HMS Belfast

E kifejezetten hajókra szánt kazántípus sok évtizedes fejlesztőmunka eredménye. 20,7 bar nyomáson, 316°C hőmérsékleten dolgozott

Egy átépítés során leszerelték a torpedóvetőket, eredetileg azonban oldalanként három-három csőből indítottak „halacskákat”. Hat kilométerre is elment egy ilyen, de irányítás nélkül, tehát találni csak sokkal közelebbről lehetett

Eredetileg nem volt mosógép a hajón, de idővel javult a tengerészek ellátása

Harci helyzetben lezárták az ajtókat, hogy egy találat okozta tűz, vagy vízbetörés csak egy helyiségben tegyen kárt. Így persze sokkal nehezebb menekülni

Gőzgenerátorok egyenárammal, két dízel aggregát pedig váltóárammal szolgálta a hajó működését

A fűtők jelzőórája pont olyan, mint amit a filmekben látni, csak a „make smoke” utasítás jelzi, hadihajóról van szó

A négy hajócsavarhoz vezető tengelyek egyike, mely több réteg szigetelésen halad át, hogy ne törjön be tengervíz. És azok ott mintha fékbetétek lennének!

A gőz vezetékek azbeszt szigetelést kaptak

Ezekkel a szelepekkel nyitották-zárták a gőz útját az egyes turbinákra, és mind a négy turbinahelyiségben meg kellett tenni, szóval a gépházban is sokan dolgoztak

Találtam fordulatszámmérőt, igaz nem a főtengelyt, hanem a hajócsavart méri, és a kettő között van redukáló áttétel

A legénység függőágyakban aludt, négyóránként volt szolgálatváltás, de naponként felváltva osztották be, kire melyik négy óra jutott, délután volt a csere

A tisztesek és tisztek szálláshelyei kényelmesebbek, mint a legénységé, de csak a kapitánynak és az admirálisnak van saját kabinja

Talán a legkényelmesebb ágyak a gyengélkedőn voltak. A normandiai partraszálláskor sérült bakákat is elláttak a tüzérségi támogatást nyújtó Belfaston

A hajón volt postahivatal, kisbolt cigivel és csokival, pékség és hentes is, ám a matrózok talán ezt a helyiséget szerették leginkább: itt mérték ki a rum fejadagot

A macska nem igazi, de teljesen komoly, tényleg tartottak szőrös vadászt is a fedélzeten, és neki nem kellett osztoznia a függőágyon

Minden toronyhoz saját lőszertár tartozik, ahol 22 fő tölti az ágyúkhoz tartó lőszerliftet. Baj esetén villámgyorsan elárasztották, hogy ne legyen robbanás, megfullasztva a matrózokat

A B ágyútorony mögötti alsó ablaksor az admirális álláspontja, a felső sor a híd, ami eredetileg nyitott volt, legfelül a tűzvezető állás, radarral

Az A és B ágyútorony lövegei nem csak úgy véletlenszerűen állnak: ha elsütnék őket, egy autópálya pihenőt találnának el, 20 kilométerre, már London határán túl

A Town-osztályú cirkálók légvédelme nem volt igazán erős, ezért folyamatosan fejlesztették, legutoljára ilyen 40mm-es Bofors lövegekkel

Ha valamire rá akar lőni a Belfast kapitánya, az egy ilyen célzókészülékkel indul, melyből van jobb és baloldalon is. Bele lehet nézni, forgatni-állítgatni, szép a képe

A kapitány széke kényelmetlennek tűnik, de eredetileg nyitott volt a híd, ami a Jeges-tengeren, télen, még egy faszéknél is kényelmetlenebb

Ilyen radarernyőt nem használtak a II. Világháborúban, csak az 1959-es felújításkor került a Belfastra

Vashoz, fához és vászonhoz is van műhely a hajón, ez pedig az akkumulátor töltő és frissítő állomás, ahol savval dolgoztak

A másodlagos tüzérség eredetileg hat, majd négy pár négyhüvelykes (102mm) lövegből áll, melyekkel repülőre, hajóra és földi célpontra is lehetett lőni. Egy üteget működésben tartanak, díszlövések leadására

Az Admiralty Fire Control Table, azaz az admiralitás tűzvezető asztala, egy analóg számítógép, bár érthetőbb lenne, ha külön írnánk: egy bonyolult, sokváltozós számítást elvégző gép

Fő kormányállás a hajó gyomrában. A kormányos semmit sem érzékelt a külvilágból, cserébe a hajó egyik legvédettebb pontján dolgozott, hiszen akkor is irányíthatónak kell maradnia, ha a hidat eltalálják

Naplementekor levonják a tengerészet zászlaját

Hátsó tűzvezető állomás az X toronnyal – ha két célpontot egyszerre akar kezelésbe venni a parancsnok, a hátsó tornyokat innen is lehet vezérelni, sőt, ha kiesik a fő tűzvezető, helyettesítheti ez