Fotó:
Sturcz Bertalan / Totalcar
Akárhányszor megy el Martin kocsit mosni, az mindig nagyobb költségvetés, és huzamosabb idő.
És nem elég ha kívülről csillog, belülről is rendbe kell rakni.
Szemből nagyon laposnak tűnik. Talán itt a legszembetűnőbbek a ráncfelvarrásnál kapott kerek ködlámpák.
Egy kicsit olyannak hat a forma mintha előre dőlne, pedig ha a hasát nézzük akkor rájövünk, hogy nem.
Igazi ék forma.
Szépek a vonalai, ami a hátsó lámpától az elsőig megy azért külön tudok rajongani. Nem egy nagy egybefüggő egyenes felület az oldala.
Hátulról is szeretem ezt a formát, viszont azt a kipufogót nem fogom megbocsátani a mérnököknek, azért valakit büntetni kéne.
Szépek ezek a soklyukas alfa felnik, ezek a 155-ös nagy testvértől származnak.
Még mindig jó kiállása van, bár elég pici ahhoz, hogy igazán komolyan vegyék a forgalomban.
A jellegzetes Alfa-háromszög alatt lévő bajuszról könnyű felismerni a ráncfelvarrott modelleket.
Francescát projektoros izzóval szerelték már. Itt-ott azért már kapott a fényezés, és elkezdett lepattogzani.
Mindenhol találunk az autón kívül és az autón belül is nyomokat arra, hogy egy Alfa Romeoval van dolgunk.
Az alufelnik mögött négy féktárcsánk van, amik rendesen megfogják az autót.
Ez a hullám valamiért a 146-os Alfán nincs meg.
Talán már kicsit csicsa, de nekem tetszik ez a kis szárny, ami szintén a Sport csomaghoz tartozik.
Az igazi olasz ősalfások így magyarázzák, miért is van hullám a 145-ös első ajtóján. Így kell csajozni a macskaköves olasz utcákban.
Innen indul az egyik oldal él, egészen észrevehetetlenül.
A hátulja szép állapotban van, sose lökték meg, és az elforduló Alfa logó alatti zár is tökéletes.
Az az esernyő tartó akármennyire is értelmetlennek tűnik, imádom.
Pici az autó, és a csomagtér sem valami nagy, úgyhogy csak egy mankókeréknyi helyet rejtettek el a kárpit alatt.
Jól néz ki ez a vastag és kemény bőr kalaptartó, csak az oldalsó patentjei már eltörtek és nem marad szépen a helyén.
Az 1,6 literes motort meg lehetett vásárolni 100 lóerő körüli teljesítménnyel is, abban az esetben nem volt benne a vezérlésmódosító.
Az olaszok mindenre gondoltak, a jobb rugótoronyra emelték ki a hibakód olvasó csatlakozóját.
Még akkor is, ha ez csak egy burkoló műanyag, az Alfa Romeo motortérbe mindig jó belenézni.
Az üléseknek még így kopottan is jó az oldaltartásuk, de hosszabb távon is kényelmesek. Az egyetlen gond velük, hogy kicsit talán magasan vannak, lámpához rossz beállni legelőre.
Hátul is kényelmesen elfértem magam mögött a 182 centis magasságommal is.
A hangrendszer jól szól, hátul is egy-egy, és elöl is egy-egy mélynyomó van a kárpitozásban. Bár most ez a rész is felújításra vár mert 20 év alatt már a membránok is elengedték magukat.
Egészen egyszerű beltér, de ízléses.
A kormány eredeti, és még mindig nagyon jó állapotban van.
A műszeregység a későbbi Volkswagenekére emlékeztet, modernebb benyomást kelt mint amilyen.
A besüllyesztett műszerfal ügyes trükk arra, hogy hatalmas térérzete legyen az embernek.
Amilyen igényes a beltér nagy része, ez itt annyira igénytelenre sikerült. Gondolom úgy voltak vele, hogy úgysem látszik.
A kedvenc kapcsolóm ami csak két-három dologra jó, de azt nagyon sokféleképpen tudja.
Azt vártam, hogy karcos és kopott lesz, de meglepően még csak nem is recseg vagy ropog.
És a szellőző lapátok is még tartják egymást.
Itt ezt a szellőzőnyílást annyira nem értem.
A könyöklő tökéletesen illik az összképbe, pedig az Ebayről jött néhány dollárért utólag.
Nagyon jó az úttartása, sokat számít a keményített és jól hangolt futómű.