
Ebben a Mustangban viszont nem egy V8-os vagy V6-os van, hanem egy ausztrál piacos, négyliteres Barra sorhatos, amire egy PSR turbótöltő került.
Fotó:
Ezekhez képest Rober Zoller 1960-as Chevrolet Apache-a nagyon letiszult, de mégis ettől különleges. A légrugókkal porig ültetett Apache egy hat éven keresztül épített hot-rod, aminek csaknem minden eleme egyedi és kézzel készült.
Fotó:
Az egyediség alig látható, ha valaki nem ismeri az eredeti modellt, de feltűnő lehet, hogy a pick-up meglepően rövid. Ez azért van, mert nem csak autó elejét, de a platóját is alaposan rövidre vágta. Az egyedi motorháztető alatt pedig hatliteres LS V8 lapul.
Fotó:
A következő döntős autó is egy hot-rod pick-up, csak ezt egy ’34-es Ford Pickup-ból építették. Scott Robertson teljesen átalakított autója a FordTruss nevet kapta, amit ezelőtt munkás teherautóként használtak.
Fotó:
Robertson csaknem teljesen szédszedte és újjáépítette a Fordot. A plató keretét alumínium panelekből vágta ki, ahogy az egyedi hűtőrácsot is. A műszerfalat egy leselejtezett repülőgép-féknyeregből építette, az üléseket dizájner irodai bőrszékekből csinálta. Természetesen az autó motorja is egyedi, egy 430 lóerős 6,2 literes Chevy LS3-as van benne.
Fotó:
Sameh Helal 2016-os Volkswagen Beetle R-Line-ja egészen az Arab Emírségekből jött. A Beetle widebody-ját Sameh tervezte és építette a hátsó szárnnyal együtt.
Fotó:
A különleges megjelenés mellett a motorhoz is alaposan hozzányúlt, aminek teljesítménye már 400 lóerő, ami főleg az SI38-as turbónak köszönhető.
Fotó:
Az ikonikus Vissza a jövőbe 1981-es Delorean egy francia drifter, Alexandre Claudin álma volt, amit 2018-ban valóra váltott. Eredetileg két Deloreant importált Franciaországba, amiből az egyiket eladta, hogy finanszírozni tudja a másikat.
Fotó:
A hároméves átépítés során Claudin a karosszériaelemeken és a kárpitozáson kívül szinte minden alkatrészt kicserélt az autón, beleértve a motort is, aminek helyére egy Corvetté került 500 lóerővel.
Fotó:
A németországi döntős mi más lehetne, mint egy Porsche, azon belül is egy ’87-es 944. Benjamin Plfug és apjának közös projektje ez az autó, amit hihetetlen igényességgel építettek és alakították át, miközben az autó eredeti formája is teljesen megmaradt.
Fotó:
A cikk írójának ez a döntős tetszik legjobban, főleg, hogy 944-es Hot Wheels-e még nincs a gyűjteményben.
Fotó:
A britek döntőse is egy teljesen tipikus brit autó lett, ami egy 1983-as Austin Mini, csak tető nélkül, szélesítve, benne egy négyliteres Rover V8-assal és ötsebességes kézi váltóval.
Fotó:
A Mentley nevű autó eredetileg egy hétvégi pályaautónak készült, de a srácok végül a Bentley Seepd 8 előtt tisztelegnek vele. A versenyautós mivolta pedig nem vicc, a 0-100-as sprintet 3 másodperc alatt futja ez a furcsa Mini.
Fotó:
Olaszország sem maradt ki buliból egy hazai autóval, Francesco Besana egy egyedi 1976-os Lancia Beta HPE HF Turbóval lett döntős. Ez már pár embernek ismerős lehet, ugyanis az idei AMTS-en is kint volt, amit Hamvas Tomi kollégánk is látott és tűpontosan jellemezte: kibaszottul csodálatosan patkány, fantasztikusan megépített kocsi.
Fotó:
A Betában egy Delta HF Turbo 1,6-os átalakított motorja van egy túlméretezett Garett T4 turbóval. Az autó így 300 lóerős.
Fotó:
A győztes autó Chiléből származik ránézésre felismerhetetlen. Ez egy 1968-as Ford Falcon, amiből a helyi Cars & Coffee csapata készítette La Liebre-t, vagyis a Mezei nyúl.
Fotó:
La Liebre egy 900 kilós, 600 lóerős versenyautó, amit a Chevy 350 V8-asa hajt a hátsó kerekeken egy Saenz 910-es egyenes fogazású ötsebességes kézi váltóval kiegészítve.
Fotó:
Az idei szakmai zsűri tagjai Jay Leno, Dalal Elsheikh, Larry Chen, Gabriel Iglesias, Toni Breidinger, Juca Viapri voltak a Hot Wheels dizájncsapatával együtt.
Fotó:
A chilei csapat győztes autója a 2026-os Hot Wheels széria első darabja lesz, vagyis 2025 decembere környékétől lehet megszerezni kicsinyített mását.
Fotó: