Fotó:
Papp Tibor / Totalbike
A futómű szépen kimozogja a magyar úthálózat sajátosságait
Üléshelyzet, térdszög, kormánypozíció: rendben. Ezen simán ki lehet bírni egy hosszabb túrát is
Nálunk négy litert fogyasztott százon, ezt nyugodtan tekinthetjük átlagnak
Mitől néz ki jól? Ide a bökőt, hogy a kék-fehér festés teszi! Extra infó: ez a kék ugyanaz az árnyalat, amire a készülő MotoGP versenygépüket festik
A tengelytávja milliméterre megegyezik a hatszázas Banditéval
Az összhatás rendben, a részletek sem bántóak
Sok a műanyag, igaz, azok mind jó minőségűek
182 kilóra jut 24 lóerő
Szemből modern lárvaarc, a többi szögből inkább klasszikus
A lámpa és a fejidom megszokást igényel
Középen a fordulatszámmérő, egyik oldalon visszajelzők, másikon a sebesség, üzemanyag-szint, kilométer számláló. Logikus elrendezés, nem akartak semmi blikkfangot, egyszerűen csak korrektül megcsinálták. Az viszont béna, hogy a szivacs látszik az órák kör
Oldalanként egy kipufogó, a komoly megjelenés záloga
A farokidom enyhén retrósan kerekített, a három kopoltyú máshol is visszaköszön
250 köbcenti, de laikusoknak simán bekamuzható, hogy hatszázas
Színtelen indexburák
Vízhűtő
Tizenöt éve a hatszázas utcai motoroknak volt ilyen méretű gumija
Egyetlen tárcsafék, ehhez a tömeghez éppen elég
A 250-es kategóriában példa nélküli a helykínálat
A kipufogó rögzítőfüléhez juthatott volna még egy kis króm
Két henger, vízhűtés. Az idom jóságosan eltakarja, amit nem érdemes nézegetni
A farokidom kopoltyúja a hátsó főfékhengert védő lemezen is ismétlődik
Az ülés alatt jól hozzáférhető a központi rugóstag
Kínában készül, de a minőség alapján jöhetne Japánból is
Szimmetrikus. Talán ez a legjobban eladható nézete