Fotó:
Bolla György / Totalcar
Szűkre húzott a hűtő elötti nyílás, mert inkább a kötényen át lélegzik
Jellegzetes cicaszemek 1993-ból, mennyi, ó mennyi autón volt ilyesmi
A tetőablak kifelé nylik, így nem vesz el a fejtérből
A kiállása ugrásra kész, pedig amúgy nem sugároz vadságot - macska lesz ez!
A szárny alatti kis kiegészítő ablak csak keveset ad a kilátáshoz, de azért néha jó, hogy van
Kisebbek a gyári kerekek, mint ezek a nagyjából korabeli Abt felnik, mégsem rossz a rugózás
A megfelelő úton még egy ilyen kis kupé is hatalmas élvezet
Csak 1,3 méter magas, persze hogy elrejti a búza
Ricsi nem olyan rettentő nagy, a kocsi a picike
Kitölti a V6 a motorteret, felette gyári a toronymerevítő. Fogas szíj hajtja a négy vezérműtengelyt
Bár a nyílás nem tűnik nagynak, meglepően tágas alatta a raktér
Európai piacon gyakoribb a szövetkárpit, a bőr általában USA importot jelez - de nem itt
Fura a formázatlan háttámla, mégis kényelmes a hátsó ülés, csak hely nincs túl sok. A beszállást nem könnyíti előre siklással az két első trón
Jellegzetes japán belső a korszakból, a kormány nem sportkocsis
A raktér két oldalál felhajtható a műanyag burkolat és a támla is dönthető, így akár kisebb bútorok is beférnek
A hátsó ablakhoz külön mosótartály jár, mellette műanyag fedél takarja az emelőt
A K szériás V6 motorok kívülről egyforma nagyok, tehát akár a 2,5 literes is befér, ami piactól függően 203 lóerős lehet. Juj!
A kipufogó rendes cseredarab volt, de gyorsabban öregszik, mint a gyári. Mögötte látszik az igényes, többlengőkaros hátsó futómű
Annyira egyen japán az óracsoport, hogy innen nézve lehetne bármelyik márkáé
A középkonzolon jó nagy hely van a rádiónak, talán lehetett equalizerrel rendelni?
Tolókaros a fűtés-szellőzés, mégis szépen, pontosan kapcsolható. Felette a vészindex, bár láttam korabeli amerikai tesztet, amiben ott a klímát kapcsolták
Furcsa, hogy a vezető lekapcsolhatja az utasoldali ablakemelőt, de más japán kupéban is láttam ilyet
Mennyire cuki az ablak billenőkapcsolója az ajtóbehúzó tetején - lehetne lézerágyú is
Világításkonzol közepén a tetőablak kapcsolója lakik
Kissé kiült, de még kényelmes a vezetőülés és jó az oldaltartása is
Az óra dátumot is ki tud jelezni
Nem rossz az ötfokozatú váltókar megvezetése, de nem olyan jó, mint mondjuk egy MX-5-ben
Ilyesmi katalógusképekkel szédítették a vásárlókat 1993-ban
Csukva viszonylag egyszerű vonalakból áll össze az MX-3 sziluett
Ez a fényezés egyszerűen üt, és itt nem volt szükség mágiára, hogy újra feltámasszák, mert megőrzött
Kerekded formák minden részletben
Picit megkopott a V6 plecsni, de talán így mutat a legjobban
Biztosan, stabilan kanyarodik, nem tűnik idegesnek, bár most nagyobb, tapadósabb gumikon áll, mint gyárilag
Lassan és gyorsan is kellemes a vezető dolga
A hatalmas hátsó üveg különleges megoldás, lecsukáskor figyelni kell a hátul ülők fejére
Viszonylag kevés az oldaldőlés, pedig nincs agyonkeményítve
Nem kell bonyolult vagy drága legyen egy hobbiautó, hogy bearanyozza a napot