Fotó:
Rézmányi Balázs / Totalcar
Két találkozó van, amit nem cserélnék le semmi másra, az egyik a Cadillac Club of Hungary (CCoH) fő rendezvénye, a Cadillac Ranch. Pedig nem vagyok elvakult márkabolond, még akkor sem, ha a látszat ezt mutatja két Cadillac után, és az is csupán a sors fur
A Ranch furcsa szerzet. Kicsit a születésnapi ajándékom is, hiszen minden évben pár nappal a születésnapom után, június első vasárnapján telik meg sok-sok csillogó krómmal és halkan bugyogó V8-cal az Új Tanyacsárda udvara (régi Cadillac nem lehet hangos,
2012 decembere óta vagyok Cadillac-tulajdonos, de az első egy-két évben nem mertem elmenni a Ranchre. Nézegettem a képeket, és úgy éreztem, hogy nem vagyunk eléggé hogy is mondjam, jók, elitek, nincs elég króm az autómon, nem is tökéletes, alig tudok vala
Aztán 2015-ben nagyot fordult a világ, elmentünk a Ranchre. Beállítottak két, közel hatméteres hodály közé, eltörpült köztük az autóm, de egy idő után nem érdekelt. Végre arcot tudtam társítani pár újabb V8 fórumos nicknévhez és rájöttem, hogy a márkaszer
2016-ban már nem volt kérdés, hogy megyünk-e, így egy koncert után megfáradtan és jelentős késéssel, de odaértünk. Tele volt az udvar, egyetlen helyet találtam az udvar szélén, nagyon-nagyon messze a kávés pulttól, ami aznap életmentőnek minősült, tehát n
Aztán a körbeköszöngetések közben Géza, aki számomra egyenlő a Ranch intézményével, megkérdezte, hogy hol van Szipi (az autóm, igen, neve van). Mondtam neki, hogy ott, hátul, ott nagyon hátul. Meglepődött, amin én meglepődtem, álltunk egymással szemben kö
Enyhén másnaposan, pár óra alvás után is felcsillant a szemem, hogy ez hogy lehet és miért és talán túl sok köszönöm után rohantam el az udvar végébe, ahol kiderült, hogy nem szabad parkolót találtam, az az üres rész az út volt, annak a közepére sikerült
Minden Ranchen lobog a Cadillac-zászló, amit Géza autója tart (vagy a számomra legszebb Cadillac, ha éppen Géza autója valami miatt nincs ott), így 2016-ban egész nap a zászló alatt állhattam.
A következő évben megvártuk, amíg szinte mindenki elmegy és egy kedves barátunk STS-ével egy fotóra közrefogtuk a főnöki, zászlós autót, majd 2018-ban a sor kiegészült Révésszel, a pompakocsival. Jött 2019, újabb kép és idén megint. A zászlós fotó a búcsú
Annak ellenére viszont, hogy a Ranch ilyen kiemelt szereppel bír az autós életemben, és abban az esetben, ha nyernék a lottón, egy harmadik Cadillac lenne az első autó, amit vennék, nem voltam CCoH klubtag. Igazából semmilyen klubnak nem voltam a tagja, n
Aztán idén megjelent a CCoH elnöke egy rakat CCoH matricával kezében, és megkérdezte, hogy kérek-e. Hirtelen felindulásból elvettem kettőt, beraktam őket Révészbe, és a következő pár óra eseményeinek hatására el is felejtettem őket.
Történt ugyanis, hogy nem meglepő módon elbeszélgettük az időt, elkezdett oszlani a jónép (pompakocsi-tulajként ez áthallásosan humoros, de sejtem, hogy csak nekem), viszont ott maradt egy Moloney Coachbuilders által épített Cadillac Brougham limuzin.
Ilyen autót eddig csak a filmekben láttam. A Tőzsdecápákon, Rocky-n át a Dumb & Dumberig a nyolcvanas és kilencvenes években minden olyan amerikai filmben volt legalább egy hasonló limuzin, amelyikben szerepeltek gazdagok, maffiózok, sztárok vagy gazdag s
Éppen beszélgetésbe elegyedtünk a tulajjal, amikor is beütött az isteni szikra, hogy öcsémék esküvőjére milyen jó meglepetés lenne, ha ez az autó menne értük, így a kezembe nyomták a névjegyüket, ugyanis vállalnak esküvőzést is. Nem tartott sokáig a limuz
Véget ért a feltámadó halott program, szusszantam egyet és nyúltam a táskámhoz megkeresni benne valamit, az viszont nem volt sem a hátamon, sem Révészben. Teljes pánik, az egész életem benne van. Végigjártunk minden helyet, ahol megfordultam, megkérdeztük
Rézmonyó előkapta a fényképezőjét, elkezdtük visszanézni a képeket, és összeraktuk az eseményeket: a táska majdnem biztosan a limuzinban maradt. Közben előkerült valaki, aki bevideózott a limóba, szinte kockáról kockára néztük végig a felvételt, és heurék
Hívtuk, hívtuk és csak hívtuk őket, nem vették fel a telefont. Már előttem volt a kép, ahogyan száguld a limuzin Szeged vagy Pécs felé a táskámmal, én pedig hazamenni sem tudok majd. Aztán végre egy kedves női hang a túloldalon beleszólt a telefonba, haza
Bepattantunk Révészbe és a limuzin nyomába eredtünk. Természetesen a GPS rossz utcába vitt, manuális tájékozódásra váltva kiszálltam és nekiálltam keresni az utcanévtáblákat, megvan, ott az utca és kint áll egy hölgy egy táskával, az én táskámmal. Intette
Hosszú nap lett a nyugalmasnak tervezettből, de végre elindultunk hazafelé, mi és a táskám, és bár öcsémék döntése az lett, hogy a limuzin nem illik a terveikbe esküvő-ügyben, egy maradandó élményt szereztünk általa. Talán egyszer a totalcar hasábjain is
Így esett meg tehát az eset, amikor a pompakocsi a limuzin után eredt, ami mégsem lett esküvős autó és a táskám birtoklásának megnyugtató tudatában, kilenc év után beléptem a CCoH-ba. Várom a következő évi kalandokat, vajon mit tartogat 2022 júniusának el